Az iskolába érve ketté váltunk. Ő ment megkeresni a Márkot, én addig maradtam a teremben és írtam a Kittinek, mert ő is ilyenkor bent szokott már lenni, de nincs sehol.

Liza: Sziaa merre vagy?

Kitti: Szia, mindjárt megyek. Már a suliban vagyok.

Vajon mit csinálhatott ez a lány.
Gondolkodásomat a Noel üzenete zavarta meg miszerint a Márk nincs sehol, de látta kint az udvaron és most megy oda hozzá. Ja és, hogy majd óra kezdésre feljönnek.

-Szia Kitti. Merre jártál? Azt hittem már rég fent vagy.

-Szia. Hát később indultam a koleszból és így csak most értem ide. De szerintem te is most később jöttél, nem? - kérdezett vissza és ült le mellém a helyére.

-Három perccel, mert délután megyünk nagyszüleimhez. A Noel fél hétre nálam volt és a táskáját mire beraktuk a kocsiba..... Hát elment vele az idő.

-Ahaaaa - húzta el a második "a" betűt.
A kis perverz fantáziájú.

Egészen óra kezdésig beszélgettünk aztán jött a tanár és tartott egy unalmas órát és az utána levő óra is az volt.

Átöltözve tesire miután lementünk az öltözőkbe én kimentem és a kint lévő oszlopnak dőltem karba tett kezekkel.
Néztem ahogy a fiúk baromkodnak, mint általában.
Hirtelen két kar fonódott a derekam köré és állapodott meg a keze hasamnál. Meg akartam nézni, hogy ki az, de az illata megcsapta orromat és már tudtam, hogy ki ijeszteget itt engem. Mellkasának dőltem és kezemet a hasamon levő kezére raktam.

-Mikor jöttetek le az öltözőbe? - kérdeztem, de csak, hogy ő hallja, mert állát vállamra rakta így kicsit elfordítva fejemet pont a fülébe tudtam súgni

-Mikor tuti már rég az öltözőbe voltatok - válaszolta egy puszi kíséretében.

-Így már mindent értek - bologattam.

-Gyere menjünk, megjött a tanár - mondta közben elindult és rácsapott a seggemre.

El is futott egy kicsit előlem én meg utána, de inkább megállt, felém fordult és várta, hogy mikor megyek oda hozzá. Oda is mentem, de felnéztem rá és inkább beálltam a tornasorba.

-Tudod, hogy szeretlek -jött mögém és megölelt.

-Én is téged - suttogtam a fülébe.

Tesi óránknak is hamar vége lett, mert  kint fociztunk. Az én életem volt a kapus és olyan szépeket védett, hogy még úgy én sem tudnék védeni, pedig én kapus voltam amikor még fociztam.

Rákövetkező két órában külön voltunk a csoportraosztás miatt, de utána már együtt volt óránk. Elmélet. Kivételesen nem az osztályfőnök jött be, hanem egy olyan tanár akinek semmi köze a mi tantárgyunkhoz. De legalább jó fej volt.