20 perc kellett mire mindenki végzett a főzéssel. Mi addig unatkoztunk. A tanár meg..... Ő meg a cukrászok tanárával beszélgetett az ajtóban.

A Noel már unalmában leguggolt a földre.

-Nem akarsz felállni? - néztem le rá.

-Nem, de neked nincs kedved leülni? - nézet fel rám.

-Nincs.

-Pedig le fogsz.

Mivel közel másfél fejjel magasabb nálam így, ha kezét is kinyújtja elérte vele a csípőmet. Csípőmet megfogva fordított neki háttal és ültetett a lábára, majd karolt át a hasamnál, hogy megtartson. De aztán észrevettem, hogy már térdel.

-Hallod - fordultam oldalasan és fél kézzel átkaroltam a nyakát -Majd akkor térdelj így, ha a kezemet is megkéred - na jó, lehet gonosz voltam, de ezt nem hagyhattam ki.

-Életem így lesz, de akkor nem a suliban, nem a konyhába és nem szakács ruhában leszünk.

-Szavadonfoglak - pusziltam meg majd felálltam, mert elfáradt a lábam.

-Liza gyertek ide egy kicsit -szólított minket az osztályfőnök és mennünk kellett hozzá.

Azzal a tanárnővel beszélgetett akit nagyon nem bír senki, de hát ez van. Szépen lassan odamentünk és köszöntünk, mert mi igen illedelmes gyerekek vagyunk.

-Tanár nő. Róluk meséltem, hogy őket viszem a versenyre. Ők azok akik akár meg is nyerhetik az egész versenyt. Meg tetszik kóstolni, hogy ma mit főztek?

-Igen, meg.

-Noel kérlek tálaljatok egy adaggal a tanárnőnek.

-Rendben - válaszolt az említett személy akinek a kérést szegezték.

Megfordultunk és indultunk tálalni. Miután ezt is megcsináltuk odavittük a tanárnak az ételt. Ez a tanár akinek vittük a mai gyakorlaton készült ételünket az már egy másik tanár, mint akivel beszélgetett az ajtóban.

-Nagyon finom lett. Köszönöm - mondta nekünk és fordult az osztályfönökünkhöz - Tanár úr igen őket kell vinni a versenyre.

-Köszönjük.

Mondtuk, de aztán mentünk vissza a helyünkre.

Időben végeztünk így mehettünk öltözni. Ó várjunk csak. Csak mi ketten meg a Márk végeztünk időben így mi mehettünk öltözni a többiek pedig maradtak takarítani.
Azért a Márk is olyan, hogy hamar megcsinálja a dolgokat ha kell.

Aztán öltöztem, hajamat megcsináltam és indultam fel a terembe. Majd ők is utolérnek valamikor. Nem a gyorsaságukról híresek az is teljesen biztos. Ma reggel is sokat szenvedtem a Noellal mire felöltözött. És még, hogy a lányok készülődnek sokáig.

Teremben sokat nem kellett várnom, hogy felérjenek, de éppen annyi időt kellett, hogy majdnem elaludtam.