Folyamat

Az elején csak ölelkezve álltunk a világunkban,
Majd öleléseinkből csókok lettek,
S csókjainkból vad szenvedélyek.

S hogy gondoltam volna a jövőnkbe,
Hazudhattam volna a sorsnak,
De az kézen fogott és vezetett.

Lehet néha nem valós a körbe ölelő világ,
És át is vághat,
Fájdalmasan becsaphat.

Nem engedek a félelemnek, a kezemben vagy,
Elengedni sosem foglak,
Magamhoz láncollak.

(9l)