Ebédszünetben a szokásos asztalunknál ültünk négyen. Ez olyan végzős dolognak számított, hogy tiéd a középen lévő asztal, melletted ülnek a legjobb barátaid, és körülötted lebzselnek azok, akik éheznek a figyelmedre. Mint Gigi, aki már a negyedik alkalommal sétált el mellettem és érintette meg a karom. Nem mondom, hogy nem idegesített, de nem küldhettem el a fenébe mindenki előtt, az hogy nézett volna már ki?!
Próbáltam a sonkás szendvicsemre koncentrálni, de éreztem, hogy két oldalról, egyszerre ketten próbálnak lyukat égetni a fejem oldalába. Niall, fejét csóválva, szinte kérlelően bámult, miközben kitartóan bökdöste az oldalamat. Azt akarta, hogy beszéljek Harry-vel, aki a másik oldalamról bámult engem értetlenül.
-Ne legyél hülye Zaynie!-suttogta Niall. Shawn pontosan akkor nevetett fel valami szarságon, amit Derek meg annak a legjobb barátja meséltek neki. Shawn fejét egy Burger King-ből szervált papírkorona díszítette. Hivatalosan is betöltötte a tizennyolcat, úgyhogy ez a nap csak is róla szólt. Kora reggel, miután átadtam Niall-el az ajándékát-amit gondosan elrejtett a táskájában, még kész szerencse, hogy a csak egy füzetet hord magával-, közölte velünk, hogy nálunk lesz a Buli, mert nincs kedve ismeretlen helyen berúgni. Tízre vár mindenkit.
Elég sokan tömörültek az asztalunk köré, kezdtem kényelmetlenül érezni magam.
-Z, gyújtani mész?-biccentett felém Shawn, amikor meglátta, hogy a cuccaimat felkapkodva felállok az asztaltól.
-Aha, de egyedül-mondtam nyomatékosan azoknak célozva, akik felcsillanó szemekkel pillantottak felém, várva, hogy magammal viszem őket. Azonnal lelohadt a vigyoruk, és visszazuttyantak a helyükre. Shawn meg jól ismert, tudta mit mikor szabad, és mikor nem.
-Menj utána-hallottam magam mögül Niall sürgető hangját. Felgyorsítottam a lépteim, a tálcát a helyére rakva siettem ki az ebédlőből. Az udvarra vezető szárnyas ajtó kicsapódott, rajtam kívül csak néhány lány ült a hidegben a padokon, miközben a tompa napsütést bámulták a fejük felett. Blake integetett. Tavaly ő volt a labortársam kémián, de hamar kiderült, hogy mindketten gyökerek vagyunk hozzá, és miután majdnem felgyújtottuk az egész iskolát, inkább mindketten leadtuk az anyagot.
-Állj már meg!-Harry lihegve kapott a karom után. A szemeimet forgatva álltam meg, jó pár méternyire előtte. Fogalmam sincs, hogy mióta rohanhatott utánam, és én miért nem hallottam nem tudom, de az biztos, hogy jó régóta. Arca olyan piros folt, mint a kötött pulcsija, és ha jól hallottam, akkor lihegett is.
-Mi van?-fontam össze magam előtt a karjaim. Bunkó hangnemem hallatán az égig szaladtak a szemöldökei.
-Mi lenne? Tegnap este csomószor kerestelek! Hívtalak, és írtam is..ma meg nem tudom miért viselkedsz így velem. Tettem valami rosszat?-kérdezte ártatlanul. Mintha nem tudná..
-Nem. Semmi rosszat..Mehetek? Még becsengetés előtt el akarok szívni egy szál cigit-azzal megfordultam, de pechemre elkapta a kezem. Ha nem ő lett volna, már biztosan a földön fetrengene a vérző orrát tapogatva.
-Zayn!
-Mi van?!
-Miért vagy velem ilyen?
Mérgesen beletúrtam a hajamba, és egyszer csak kiszakadt belőlem a tegnap esti sérelmem.
-Hazudtál nekem! Azt mondtad dolgod van, és gondoltam, hogy ezzel a szarházi Tomlinsonnal, de azt hittem legalább a gyerekkel találkozik!-kényszeredetten elnevettem magam, Harry csak nagy szemekkel nézett rám. Közben még be is csengettek.-Jó volt a tegnap esti randi? Jó éreztétek magatokat?
