Volt még három órám és végre indulhattam haza. De aztán otthon is csak leraktam a táskámat és kettő órakor indultam vissza az iskolához.

Megígértem az én barátomnak, hogy elé jövök, mert neki ma dupla némettel fejeződik be a napja míg nekem csak egy volt ma. Szerencsére.

Kettő óra ötöt mutatott az órám mikor megnéztem mennyi az idő. Már csak 5 perc és jön le.

Nem telt el 2 perc, de a gondolatmenetemből az előttem álom két jóbarát zökkentett ki.

-Hogy-hogy ilyen korán már itt vagytok? - öleltem meg a Márkot és a Noelt is aztán megnéztem az időt újra.

-Hamarabb kiengedett a tanár, mert mára befejeztük a feladatokat - magyarázta a Márk.

-Így már értem - bólintottam - Indulhatunk? - kérdeztem megfogva a Noel kezét.

-Aha - válaszolták egyszerre.

Elindultunk haza. A Márk is, a Noel is és én is. Megbeszéltük, hogy majd később jön át hozzám a Noel.

Ugye a tegnapi nap után most sem nagyon akart egyedül hagyni, de mondtam neki, hogy nem kell aggódnia. Egész nap nem volt semmi bajom. Akkor ezután sem lesz semmi gond.

Szobámba felmentem és bepakoltam a táskámat holnapra. Meg nekiálltam tanulni, de valahogyan egy feladaton 10 percet gondolkoztam, mert mindig a telefonomat figyeltem. Persze az elmaradhatatlan zene ment mellettem és arra is figyeltem.
Szóval azokat a feladatokat mondjuk németből amit megoldok 10 perc alatt most ezt 20 perc alatt tettem meg.

Háromnegyed négykor fejeztem be a házi megírását, nemhogy a tanulást bár abból most nincs sok. Csak németből a szavak. De épp elég az is. Meg átnézem a többi anyagot is a biztonság kedvéért.

Négy óra előtt egy kicsivel mentem le a konyhába és pont akkor jött meg a Noel is.

-Szia - mentem hozzá és csókoltam meg.

-Szia, Kincsem - öleltmeg.

-Kérsz valamit? - indultam meg a konyhába.

-Inni - jött utánam.

-Akkor gyere. Mit kérsz? - vettem le a poharat a szekrényből.

-Mi van? - nézett be a szekrénybe és a hűtőbe.

-Gyümölcslé, tea meg folyik víz a csapból.

-Na ne mond.

-De mondom.

-Feleselsz nekem? - kérdezte, de láttam, hogy mindjárt elröhögi magát.

-Igen - néztem rá, de hátrálni is kezdtem.

Megindult felém én meg futottam előle. Kergetőztünk a lakásban itt 19-20 évesen, mint az óvodások.

A kanapé előtt elkapott, hátulról karolt át. Átkarolt és dőltünk el a kanapén.

-Most megvagy - fordított maga alá.

-Jó jó megadom magam - adtam fel, mert nem bírtam tovább.

-Fogsz még feleselni? - kérdezte nevetve.

-Nem csak engedj el.

-Tudtam én mindig is, hogy milyen okos barátnőm van nekem - hajolt le hozzám és megcsókolt. Nyakát átkaroltam míg ő támaszkodott mellettem és simogatta az oldalamat.

-Te is az vagy nem csak én - céloztam arra, hogy ő sem hülye.