Vasárnap hajnali 5 óra van. Megébredtem arra, hogy valami zajt hallok. Felültem az ágyban és megnéztem az időt.
Hallgattam még egy kicsit, hogy mi lehet ez a zaj, de nem jutottam semmire, mert egy kis idő után elhallgatott az a valami, de lehet csak kint fújt a szél és azt hallottam.

-Életem mi a gond? - hallom meg a Noel hangját mellőlem, mert már visszafeküdtem mellé.

-Felkeltettelek?

-Nemigazán csak éreztem, hogy mocorogsz mellettem. Na, de baj van? - kérdezte, de szemét nem nyitotta ki.

-Csak furcsa hangot hallottam, de lehet, hogy csak a szél volt. Amúgy meg megijedtem, hogy mi ez. Ezért ültem fel.

-Nem kell félned itt vagyok melletted - húzott magához.

Mint az este fejemet mellkasára tettem, kezemet pedig a hasára míg ő átkarolt és szorosan húzott magához. De én is öleltem magamhoz, így érzem én magam biztonságban.

-Aludjunk még életem - adott egy jó tanácsot.

-Én is gondoltam rá - csuktam le a szemeimet.

Egészen reggel nyolcig aludtam. De ekkor is magamtól keltem fel.
Egy kar volt a derekamon és éreztem, hogy valaki a nyakamnál szuszog.
Kezemet a Noel kezére raktam, de semmi jelét nem adta annak, hogy ébren van vagy valami.

Óvatosan le akartam venni a derekamról kezét, de csak jobban szorított magához.
Többet nem próbálkoztam, mert semmi értelme sincs. Ő az erősebb így menekülni nem tudok.
Karjai között felé fordultam és erre a tettemre engedett a szorításon.
Mikor már vele szembe voltam adtam egy puszit a szájára és láttam, hogy mosolyog.

-Jó reggelt! - köszöntöttem.

-Neked is életem! - adott egy csókot amit én mélyítettem el - Most már jó a reggelem.

-Tényleg? - néztem rá.

-Eddig is jó volt. De most a legjobb, hogy melletted keltem és nem kell arra várnom, hogy találkozzunk és megölelhesselek.

-De most mellettem keltél így meg tudod tenni amit szeretnél.

-Örülök is, hogy itt vagyok és nem otthon. Ott ígyis csak unatkoznék.

-Az teljesen biztos. De csak feltalálnád magad.

-Valahogy biztos - ölelt meg és ahogy hallottam még egy kicsit visszapihent.

20 perc után a Noelt a szobában hagyva lementem reggelit készíteni, hogy ne éhesen kezdjük el a mai napot, mert az a legrosszabb, ha az ember éhes és úgy indítja a napját.

Csináltam rántottát és meg is terítettem. Már a barátom is lefáradt az emeletről közben.

Reggeli közben mind a ketten a közösségi oldalainkat néztük meg, hogy mi történtek az éjszaka folyamán. Hátha van valami érdekes is. De nem volt. Legalább nem rezeg 1 percen keresztül az értesítésektől a telefonom.

Az ételeink elfogyasztása után én elmosogattam, addig a Noel nemtudom, hogy hova ment.