Én voltam az az áldozat aki ma a mosogatást vállalta. Mikor mosogattam éreztem, hogy valaki a derekamat fogja, de illat alapján nem kellett hátranéznem, hogy ki az.

-Segítesz? - kérdeztem.

-Elöblitem, ha szeretnéd - válaszolta és a bal oldalamra állt segíteni.

Közben jött a Márk ő meg mindent eltörölt és a Tamás a helyére rakta. A többiek meg csinálták a maguk dolgát.

Miután mindennel végeztünk mehettünk öltözni.

Én gyorsan átöltöztem és mentem is fel a tornateremhez. Mivel a kövi óránk tesi, de előtte van egy lyukasunk így itt töltjük most az időt.
Elmentem leghátra ahol ülni szoktak a fiúk és vártam a barátomra.
Nem telt el két perc és már láttam, hogy jön a Noel.

Mikor odaért hozzám ledobta a táskáját az enyém mellé, mire én felálltam és megöleltem, amit viszonzott is.

Leült a padra, de nem engedte, hogy mellé üljek, hanem az ölébe húzott és derekamat átkarolva tartott, hogy le ne essek. Én most jelen pillanatban a felkarját fogtam.

-Miért van az, hogy  a lányok gyorsabban öltöznek, mint a fiúk? Általában a lányok a lassabbak - kérdezte.

-Életem tudod jól, hogy nem vagyok pláza cica és, hogy nem kell nekem 1 óra ahhoz, hogy felöltözzek - adtam egy egyszerű választ.

-Örülök is, hogy nem vagy az. Egy ilyen emberrel tudom csak elképzelni az életemet.

-Milyennel? - kérdeztem, de nagyon jól tudtam, hogy rám gondol.

-Olyan, mint amilyen te vagy - szállt bele ő is a játékba.

-És akkor már kivel képzeled el az életedet? - döntöttem oldalra egy kicsit a fejemet és mosolyogtam rá.

-Veled!!!

Két kezem közé fogtam az arcát és megcsókoltam. Erre a tettemre közelebb húzott magához és szorosan fogta a derekamat.
Kezemet barna hajába vezettem.

A levegő hiány megjelenésekor ajkaink elváltak a másikétól, de homlokunkat egymásénak döntöttük. Méllyen belenéztem világos, tengerkékes szemébe és próbáltam levegő vételemet rendezni ami nekem azért elég hamar megy, míg a Noelnak kell vagy 3 perc, de nekem egy is elég.

-Hogy tudsz ilyen hamar egy csók után rendesen levegőt venni? - kérdezte miután már ő is rendesen vette a levegőt.

-Nemtudom ilyen vagyok. Ezt kell szeretni.

-Tudom. És így szeretlek - ölelt meg szorosan.

-Én is szeretlek téged.

Beszélgettünk még, de lassan a többiek is szállingóztak ahhoz a részhez ahol mi voltunk csak nem vettek minket észre szerencsére.

Kitti: Liza hol a fenébe vagy?

Írt a Kitti. Ahogy elnézem csak most tűnt fel nekik, hogy nem vagyok velük. Ez jó.

-Ki irt? - kérdezte a Noel, mert kicsit hátradőltem az ölében, hogy kivegyem a telefonomat a zsebemből.