A hazug világ stratégiája 

Hogy ne fájjon inkább hazugságokba burkolózik, minthogy kitárná szemét és szembenézne a valósággal. Mint a bölcsőben ringatott gyerek, aki mily sokáig csak édes álmok között létezik. Ott nem érezni a magányt, hisz minden megtalálható és létrehozható az álmainkban. 

Valóban minden ember álmában bármit meg lehet kaparintani? S ugyan ezt a valóságban is elhiteti velünk a világ. Ha a belünket is kiteperve, de a célunkat egyszer csak elérjük, majd boldogok is leszünk? 

Látod most a szemem fehérjét?

Nem, mert a szemhéjaim, akár fedők takarnak el a való-, külvilágtól. Örökké csak az álomvilágban tengődni, milyen megnyugtató és kényelmes. 

Már ha az ember, soha nem jön rá arra, hogy átverik. Hogy mióta erre a világra született, még sosem nyitotta ki igazán a szemeit, hogy még sosem ébredt fel igazából. S mit érez az ébredés pillanatában?! Szomorúságot, magányt, hisz mindeddig egyedül kóborolt az álmok közt, s most még inkább egyedül járja a lelkében lévő pusztaságot. Eddig mindenre rácáfolt a világ, mintha csak fáslival tekerte volna körbe az ember fejét. De most az anyag mégis bele akadt egy ágba, ami lerángatta betakart szemeiről. Hirtelen jön a vakító fény, mi a pupilláit összeszűkíti. Pár pillanatig nem lát semmit, majd minden egyre jobban csepeg le szemei előtt.

Eddig tartott volna a világ hatalma? A terve most fulladt vajon bele a stratégiájába? 

Csak most kezdődik valójában az egész. Mert miután felébreszt, össze fog törni! 

Mily sokáig ringatott az álmok között, oly hosszú és mély lesz a zuhanás hova beletaszít. Mivel a két ellentét, egymással mindig ki van egyenlítve. Összetör, majd rád tapos. Hiszen nem esett kétségbe mikor felébredt, sőt igazán Ő keltette fel. Végig ez volt a terve. Hogy ameddig csak lehet ringasson egy kellemes álomban, majd a zuhanásba zúdítson a legravaszabb módon.

Mert a valóságot hegek nélkül lehetetlen túlélni!

(3a)