Jó olvasást.     

Spinédzserek

„A valóságnak minden bizonnyal különböző rétegei vannak, és ebben az esetben mindegyik rétegnek megvan a maga igazsága, és lehet, hogy ezek az egymásra épülő rétegek és egymásra épülő igazságok hozzák létre az úgynevezett valóságot, amit épp e miatt a sokféle réteg miatt nem lehet átlátni egészen, és ezért nem is lehet soha megérteni a maga teljességében."

A mondtad. A mondat ami cseng a fülemben megfejetlenül,rejtélyként. Valójában mi a valóság? A regényemben olvasandó zűrzavar szinte már kezdi átvenni a mindennapjaimat. És a gondolataim nagy részét. Életcélok,siker,pénz és sok-sok felszínes tényező. De valójában mi történik az emberekkel és a Világon? A szeretet miért tudja elvakítani a pénz és a hírnév? Pár új ruha darab képes mosolyt csalni az embert arcára,de szeretetet nem kaphatunk egy anyagtól. Akkor még is mitől vagy éppen kitől várunk el törődést? Vannak emberek akik menekülnek a valóság elől. Esetleg könyvekbe,más bőrébe bújva,a vallásukba vagy valamilyen függőségbe temetkeznek el. Vannak akik két lábon járnak a földön. Tisztán látják a dolgokat és reálisan hozzák meg a legkisebb,szint már-már lényegtelen döntéseket is. Melyik felfogás stílus lehet a legésszerűbb? Mi értelme szórakozottnak lenni,mikor életbe vágó dolgok folynak körülöttünk minden áldott percben? Talán mindennek van válasz a miértjére,csak alaposabban kéne látnunk mindent,nem elbújni a valóságot elhomályosító homályban. És a valóság olyan jó dolog lenne? A fájdalom,csalódás,háború s egyéb más undorító dolog. Szürke hétköznapot,változatlan gürizés szinte a semmiért. Mi értelme az életnek,ha a valóság nem is olyan fényes?

A mély gondolataim vezérként vették át az agyam minden egyes zegzúgát és tomboltak,őrjöngtek szinte fájdalmasan. Megráztam a fejem annak érdekében,hogy kirázzam magamból a filozófiát,mintha ha ez működne. Kevésbé agyalva folytattam a kellemes sétámat Felicité otthona felé. Percekkel később megpillantottam egy családias,egyszintes ház kapujában integetve nekem. Ahogyan közeledtem felé,tisztán láttam a hatalmas vigyorát ami az arcán helyezkedett el.

-Szia!-Vontam magamhoz pár másodpercre majd hátra léptem és végig futtattam a szemeimet az öltözékén. Hasonlóan magasított derekú farmer volt rajta csak úgy mint rajtam. A felső testét csipke védte,barna haja lágy hullámokban omlott a vállára. Tipikus Felicité stílusnak mondanám.

-Helló,gyere beljebb!-Lépett egyet hátra ezzel helyet hagyva nekem,hogy gond nélkül át tudjam lépni a kaput. A kertben hatalmas medence helyezkedett el,pár fa székkel kiegészítve. Amin igazán meglepődtem az a hatalmas Brit zászló volt amit gond nélkül hullámzott mikor az enyhe szél elérte.

-Mi volt a suliban?-Ekkor már a konyhában ültünk egy-egy házilag készített limonádéval magunk előtt.

-Minden rendben volt.-Vigyorodtam el ahogyan arra gondoltam,hogy nem találkoztam számomra semelyik negatívumot sugárzó személlyel. Tág fogalomban Harryre gondoltam.

-Király. Huh,ma jött meg a bátyám Angliából végre,így nem kell egyedül lennem a házban. Kissé para volt éjszakánkén...Egyébként ezért nem mentem suliba,mert haza kellett fuvaroznom Lou-t.- Vonta meg a vállát vidáman míg én a szavait értelmeztem.

-Anglia?

-Aha,Anyával durván össze veszett így haza utazott a többi cuccáért.-Sóhajtott egy nagyon tehetetlenül és kezdett el dobolni az ujjbegyeivel a fa asztalon.

-Szóval ti angolok lennétek?Bocsi,csak az akcentusodon egyáltalán nem hallatszik.-Vontam fel a szemöldököm érdeklődően és át dobtam a lábamat a másikon.

-Igen...A szüleink elváltak hét-nyolc éves korunkban mivel Apu itt Amerikában dolgozott,anya pedig Angliában maradt,hogy tudja ápolni az akkoriban rákban szenvedő nagyit... Minden nyarat itt töltöttünk Louis-val apunál...Egy nap,jobban mondva mikor betöltötte Lou a 17-et gondolt egyet,hogy itt szeretne élni. Tudod,nekem ő az aki az életemet jelenti...Eléggé sokszor bántottak az iskolában a testalkatom miatt,és ő volt az aki mindig megvédett. Nagyon megviselt amikor elment otthonról,nem beszéltem senkivel,depresszióba estem. Ez ment fél éven keresztül,majd jött újra a nyár egyszóval Amerika. A sorsdöntő nyár meghatározta az életem,azóta is Louis mellett vagyok.-Mosolyodott el halványan. Elképedve csüngtem minden egyes szaván. Még is ki gondolná,hogy ennek a lánynak aki a boldogságtól sugárzik ilyen sorsa volt? Érzékek sokasága vezérelt arra a tettre,hogy simítsak végig a kézfején és küldjek felé egy barátságos mosolyt.

