Délben értünk haza ami ahhoz képest, hogy időben indultunk és volt nagy forgalom eléggé jó időnek számít. Én már csak tudom. Az évek, és a rutin.

-Rendeljünk valamit ebédre - ugráltam a konyhában innivaló után kutatva, de még a cuccainkat nem hoztuk be a kocsiból.

-Rendelek pizzát. Az jó? - ült le a székre a barátom.

-Aham.

Miután megrendelte az ebédünket nekiálltunk behordani a cuccainkat a kocsiból a lakásba.

Egy óra fele megjött az ebédünk és a kanapéra leülve fogyasztottuk el.

-Most már nem aggódsz értem? - néztem rá a TV-ről levéve a szememet és rá figyeltem.

-Annyira nem. De délután itt maradok veled. Majd estére hazamegyek. Ígyis azt mondtam otthon, hogy hatnál előbb nem megyek haza.

-Rendben - dőltem neki, mert én megettem a pizzámat és a dobozt leraktam a dohányzó asztalra és úgy dőltem neki.

-Nem is hagynád, hogy elmenjek estig? - kérdezte fél óra után.

-Nemigazán.

Egészen délután ötig néztük a filmeket majd nekiálltunk elpakolni a dolgokat a helyére amit még a nagyvárosból hoztunk. Mert persze mi azt nem raktuk el csak behoztuk a házba. A helyére pakolás már lemaradt.

Háromnegyed hatra mindent a helyére raktunk.

-Na megyek Kincsem. Nem mintha annyira érdekelne anyumék véleménye, de nem akarom, hogy az legyen, hogy többet nem engednek el hozzád. Bár - gondolkozott el -Már elmúltam 18, sőt  már 20 vagyok így nem szólhatnak bele az életembe  legalábbis nem szeretném - gondolkozott hangosan.

-Oké megint hangosan gondolkoztál - öleltem meg.

-És baj? - nézett le rám átölelve.

-Nem.

Miután felöltözött és elment elmentem összepakoltam a konyhában és az ajtót bezárva, hogy senki ne merészeljen bejönni indultam fel a szobámba.

Nyolcig tanultam utána mentem fürödni.
Fürdés után még tanultam, mert nagyon sokmindent kellett így meg is voltam csúszva.

Este tízkor döntöttem úgy, hogy én most aludni megyek. Vezettem is ma eleget és nagyon fáradt vagyok így más választáson nagyon nincs.