39.
Összeszedve magát elment a Noel a cuccaiért. Semmi kedvem itthon maradni. Már egyre jobban érzem magam, de azért felhívom az orvosomat. Úgy is sok idő mire visszaér a Noel, bár tudja, hogy mi van velem és nem is nagyon akart itt hagyni.
Szeretem őt és ilyenkor látszik, hogy ő is engem.
Megkerestem az orvosom számát és tárcsáztam.
-Jó napot Doktornő. Liza vagyok.
-Szia Liza. Miben segíthetek? - vette fel a telefont.
-Az lenne a gondom, hogy ma megszédültem tesin. Előzményei azok, hogy reggel már fejfájással ébredtem és tegnap egy kicsi sokk ért és nem éreztem magam egész nap jól. Ma az iskolából is a szédülés miatt hazaküldtek.
-Értem. Igyál eleget, pihenjél és, ha jobban vagy akkor holnap természetesen mehetsz iskolába. Viszont, ha csak rosszabb lesz a helyzet akkor kérlek gyere be a rendelőmbe.
-Rendben, így lesz.
-És ha lehet valaki legyen a mai és a holnapi nap folyamán mindig veled, nehogy bajod legyen. Kérlek hívjál fel holnap amint hazaértél az iskolából, ha mész.
-Rendben köszönöm szépen. Viszlát.
-Szívesen. Szia - és leraktam.
Végre valaki aki tudott mondani valami értelmeset nekem a mai nap folyamán. Hallottam a bejárati ajtó hangját és, hogy elfordul a kulcs a zárban.
Jelentése: Megjött a Noel és be is zárta az ajtót, de már a lépcsőn jön fel.
-Megjöttem - lépett be a nyitva hagyott ajtón.
-Látom - mosolyogtam rá, felálltam és odamentem hozzá majd megöleltem. Egyből visszaölelt. Szegényemnek le kell hajolnia egy kicsit, mert kb másfél fejjel magasabb nálam, de így szeretem.
-Jobban vagy? - nézett le rám.
-Kicsit. Beszéltem az orvosommal.
-És mit mondott? - ült le az ágyamra és az ölébe ültem.
-Hogy pihenjek sokat, igyak sokat és, hogy a mai és a holnapi napon legyen mindig valaki mellettem. Ja és, hogy holnap suli után hívjam fel, de ha rosszabbodik az állapotom irány a rendelő.
-Akkor pihenj és igyál sokat. És nem megyek el mellőled. Itt leszek mindig veled - csókolt meg - Holnap, ha nem vagyok a teremben akkor ott van a Kitti és a Bianka akikre ugyan úgy számíthatunk.
-Ez is igaz - adtam puszit a szájára.
-Mit szeretnél? Mit csináljunk? - karolta át derekamat, de keze lecsúszott a fenekemre és inkább ott tartott, hogy le ne essek.
-Leginkább veled lenni és semmit nem csinálni - karoltam át nyakát közben hajába túrva.
-Nézzünk filmet? - válasz képpen csak bólogattam - Akkor menjünk.
Velem az ölében állt fel az ágyról és indult el lefele a nappaliba. Ott lerakott a kanapéra és a filmek közül kezdett el válogatni.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro