Hogy miért volt jó fej a tanár? Mert megengedte, hogy mindenkink oda üljön ahova akar. Így az első négy helyen mi négyen ültünk.

Jobb oldalamon a Noel, bal oldalamon a Kitti, az ő másik oldalán a Márk. Egész órán így beszélgettünk négyen. Persze a Noel keze végig engem ölelt, de csak az amelyik a tanártól távolabb volt. Nem akartuk, hogy meglásson minket.  Egyik tanár sem tudja. Max. az amelyik látott már minket a folyosón. De az le van szarva főleg, ha nem tanít minket.

Óra után szépen lassan hazasétáltunk. Táskáinkat felvittük a szobámba és mentünk le a nappaliba egy kicsit pihenni.

Azért mégis csak hosszú volt a napunk. Korán keltünk, sok óránk volt. Így nem is csodálkozok.

-Noel?- fordultam felé.

-Mondjad Kincsem - ölelt át.

-Hoztál jogosítványt?

-Persze, hogy hoztam. Nem gondoltam, hogy majd végig te vezetsz.

-Köszönöm - adtam egy puszit az arcára.

-Alap. Nem gondoltam komolyan, hogy a mai nap után három órát levezetsz egyhuzamban.

-Én sem úgy gondoltam. De, ha gondolod felőlem indulhatunk, mert én kész vagyok. Még tankolni el kell mennünk viszont.

-Okés.

Nagynehezen a kényelmes kanapéról felkeltünk és indultunk ki az ajtón a maradék cuccainkat is összeszedve.

A benzinkútig én vezettem.  Tankoltam, addig a Noel fizetett és az ő vezetésével indultunk tovább Pestre. Amint indította a motort az én barátom közben a nagymamámat is felhívtam, hogy most indulunk. Meg kell, hogy hagyjam nagyon ügyesen vezet. Bár ezt tudtam, mert ültem már máskor is mellette. Szerintem félúton átveszem tőle az autó vezetését. Mert akor már végig én vezetek és én tudom, hogy hova kell mennünk.

Gondolatmenetemből kizökkentett, hogy kezét combomra tette. Nem is nagyon gondolkodtam egyből összekulcsoltam ujjainkat. Egy darabig így vezetett aztán újra mind a két keze a kormányon volt.

-Noel itt lesz egy benzinkút. Ott majd álljunk meg kicsit pihenni - tudom, hogy annál a benzinkútnál vagyunk féltávon így ezért is kértem meg, hogy álljunk majd meg.

Talán 15 percet tölthettünk ott aztán én ültem a volán mögé és mentünk tovább.

-Liz. Elmegyünk holnap sétálni Pesten? - kérdezte hirtelen a Noel.

-Elmehetünk, ha szeretnél - néztem rá egy pillanatra.

-Szeretnék. Meg szeretném nézni, hogy az én barátnőm hol nőtt fel.

-Elmegyünk akkor holnap, de csak délután. Délelőtt pihenni akarok.

-Rendben.

Kezemet a sebváltón pihentettem és ezt a Noel is észrevéve helyezte kezét enyémre.

Hat óra előtt sikeresen megérkeztünk Budapestre. A városban sokat nem szórakoztunk, mert mindig is a város szélén éltünk. Legalábbis én. A szüleim mindig a város közepén, de én szinte mindig a nagyszüleimnél voltam/éltem az iskola miatt.