Épp zártam el a gázt a leves alatt mikor a Noel hátam mögé állt, átkarolt és nyakamat kezdte el puszilgatni. Először a hideg is kirázott, de egyre jobban tetszett. A másodiknak a fele már kész volt, mert vadas csináltunk és már csak a tésztát kell kifőznünk, de azt majd, ha a nagyszüleim is hazaértek, mert akkor meg hamar kihűl a kaja és az úgy már nem finom.

-Látom tetszik amit csinálok - szólalt meg a mögöttem álló, mert egy kicsit jobban oldalra döntöttem a fejemet, hogy jobban nyakamhoz férjen.

-Aham, de jobban tetszene, ha nem a konyhában csinálnád - fordultam felé.

-Ne aggódj. Majd máskor is fogom csinálni.

-Szavadon foglak - karoltam át nyakát és megcsókoltam, kezét csípőmön pihentette.

-Szeretlek - vált el ajkaimtól.

-Én is téged - adtam még egy puszit szájára.

Mamámék is hazaértek és leültünk együtt ebédelni. Amúgy húslevest csináltunk vadas mártással és desszertnek meg egy kis tiramisut csináltam, de erről nem tud a Noel. Majd most.

-Ne menjetek még el -álltam fel az asztaltól és mentem a sütimért. Amint meglátta a Noel felcsillant a szeme, nagyon szereti.

-Ezt mégis mikor csináltad? - nézett rám.

-Hol voltál, hogy nem tudod? - viccelődött vele papám.

-Amíg te fent voltál a szobában addig én ezt csináltam. De nem tűnt fel, hogy később lett kész a leves. Amikor felmentél akkor kezdtem, de nagyjából ki lehet számolni, hogy mennyi idő kell neki míg kész nem lesz.

-De a lényeg, hogy van - mondandóm lényege tényleg ez volt a Noel szerint.

Mindenki evett belőle és beszélgettünk, hogy mit tervezünk délutánra.

-Nagyon finom volt gyerekek az ebéd - dicsért meg minket mamám.

-Köszönjük. Hát azért mégis csak szakácsnak tanulunk - Mondtam el gondolataimat.

Ebéd után elmosogattam és felmentem a Noelhez, aki inkább felment, mert állítása szerint fáradt, de ő tudja. Az ágyon hason feküdt és fejét az ablak felé fordította így nem láthatta, hogy én bejövök a szobába.

-Ébren vagy életem? - térdeltem az ágyra és kezdtem el simogatni a hátát mire felém fordult.

-Igen, de fáradtnak érzem magam.

-Pedig aludtál este. Vagy nem?

-Veled voltam szóval tudod jól, hogy aludtam.

-Tudom hát. De akkor pihenjünk és utána menjünk a városba.

-Rendben - csókolt meg és húzott le magához.

Hátamra fektetett, fejét hasamra tette és szemét lehunyva pihent. Fejét simogattam és hajával játszottam. Amit tudom jól, hogy szeret, vagy csak nem mondja el, hogy utálja és így nem adja tudtomra.