VÖRÖS VILÁG

Vörös ruhát húz magára a világ,

Sír a nép, imákat kántál.

Hulla domb az utca sarkán, lángra kap,

Özvegyasszony halott testre ráborulna.

Férjét temeti, fiát keresteti,

Csak egy cédulát szolgáltatnak neki.

A vér már ráalvadt a maradék vasra,

Gyönge lánc körbe-körbe szalad.

Két kereszt alatt egy élet,

Mert a fiatal tömegsírban szenved.

Majd vezekel a pokolban, vér tapad kezéhez,

Lelke nem menekül, örökre ott lesz.

Ha egy kis fény megadatna,

 A sötét talán visszahúzódna.

De karmait belevájja a világba,

S gyenge bőrét lerántja.