Sajnos ma reggel gyedül ébredtem, mert a Noel este hazament. Reggeli rutinom elvégzése után a táskáimmal együtt mentem le a konyhába. A kávém iszogatása közben néztem fel a közösségi oldalakra. Még mindig jöttek az új  like-ok. Akkor sokan csak most látták a képet. Pedig három napja lassan kint van.

6:15- kor indultam otthontól, hogy azért időben a suliba érjek. 10 perc alatt beértem, átöltözve mentem fel a konyhához az Annával. Mindig ő van itt velem a legkorábban. A falnak dőlve beszélgettünk. Talán 15 percem belül jöttek fel. Pontosabban két személy. A Noel és a Márk.

-Sziasztok - köszöntünk mind a négyen egyszerre.

Noel mellém állt és államnál fogva fordította fejemet maga felé és csókolt meg. Utána még a Márkot megöleltem.

-Miújság? - kérdezte a két fiú egyszerre.

-Semmi érdekes - válaszoltam, de közben az Anna itt hagyott minket. Bírom a csajt, de nem gond, hogy itthagyott minket.

-Jól vagy? - kérdezte a barátom a múlthét után.

-Persze, nem kell aggódni - válaszoltam és a tanár is akkor jött meg.

Bementünk a konyhába és nekiállt a tanár a bundázásokat mutatni, mintha két évvel ezelőtt nem tanította volna meg. Az összeset amit anno vettünk megmutatta.
Szegény Noelnak kellett a bécsi bundát megcsinálni, de azt még mi sem értjük, hogy miért.
Egyik kezével lisztezett a másikkal meg a kezemet fogta, mert természetesen mellette álltam.

Na jó. Ez vicc. Szilvát bundáztunk és azt sütöttük ki, de nem volt valami finom. Legalábbis nekem nem ízlett.

A Noel sütötte a karfiol én meg utána a szilvát. A Tamás és a Márk ott ették mellettem a szilvát. Hozzáteszem a forró szilvát.

-Liza ez meleg - szóltak rám.

-Most sütöttem, mert milyen legyen.

-Hát - gondolkoztak el - Hideg - jelentették ki.

-Adok nektek olyan hideget - "fenyegettem" meg őket.

-Nem kell ennyire megenni őket - jött mögém a barátom aki visszajött, mert elvitte a Robinak és a Somának a mosogatnivalót.

-Mást szívesebben ennék  - néztem rá.

-Majd szünetben - súgta fülembe és ment, mert a tanár megkérte valamire.

Rendet raktunk miután mindent szerencsésen kisütöttünk és a lehető leggyorsabban hagytuk el a konyhát. Röviden: futottunk öltözni.

Átöltözve mentem fel már a tornateremhez ahol még nem volt ott egyik csoport sem. Táskámat leraktam ez egyik pad elé és leültem. De sokat nem kellett várni arra, hogy a két fiú is megjöjjön.

-Na mit ennél szívesebben? - jött oda hozzám a Noel szegény Márkot elküldve, hogy figyelje nehogy jöjjön tanár.

-Téged - karoltam át nyakát és szemébe néztem.