-Te miről beszélsz?-kérdezte értetlenül, pedig tudtam jól, hogy tudja miről is van szó. Szerette az ártatlant játszani, csak kerülje a konfliktust.
-Niall-el láttunk titeket a plázában! Nevettél, meg mosolyogtál rá..és..és engedted neki, hogy megsimogassa a karod-úgy mondtam ezeket a szavakat, mintha a világ legundorítóbb dolgairól beszélnék. Tegnap este Niall fogott vissza, ő volt az egyetlen, amiért nem rohantam oda és vertem be egyet annak a seggfejnek a sok szarság miatt. Amiért két éve lefeküdt az én Harrym-mel, amiért megütötte, és még ki sok mindenért, amiről akkor én nem tudhattam. Csak a valóságban nem az én Harry-m volt.
-Csak elhívott kajálni! Rooney-val találkozott átjött hozzánk, anya pont akkor jött haza, amikor elálmosodott neki nem volt kedve velünk jönni! Nem randiztunk!-Harry idegesen rázta a fejét.
-Nekem nem úgy tűnt!
-Ha hiszed ha nem, csak ennyi történt. De, Zayn egyáltalán, hogy jut neked eszedbe engem számon kérni? Louis a gyerekem apja! Találkozni akart vele, nem mondhattam azt, hogy nem!
-De igen-böktem felé indulatosan. A feje fölött megláttam Niall-t, meg a Shawn-t követő idiótákat. Alig láthatóan megráztam a fejem, mire Niall a kezét feltartva megállította őket.-mondhattál volna nemet azok után, hogy megütött! Ja, és Rooney fél tőle! Fogalmam sincs, hogy miért, de nem kéne egy olyan ember közelébe engedned a gyereket, akitől amúgy fél!
-Ez legyen csak az én gondom!-felelte indulatosan.-Ebbe neked nincs beleszólásod, Zayn! Kicsit túl mentünk a ha..
-Akkor az is legyen a te problémád, hogy mi lesz azután, amikor szétver az az állat, megdug aztán jól ott hagy a szarban! Ne gyere hozzám sírni, mert nem fogok melletted állni!-a szívem vadul vert a mellkasomban, a fejem sűvített az adrenalintól. Mintha minden homályos lett volna körülöttem, de aztán kitisztult az agyam, amikor hangos szipogásra lettem figyelmes. Körbe néztem. Tágra nyílt szemekkel, megrökönyödve néztek ránk. Ezek szerint jó hangos lehettem, hogyha a fél iskola tanúja volt a kis szóváltásunknak. És, Harry..az én csodás Harry-m vérvörös arcán szomorú könnyek szánkáztak végig. Láttam a szemeiben, hogy na ezt pont tőlem nem várta. Mintha hallottam volna, ahogyan a lelke darabjai újra meg újra összetörnek. Aztán egy utolsó könnyes pillantás után otthagyott.
Shawn értetlenül tárta szét a karjait.
-Mi van Malik? Hülye vagy ember?!
Igen. Az voltam, egy oltári nagy hülye.

Harry-vel aznap nem találkoztam. Tett róla, hogy ne lássam az órák előtt, sem pedig a szünetekben. Jól tudott rejtőzni az fix. Egésznap nehéz bűntudat ült a mellkasomon. Megbénított, és az sem segített a helyzetében, hogy Niall folyamatosan mondta a magáét.
-Kérj bocsánatot tőle!-nyüstölt az utolsó óra előtt is. Átvette a lelkiismeretem szerepét. Egy kibaszott hangos lelkiismeretem volt, aki folyamatosan beszélt.
Nem tudom, hogy miért mondtam Harry-nek azt, amit mondtam, de később rájöttem, hogy csak a rohadt féltékenység vette át az agyam felett az uralmat. Féltékeny voltam, amiért Louis-val láttam, amiért vele nevetett, és amiért vele volt közös múltja. Amiért szerette őt.
Kettő óra után, mindhárman a suli előtt álltunk. Shawn az este programját egyeztette, én addig csendesen szemléltem a terepet, hátha meglátom Harry-t. Niall látta meg helyettem.