-Mindegy is,régen volt már.-Kezdte el a körmeit piszkálni. Értettem a célzását,így a földön pihenő táskámért nyúltam,hogy át tudjam neki adni az irodalom esszének egy darabját amit órán jegyzeteltünk.

-Romantika?-Futtatta át a tekintetét a sorokon majd hirtelen felpattant,mire kissé megijedve néztem fel a vidám arcára.

-Tegnap keresgéltem filmek között,és azt hiszem találtam egy normálisat.

-Akkor hajrá!-Kacsintottam rá és kezdtem el követni őt a nappaliba. Nem volt nagy a térség,viszont annál barátságosabb. Krémszínű falak,és sok-sok Angol motívium.

-Spinédzserek?-Olvastam el a film címét,Fizz bólintott válaszul.

-Nem láttam még,felőlem megnézhetjük.-Dőltem kényelmesen hátra a kanapén,és agyaltam. Egy tenyeremen meg tudom számolni hányszor voltam át a 'barátnőimnél' filmet nézni. Sosem voltak barátaim,csak olyanok akik valamiért barátkoztak velem. Legfőképpen a házi feladatért,hogy gond nélkül le tudják rólam másolni,mintha otthon időt fordítottak volna rá. Pár pillanat múlva elindult a film amit érdeklődve figyeltünk. A film felénél hangosan nevettem fel Cher egyik bugyuta gondolatán. Igaz,régi film viszont annál jobb. A stílust amit képviseltek tátott szájjal bámultam. Percekkel később magas hang kiáltása harsongott fel feltehetőleg a nappaliból.

-Fizfiz elmentem edzésre,későn jövök haza!-Lépett be az ajtón valószínűleg Louis. Amikor megpillantott kissé meghökkent de bólintott miközben a kék szemeivel méregetett. Szálkás testalkattal rendelkezett. Tetőtől talpig fekete öltözékben,elszórtan helyezkedtek el tetoválások a karján és a nyakán. Barna haját szürkés-kékes festékkel színezte,vékony ajkak,keskeny majdhogynem be esett arc és szúrós kék szemek.

-Oké,vigyázz magadra!-Fordult Felicité hátra,hogy rá látása lehessen a bátyára aki sarkon fordult és elviharzott. Az ajtó csapódással egy időben hangzott fel hangos motor bőgés amihez kicsivel később társult még egy ilyen hang,majd ahogy távolodtak megszűnt. Szó nélkül néztük tovább a filmet aminek már a háromnegyedénél tartottunk. Amikor már a szereplőket sorolták fel Felicité feszülten pillantott rám.

-Mennyi is az idő?-A kérdésére az órámra pillantottam:

-7 óra múlt,azt hiszem lassan indulnom kéne,ha naplemente előtt haza szeretnék érni.-A szavaim hallatán Felicité felpattant és idegesen a hajába túrt.

-Liv,ilyenkor nem lehet edzés! Péntek van,a suli 5 órakor bezár!-Fújtatott,mire tehetetlenül néztem rá.

-Szóval...?

-Mindjárt jövök,keresek valami nyomot a szobájában,hogy hová mehetett,nem érzek jót...Ráadásul motorral ment,nem pedig biciklivel.-Az aggodalmas arca elárulta,hogy valójában így érezhet. Válaszul bólintottam neki,mire el is tűnt az egyik szobában. Az agyam ezerrel kattogott,hogy vajon Felicitével kéne tartanom vagy nem kellene ebbe beleütnöm az orromat...De még is mi van akkor,ha szüksége lesz rám? Ő az egyetlen ember Washingtonban akiben megbízhatok. Később robot léptekkel közeledett felém Felicité egy lappal a kezében amit átnyújtott nekem. 'Illegális motor verseny a régi,part menti raktárházak helyén. Nyeremény: 500 dollár.' Futtattam át a sorokon a tekintetem,majd vissza néztem a lányra.

-Gyere el velem légy szíves!-Kérlelt miközben idegesen rágcsálni a körmeit amit még nézni is borzasztó volt.

-Rendben van...-Habozva válaszoltam neki,mert tartottam mi várhat az illegális motor versenyen minket.

-Még is hogy jutunk oda?

-Busszal. Ha taxival megyünk akkor ő felnyomhatja a rendezvényt a rendőrségnek,az pedig senkinek nem hiányozna.-Adtam meg a legésszerűbb választ,már amennyire ésszerű lehet egy ilyen esetben.

-Oké...Kérsz valami felsőt?Kezd hűvös lenni kint.-Nézett ki az ablakon majd vissza rám.

-Köszi.-Percek múlva már a buszon ültünk mindketten idegesen,attól tartva mi folyhat azon a helyszínen ahová tartunk.

-Csak azt nem értem Louis,hogy keveredhetett ebbe bele...-Sóhajtott fel Fizz tehetetlenül és a homlokát a busz ablakához döntötte.

