-Csak a Kitti, hogy hol vagyok.

-Csináljunk egy képet, küld el neki és már tudni is fogja, hogy hol és kivel vagy.

-Okés.

Feltartottam a kezemet és már készítettem is a képet. A fényképen hozzámbújt a Noel, én meg a szabad kezemmel átkarolom.
Elküldtem és lassan válasz is érkezett.

Kitti: Jó. Megnyugodtam. Megyünk a Biankával mi is oda, de ahogy látom már megy a Márk is.

Liza: Okés.

-Jön már a Márk is hátra és a két barátnőm is.

-Akkor menj csak a lányokkal beszélgetni.

-Kedves vagy, hogy így elengedsz - adtam puszit a szájára.

-Ez csak természetes, az órán úgyis focizni mész ki, utána szünetben meg vagy velem vagy a lányokkal leszel, de mindenképp hazakísérlek és veled leszek délután egy darabig.

-Röviden: Elengedsz, mert tudod, hogy délután mindenképp velem leszel és talán szünetekben is.

-Okos lány vagy te.

-És csak a tied - csókoltam meg.

A csók után felálltam és mentem a lányokhoz, mert ők már elől voltak, de a Márk is jött velem szembe.

-Na mizu a baátoddal? - kérdezte a Kitti. Mindig így kérdezi, hogy mi van vele.

-Mi lenne? Megvagyunk. Csodálom, hogy korábban nem kerestetek.

-De csak azt hittük, hogy lementél a büfébe - mondta az egyik opciót a Bianka.

-Akkor a táskámat ott hagytam volna ahol ti egész ez idáig voltatok - okoskodtam.

-Az is igaz - válaszoltak egyszerre.

A maradék lyukas órában beszélgettünk és minden lehetséges témánkat kiboncoltuk már amennyi volt ma.

Kiderül, hogy az egyik osztályozásunk elvágta az ujját miközben darabolt. Tudok neki gratulálni, de még nem tudom, hogy ki volt az a szerencsétlen.
Az óra végét jelző csengő előtt egy öt perccel jött a két jóbarát és a Noellal mi kéz a kézben mentünk és még a barátaink is.
Így öten mentünk le az öltözőkhöz.
A másik osztály is már kijött így mi is tudtunk menni átöltözni.

Átöltöztünk a lányokkal és mentünk  ki a terem elé. Ott még csak mi voltunk kint, mert a többiek nem jöttek még le.

A fiúk is eléggé hamar kijöttek az öltözőből. Én a terem előtt lévő oszlopnak dőltem míg előttem álltak a lányok és a falnak támaszkodtak.
A Márk megállt útközben egy helyen, de a Noel mögém állt.

-Ne az oszlopnak dőlj, az nem szeret téged. De én igen - fogta meg a kezemet, megállt mögöttem és a mellkasának döntött.

Így a mellkasának dőlve beszélgettünk.
Két kezünk mellettünk összekulcsolva volt.

Megjött a tesitnár és egy sorakozó után mehettünk ki focizni. Én mentem ki a fiuk nagy részével focizni míg a többi barátom bent maradtak kosarazni.

Sziasztok! Bocsi, hogy csak most hozom a kövi részt, de szerdán versenyen volt egészen késő estig nem voltam elérhető. De most hozok bár nem tudom, hogy van e értelme folytatni?