-Zayn..-szorította meg a vállam a legjobb barátom, mire a csikket ledobva az ujjaim közül felnéztem. Harry sétált ki néhány osztálytársunk mögül. Nem nézett felénk, fejét lehajtva tartotta, pedig nem volt messze tőlünk. Oda akartam menni, hogy átöleljem, és bocsánatot kérjek tőle, de aztán megláttam Liam-et. Niall ujjai végig szaladtak a bőrkabát borította karomon. Megfogta a kezem. Amikor Harry a parkoló közepéhez ért, Liam átölelte őt. Harry válla felett egyenesen rám nézett. Tekintete hűvös volt.
-Menjünk-suttogtam.

~*~

Bőven hét óra után értem haza. Aznap alig voltak, úgyhogy Ian megköszönve a munkám és a segítségem haza küldött. Most az egyszer nem bántam, mert semmi kedvem nem volt emberek között lenni. Már azon voltam, hogy el sem megyek Shawn bulijába, de aztán az ajtón belépve meghallottam Niall nevetését.
Niall a nappaliban ült az egyik bőrfotelben, szorosan mellé préselődve a húgommal, aki a mobilját nyomkodta. Anyámmal beszélgettek, miközben teáztak. Talpig színes, ámbár egymáshoz passzoló szerelése fejfájást okozott annak, aki ránézett. Azonnal tudtam valamiért, hogy nem maradhatok otthon, Niall nem fogja engedni. A tévé halkan ment. Apámat nem láttam sehol, biztosan a dolgozóban lehetett, mint mindig.
-Melegítsek neked egy adag pennét?-kérdezte anya kedvesen.
-Megköszönném-néztem rá hálásan, ajkaimon halvány mosollyal. Anya bólintva felállt, elém lépett, és arcon puszilt. Ez már hiányzott. Safaa mosolyogva megkérdezte, hogy kölcsön veheti-e a laptopom, mondtam neki, hogy most az egyszer felmehet a szobámban, de a gépemen kívül nem nyúlhat semmihez.
-Na, mizu?-fordult felém Niall. Vállát vontam.
-Nincs sok kedvem menni. Ma nem akarok bulizni.
-De megígérted Shawn-nak-biggyesztette le az ajkait csalódottan.
-Tudom.
Anya akkor jött be. Megkért, hogy menjek át az étkezőbe, a kajám az asztalon van. Niall a hátam mögött magyarázva követett engem, nem nagyon figyeltem rá, miközben ettem. Folyamatosan csak Harry-re gondoltam, akit a délután folyamán nem egy alkalommal hívtam már, de természetesen nem válaszolt. Shawn őt is meghívta, és úgy volt együtt megyünk.
Miután gyorsan megettem az anyám által készített isteni tejszínes pennét, felvonultunk a szobámba. Amíg én fürödtem, addig Niall hanyat vágta magát az ágyamon, és előhúzta a mobilját.
-Útközben megálljunk valami piát venni?-kérdeztem a legjobb barátom tizenöt perccel később. A szőke fejét felemelve azonnal elvörösödött, ahogy meglátta a meztelen testem.
-Belehalnál ha legközelebb eltakarnád magad?-kérdezte felháborodva.
-Ez csak egy farok!-vontam meg a vállam vigyorogva. Nem voltam szégyenlős, arról meg nem tehettem, hogy Niall prűd annak ellenére, hogy nem először látott meztelenül.
-Te vagy a farok! Öltözz már fel-hisztizett. A szekrényemhez lépve kivettem az első ruhadarabokat, amik a kezembe kerültek.-Amúgy a kérdésedre válaszolva..Ne álljunk meg kérlek! Gyalog megyünk, a legközelebbi ital bolt meg pont az ellentétes irányban van. És fúj a szél!
-Oké, akkor szétnézek a hűtőben-vendégségbe csak nem mehetünk üres kézzel. Mindig vittem valamit a bulikba, általában piát, de ilyenkor felkaptam a legrandomabb dolgot a hűtőből és vittem.
-Kérdezd meg anyukádat, hátha van itthon valami bonbon, amit senki sem szeret.
-Ez jó ötlet..na, megszárítom a hajam, és kész is vagyok-Niall egy bólintással nyugtázta. Tudta, hogy ha a hajamról van szó az sosem öt perc.
Most viszont siettem. Megszárítottam, fésültem, zseléztem, és végre úgy néztem ki, mint egy rendes ember.
-Na?-álltam Niall elé karjaimat széttárva. A szőke barátom összehúzott szemmel méregetett. Sima piros póló, farmer, bakancs, a bőrdzsekim és a kedvenc parfümöm.
