A házukig csendben voltunk és egy szót nem szóltunk egymáshoz. A kapunál és az ajtónál is előre engedett. Mindig is szerettem, hogy ennyire figyelmes. Nem csak velem hanem minden más lánnyal szemben is.

-Szia anya, megjöttünk - köszönt előre anyukájának aki a konyhában főzött, gondolom én.

-Sziasztok, gyertek a konyhába - szólt ki az anyukája.

-Jó napot! Szabó Eliza - mutatkoztam, be majd az édesanyja is.

-Kérlek tegezz, nem vagyok én olyan öreg. Üljetek le mindjárt hozom az ebédet.

Tényleg nem kellett sok és már hozta is. Az első húsleves volt, de valami isteni finom.

-És egy osztályba jártok? - kérdezte közben az édesanyja.

-Igen, kilencedik óta - válaszolta a Noel.

-És Eliza szüleid is itt élnek?

-Nem. Én Budapestről jöttem. Először kollégista voltam, de meguntam és vettem egy házat mikor betöltöttem a 18-az. Szüleimmel rossz a kapcsolatom így ők csak a pénzt küldik, hogy ami olyan fizessem ki. Nagyszülőkkel tartom egyedül a kapcsolatot. Néha visszamegyek Pestre, de akkor is a nagyszülőkhöz. Viszont nem bántam meg, hogy egyedül élek abban a házban.

-Ohh. Nem tudtam. Sajnálom - sajnálkozott a Gyöngyi.

-Köszönöm, de nem kell. Már régóta nem foglalkoztak nagyon velem. Mindig adták a pénzt vagy utaltak a számlámra és ennyi, semmi más.

Egész ebéd közben beszélgettünk meg az étel elfogyasztása után egy órával is az asztalnál ültünk.

-Anya nagy baj lenne, ha mi most felmennénk? - kérdezte a Noel.

-Nem, dehogy. Menjetek csak. Viszont mikor mentek a Lizához? - ekkor néztem én is a Noelra.

-Szerintem olyan fél három fele - és most egy óra van.

-Rendben, menjetek csak fel.

Megfogta a kezemet a barátom és vezetett fel a szobájába. A helyiségbe belépve  ez fogadott: egy nagy franciaágy éjjeliszekrényekkel, egy szekrénysor, plazma TV, íróasztal és egy ajtó a fürdőhöz. A fal sötét kékre volt festve ami nagyon illett a szobához.

-Jó nagy szobád van - ültem le az ágyra.

-Tudom. Mindig is nekem adták a nagy szobákat, a kicsi meg mindig a szülők szobája, volt, de soha nem értettem, hogy miért - feküdt le mögém.

Én csak hátrafordultam hozzá és maga mellé rántott. Egyik kezével átkarolt míg a másik a feje alatt volt. Mellkasára hajtottam a fejemet és az egyik kezemet magunk közé, a másikat a hasára raktam és azt simogattam.

-Nagyon kedves anyukád van.

-Köszi. Egyszer megismerném a tiédet, de ahogy mesélted anyumnak is, hogy milyenek lehet, hogy jobban járok, ha nem.