Hamar vége lett az órának így mentem vissza a helyemre. A két fiú kiment gondolom én a lépcsőmre.

-Mizújs? - ültem le a helyemre.

-Semmi érdekes. Egész órán a Márkkal beszélgettem.

-És mi volt? - kérdeztem a Kittit.

-Elmondok valamit, de ne mond el neki jó?

-Nem mondom el neki, igérem.

-Nagyon tetszik a Márk csak nem tudom, hogy mondjam el neki vagy...... na érted.

-Igen értem, de most jönnek be - néztem az ajtóhoz.

Elmentek előttünk és leültek a helyükre. Nagy meglepetésünkre most már, hogy elmélet van és dogát írunk így itt van a tanár. Nem is értem, hogy miért nem tudott bejönni az osztályfőnöki órára.

Megírtuk a dolgozatot, de eléggé hamar végeztem így, mint aki gondolkozik néztem a lapot.
Még egy-két dolgot tudtam írni azt beírtam és beadtam a lapot.

Sok nem volt vissza az órából, talán tíz perc addig én körbe néztem, hogy ki mennyi mindent tud. Csodálkoztam, hogy a két jóbarát még mindig körmöl a lapon. Vagy tudtak puskázni vagy csak szépen írtak így lassabban is.
Nemtudom, de majd kiderül, vagy nem.

-Adjátok be gyerekek. Mindenki - szólt az osztályfőnök, hogy ideje lenne befejezni a dolgozatot.

Mindenki beadta és egy nagyon gyors elpakolás után mehettünk végre haza. Kilépve a kapun elköszöntünk a Kittivel és a Biankától egymástól. A két fiúval az oldalamon indultunk el haza.

A házam előtt a Márktol elbúcsúztunk és mentünk be a házba, ő meg haza.

-Holnap írunk valamiből? - kérdezte a Noel az ágyamra fekve.

-Nem, de szerdán igen - lomboztam le egy kicsit az én barátomat.

-Nem akarok írni - fordult a hasára és kezdett el hisztizni, mint egy kislány.
Odamentem az ágyhoz és megálltam előtte, mire visszafordult a hátára.

-Pedig fogsz, és én is. Szóval, ne hisztizz.

-Most az enyém vagy - ült fel, megfogta a csípőmet és velem együtt feküdt vissza az ágyra.

Így mostmár ő az ágyon és meg rajta fekszek. De nem volt ellenemre a dolog.

-Így most jobb? - kérdeztem.

-Aha.

-Akkor jó - hajtottam le a fejemet a mellkasára.

Hallottam, hogy egyenletesen veszi a levegőt. Édesem elaludt. Nincs szívem felkelteni, de muszály lesz. Tudom, hogy szeret velem, mellettem aludni, de majd a hétvégén alhat velem és nem most.
Fejemet felemeltem és láttam, hogy szemei csukva vannak.
Adtam egy puszit a szájára majd az egyet követte egyre több és több.
Kb a tizediknél elmosolyodott.

-Életem nem kéne itt most aludnod. Azt este tedd meg és otthon.

-Hi, de olyan jó, hogy most itt fekszel velem - ásított.

-Azt én nagyon jól tudom, hogy te szeretsz velem aludni. Majd a hétvégén, jó? - néztem rá.

-De akkor nem a nagyszüleidhez megyünk?