-Ha öt év múlva is szinglik leszünk, megígéred, hogy elveszed a szüzességem?-pislogott felém ártatlanul, én meg hangosan felröhögtem. Bólintottam.
-Akkor jó vagyok?
-Igen, igen de siessünk, mert lassan fél tíz, és oda kell érnünk, Na!-Niall türelmetlenül taszigált ki a szobámból. Lerángatott a lépcsőn, mint valami szélvész, majdnem orra is buktam, de idejében kapaszkodtam meg a korlátban. Megvártam míg Niall beöltözik, felveszi a cipőjét, én elraktam a kulcsaim meg a tárcám. Elköszöntem a családomtól, és vagy ötször megígértem, hogy nem leszek atomrészeg, ezután indultunk csak útnak.

Hazudnék, ha azt mondanám nem voltam részeg, és nem emlékszem szinte semmire. Mert ez nem igaz. Mindenre emlékeztem.
Ahogy megérkeztünk Shawn a kezembe nyomott valami rövidet, ezt pedig követte a többi. Meg sem tudtam volna mondani, hogy hány pohárral ittam. Egy srác még fűvel is megkínált, és nem utasítottam el. Niall-t valahol elhagytam, fogalmam sincs merre, de már rég nem lehetett velem. Dübörgött a zene, mindenki hangosan beszelgetett vagy nevetett, és mindenki be volt állva. Köztük természetesen az ünnepelt is, aki szerencsére nagyon jól érezte magát. Nem is baj, hiszen egyszer tizennyolc az ember. Az más tészta, hogy hogyan fogja kimagyarázni magát a szüleinél, akik elutaztak péntek este, és semmit sem tudtak a buliról.
Tompának éreztem a fejem. Egy kanapén ültem, mellettem valami Catrine nevezetű lánnyal. A másik oldalamon Gigi, meg Patrick smároltak. Hm, hamar túllépett rajtam.
Éreztem, hogy mosdóba kell mennem, emlékeztem, hogy van egy a földszinten. Megszédültem amikor felálltam, de kitartóan kerüllgettem az embereket, és fogalmam sincs hogyan, de eljutottam a vécéig, sőt anélkül sikerült azt használnom, hogy nyakba hugyoztam volna magam. Kezet mostam, a tükröt direkt elkerültem, mert nem akartam látni azt a hülye szétcsapott formám. Sejtettem, hogyan nézhetek ki.
-Azt a kurva-morogtam szemeimet behunyt, fejemet a falnak támasztottam. A lépcső előtt álltam, és minden annyira kibaszottul forgott körülöttem. A hangzavar egyhangú masszává formálódott, éreztem a savanyú pia szagot, ami egy kocsmára emlékeztetett. Mintha a szívemet a fülemben hallottam volna. Aztán hirtelen valaki elkapott, még kész szerencse volt, hogy nem estem hátra. Tágra nyílt szemekkel ismertem fel azt a Catrine nevezetű lányt, aki úgy tapadt a számra, mint valami polip. Éreztem a szájfénye ízét, epres volt. Mindegy alapon hunytam be a szemem, és húztam közelebb magamhoz. Ujjaimmal a fenekébe markoltam, mire hangosan felnyögve szakadt el tőlem.
-Menjünk fel-suttogta, kezeivel megmarkolva pólóm anyagát. Nagyon rövid ruhát viselt, szinte kint volt mindene, de én olyan megbabonázva bámultam őt, mintha Catrine lett volna az egyetlen nőnemű lény a Földön.
-Gyere, bébi-morogtam, ismét magamhoz húztam ezúttal én csókoltam meg őt. Felfelé kezdett húzni a lépcsőn, és én akkor úgy döntöttem, hogy nekem vissza kell néznem.
Azonnal megláttam őt néhány táncoló alak mögött. Ott állt, az én Harry-m, akitől egésznap bocsánatot szerettem volna kérni. Az én megsebzett csodás, legjobb barátom, aki könnyes szemekkel nézett utánunk. Mikor jöhetett? Vajon engem kereshetett?
Nem volt esélyem megkérdezni tőle. Mert ugyanúgy, ahogy két évvel ezelőtt én is, ő is végig nézte, ahogyan valaki mással indulok fel az emeletre.
Engem sem állított meg senki..

Eddig kinek mi a véleménye?