-Ha őket nem is akkor a nagyszüleimet. Őket érdemesebb lenne megismerni. Ők még szeretnek is nem úgy, mint a szüleim - már szipogtam, mert a sírás határán álltam.

-Életem ne sírj. Itt vagyok veled és mindent megoldunk. Együtt - húzott még szorosabban magához.

-Rendben - öleltem szorosan magamhoz.

-Tudod, hogy mindennél és mindenkinél jobban szeretlek. És ezt soha ne felejtsd el. Mindenben számíthatsz rám - adott puszit a fejemre.

-Én is szeretlek téged és te is mindenben számíthatsz rám.

Felnéztem rá és megcsókoltam. Először csak lágyan csókolt vissza majd alsó ajkamat kezdte nyelvével simogatni bejutást kérve. Ezt meg is adtam neki és vad táncba kezdett az enyémmel.

Egy idő után már azt vettem észre, hogy felém kerekedett. Egyik kezével mellettem támaszkodik míg másikkal oldalamat simogatja, de el nem engedi.
Az én egyik kezem az arcán volt, de a másikkal az oldalamat simogató kezével összekulcsoltam ujjainkat.

-Szeretlek - szakította meg a csókot.

-Én is téged - adtam még egy puszit a szájára.

-Megyek pakolok valami ruhát magamnak holnapra.

Leszállt rólam és ment a szekrényéhez és meg törökülésbe ültem fel. Végig követtem a szememmel minden egyes mozdulatát.
Csak kivette a ruhadarabokat a szekrényéből és már is rakta bele őket egy táskába.
Egy-két dolgot még elrakott és leült elém az ágyra.

-És nálad mit csinálunk? - kérdezte.

-Gondoltam, hogy a cuccodat elvisszük először hozzám és utána elmegyünk valamerre sétálni - tényleg ez volt az ötletem.

-Nekem jó. Budapestre mikor mész? - váratlan kérdések egyike.

- Még nemtudom, de az a biztos, hogy a jövőhét hétvégén.

-Elmehetek veled? - nézett rám kiskutya szemekkel.

-Már azt hittem, hogy meg sem kérdezed. Persze, hogy eljöhetsz. Kérdezni is akartam. Egyedül nem szeretek menni és így a nagyszüleimmel is találkozók.

-Igazad van, teljesen igazad van.

Lábaimat dereka kör raktam, egy kicsit megemeltem magamat és beleültem az ölébe és megcsókoltam.

-Menjünk? - kérdezte miután levegő hiánya miatt ajkaink elváltak egymástól.

-Menjünk.

Nagynehezen felálltam az öléből és a kezénél fogva öt is felhúztam, mert nem nagyon akart felállni.
Átvette a pólóját arra amit én annyira szeretek. És a telefonjával, na meg a táskájával együtt mentünk le a földszintre.

Édesanyjától elköszöntünk és miután felöltöztünk indultunk hozzám. Mivel az út alig 10 perces így ezt a kis távot csendben tettük meg.

Hamar leraktuk a táskáját és már indultunk is sétálni. Kézenfogva indultunk el az egyik irányba. Pontosabban a volt iskolám felé. Nemtudom, hogy miért, de oda vezetett az utunk.

Ott van egy hosszú tér, amit végigsétáltunk.