Leültem mellé és már egy kicsit megnyugodtam. Lesz időm elmesélni neki, hogy mi történt, mert csak negyed nyolc van.
Mély levegőt vettem szemébe néztem.

-Reggel mikor felkeltem - kezdtem el mesélni, hogy miért van szar hangulatom - és elvégeztem a reggeli teendőimet lementem reggelizni, de az étkező asztalon ez a cetli fogadott - vettem ki a zsebemből és adtam át a Noelnak aki egyből olvasni kezdte, de én már megint a sírás szélén álltam.

Mikor felnézett jelezve, hogy elolvasta megint kitört belőlem a sírás. Ő ezt látva kezemnél fogva húzott az ölébe, vele szembe.
Mellkasára dőltem és sírtam.

-Shh!! Nyugodj meg. Minden rendben lesz. Mindent megoldunk... - nem hagytam, hogy befejezze a mondatát.

-Mindent megoldunk együtt - néztem szemébe és megcsókoltam.

Derekamat szorosan fogta, hogy le ne essek. Én nyakát karoltam át.
10 perc telhetettel amikor már teljesen lenyugodtam, de még az ölében ültem.

-Köszönöm, hogy meghallgattál - mondtam neki, de az ölelésből nem néztem fel.

-Nem kell megköszönnöd. A barátod vagyok, mindig meg foglak hallgatni és igenis érdekel, hogy mi van veled. Mindig melletted leszek bármi baj van.

-Köszönöm. Én is mindig melletted leszek - öleltem szorosabban.

Államnál fogva felemelte a fejemet és szemébe néztem. Mindig el tudok veszni a szép tengerkék szemében, mint most is. Az rázott vissza a világba, hogy megcsókolt, de hamar visszacsókoltam.

-Visszaülök a helyemre még egy kicsit összeszedni magamat - álltam fel az öléből.

-Okés. Én kimegyek a Márkhoz. Szólj, ha van valami.

-Mindenképp.

Leültem a helyemre, elpakoltam az órára és néztem, hogy mennyi idő van még az óra kezdetéig.

-Mi van veled te lány? - jött be a terembe a Kitti.

-Szia. Honnan veszed, hogy van valami bajom?

-Márkkal beszélgettem kint és a Noel mikor kijött a Márk kérdezte tőled, hogy mi van veled. Én meg gyorsan bejöttem hozzád. Szóval mizu?

-Ugye tudod, hogy anyumék Pesten élnek? - kérdeztem és válasz képpen bólintott - Adok egy cetlit olvasd el - elővettem a zsebemből a cetlit és a kezébe nyomtam.

-Bocsi, de nem normálisak a szüleid - mondta mikor elolvasta.

-No problem. Én is tudom. Őrültek. És hétvégén megyünk fel a Noellal Pestre a nagyszüleimhez.

-Túléled. Erős lány vagy.

-Remélem is. Ha a Noel mellettem van akkor nincs semmi baj.

-Vigyázni fog rád hidd el. Ha most is itt volt veled és nyugtatgatott. Tudod, hogy nagyon szeret.

-Igen, és én is nagyon őt.

-Gyere ide - vont ölelésbe barátnőm.

-Miről maradtam le? - Esett be a terembe a Bianka is.

Mindent elmeséltem neki is amit a Noelnak és a Kittinek. Már ő is tudja, hogy mi van velem.