-Annyi lenne, hogy azokat a zöldségedet, amiket most ide kiraktam - kezdte a tanár és egy kis idő után várva, hogy értelmezzem, mit is mond folytatta - meg kell pucolni az összeset.

-És ma mit főzünk? - kíváncsiskodtam.

-Burgonyafüré lesz pácolt sült hússal - felcsillant a szemem, mert ezeket imádom - és egy kis francia saláta.

-És a pácolás az kész vagy még az is nekünk kell megcsinálnunk?

-Nem, azt már tegnap én megcsináltam, mert ennek a húsnak sok idő kell.

-De tanár úr. Miért van itt még egy jó kis zöldségleveshez való zöldség? -tényleg volt, de nem értettem, hogy miért.

-Zöldséglevest fogtok főzni a Noellal.

-Rendben.

A tanár elment és én nekiálltam a hámozásnak. Nemsokkal azután, hogy a tanár otthagyott megjött a Márk és a  Tamás is.
Felosztottuk a munkát egymás között. Én a répákat míg a két fiú a többit pucolta meg, de azért a végén besegítettem nekik, mert nagyon lassan dolgoztak bár egész végig beszélgettünk, de az már egy másik kérdés.

Mikor végeztünk az előkészítőt rendbe raktuk és vittük fel a konyhába az alapanyagokat. Senki nem volt még fent csak a Tanár aki megdicsért minket, hogy milyen hamar megcsináltuk a feladatunkat.

Jaa és ebben a hónapban én vagyok séfasszony ezért is jöttem be hamarabb hátha kitalál valamit az osztályfőnök, de szerencsére ma semmit sem talált ki.

A konyhába nem maradhattunk bent így kimentünk hárman a folyosóra. Közben láttunk, hogy a cukrászok jönnek fel. Méghozzá a kilencedikes cukrászok.

Nagyban beszélgettem a Márkkal, mert a Tamás lement az öltözőbe azzal az indokkal, hogy valamit ott hagyott.
Nem is a Tamás a lényeg. Ugye nagyban beszélgettem a Márkkal, mikor két kar fonódott a derekam köré és az illatából tudtam, hogy a Noel az.

-Szia életem - köszöntem, de még mindig háttal álltam neki.

-Sziasztok -köszönt.

-Hozzám már ide sem jössz? - játszotta a kislányt a Márk, hogy oda sem megy már hozzá a Noel.

-Nem, ő az enyém - fordultam oldalasan el és megöleltem a barátomat.

-Csak a tied - ölelt vissza a barátom.

-Csak szívatlak titeket. Örülök, hogy együtt vagytok - jött vissza a rendes, normális Márk a való életbe.

-Én is úgy gondoltam - szólaltam meg.

-Mindjárt jövök - ment le a Márk is a Tamás után.

-Na mizu Kicsim? - állt meg előttem a Noel.

-Semmi érdekes, előkészíteni voltam ma is.

-Az nem jó. Akkor már most fáradt vagy?

-Kicsit, de nem vészes. Gyakorlat után majd a tornateremhez megyünk lyukas óra erejéig? - álltam hozzá közelebb.

-Aha. De te hamarabb oda érsz, mint én.

-Általában úgy szokott lenni - álltam lábujjhegyre és megcsókoltam, hisz ez lemaradt.