HEGYI LEVEGŐ

Minden olyan rövidnek tűnik

     visszatekintőleg.

Ha lett volna eszem nem

     rohantam volna annyira.

A szavaim üresek, hiszen

     nincs kinek ezeket mondjam.

Csak egy lélegzetet kérek

     el tőled.

Mit az emlékezetembe

     mélyen fogok vésni.

Emeljen meg, mint tüdőmben 

     a hegyi levegő.

A Te tested létező, csak már

    olyan távoli,

Mint a hegycsúcs az Alföldről

     feltekintve keresik.

Kezed csendesen a mellkasomban

     simított,

Mit tárt kezekkel edgedtem

     meg neked.

Hosszú szempilládrebbenése

     kezemet megtorpantotta,

Játékod fantáziámat

     vadan táncoltatta.

Szavaid elmém legmélyén

     csengenek.

Az esőcseppek arcomon

     könnyeket eresztenek.

A harc nem a miénk neked van,

     s nekem van.

Akár a korhadt fenyőfa hajlunk

     a szélben,

És csak egy rövid ölelés 

     mely elbeszéli,

Azt ami néhány nap alatt

    nem velünk történt.

(eX,Teó,2018.03.28.-29.)

https://youtu.be/XedrXl-aiBA