-Nyugi,minden rendben lesz,vagy is nagyon remélem...-Amikor leszálltunk a buszról egyfajta rettegés kezdett felébredni bennem a hasamból eredve. Mi van akkor ha bántanak minket ott,főleg ha nincs is ott Louis...

-Innen már tudom az utat,gyere!-Ragadta meg a kezemet és indultunk el. Az levegő hűvös volt,ami érthető szeptember közepén este felé. Ha a szüleim megtudnák milyen társaságba kerültem,biztos vagyok benne,hogy még az iskolából is kivennének. Főleg ha anya tudomást szerezne arról,hogy egy olyas -féle lány a szobatársam a campusban mint Ashley,valószínűleg helyben agyvérzést kapna. Számomra teljesen érthetetlen az ok,amiért Apa nem mondja el neki. Apa párszor mesélt az ő kollégiumi éveiről,állítása szerint ő nagyon jó tanuló volt. Általában nem kételkedem a szavában,de ez erősen sandított.

-Azt hiszem megérkeztünk.-Állt meg Felicité hirtelen mire én is így tettem. Már messziről hallani,látni lehetett az ember és motor tömeget. Több ember kezében alkohol díszelgett vagy éppen szurkoló tábla. A jelöltek nevét nem tudtam ilyen messziről elolvasni a legnagyobb bánatomra. Igaz,nem ismertem Louis-t,de azzal tisztában voltam,hogy ha valami bántódása esne Felicité teljesen összetörne.

-És most?-Néztem feszülten Felicitére aki nagy levegőt véve rázta meg a fejét.

-Menjünk oda?-Ahogy kimondta az utolsó szavát az emberek szét széledtek,így feltárult előttünk a hangosan bőgő,hatalmas motorok és bájolgó nők akiken alig volt ruha,viszont annál magasabb magassarkú. A homályos fényviszonyok ellenére azonnal kiszúrtam azt a lányt aki Harry ölében szokott helyet foglalni. Azt hiszem Nadine a neve,de ezt nem tudtam biztosra,mindegy is ez most nem lényeg. Három duda után a motorok hatalmas robajjal indultak meg irtózatosan gyorsan.

-Liv,ott van Louis motorja!-Mutatott Fizzy a sötét pokolgépre amellett álldogált Ashley kevés öltözékben. A jelenléte teljes mértékben megdöbbentő volt. Egyáltalán nem számítottam arra,hogy ő is jelen lesz. De ha ő is itt van,akkor a többiek is...

-Felicité,lehetséges az,hogy a bátyád ismeri Niall Horan-t és Zayn Malik-ot?

-Ja,legjobb haverok plusz Harry és Liam is közéjük tartozik. Miért?-Fordult felém idegesen rágcsálva az ajkait .A válasza volt ami össze állította a zűrzavaros képet.

-Gyere,menjünk oda. Az a lány ott -Mutattam Ashley felé- a szobatársam.-Válaszra sem várva indultam meg a betonon ahol különböző tárgyak voltak szét dobálva. Tudtam,hogy Ash-nek nem eshet bántódása,de mindezek ellenére aggódtam érte. Ahogyan közeledtük az embertömeg felé,egyre inkább tudatosult bennem,hogy nem kéne itt lennem. Mindenhol látszólag ittas,vad emberek voltak és nők...akik mutogatták a cicijüket vagy éppen a feneküket semmi szégyenlősséget nem méltatva. A férfiak többsége túlságosan izmos volt és tetovált. Életemben nem láttam még ekkora motor tömeget mint itt. A következő pillanatban hatalmas őrjöngés hallatszott fel majd motor bőgés ami szinte megfelelt egy hangos szélsüvítésnek. Egymás után érkeztek meg a motorjárművel majd tűntek el újra,ez által újabb kör következett számukra. Csiga tempóban sikerült át verekedünk magunkat Fizzyvel,úgy hogy véletlenül se hagyjuk el egymást. Valószínűleg holnapra teli leszel kék-lila foltokkal. Amikor már pár méterre álltunk Ash-től le sápadva nézett ránk.

-Ti mi a fenét csináltok itt?!Teljesen el ment az eszetek?!-Ragadta meg fájdalmasan erősen a kezünket és vezetett maga mellé a motorhoz. A kérdésére egyikünk sem válaszolt,csak lesütöttük a tekintetünket. Valószínűleg Felicitének is leesett,hogy ostobaság volt ide eljönnünk. Még hozzá hatalmas ostobaság.

-Fizz,mi a szar?!-Került hirtelen mellénk Louis,akinek az idegtől vöröslött a feje ám amikor újra meghallottuk a motor hangokat egyből mind arra felé kaptuk a tekintetünket. Elsőnek egy BMW motor hasított be,majd egy számomra ismeretlen márkájú gép. Mindenki hangos éljenezésbe kezdett amikor az első lassan emelte le a fejéről a matt fekete sisakot,így felárult mindenki előtt a beképzelt,féloldalas mosoly és a feketén csillogó szempár aminek elvileg zöldnek kéne lennie. Pillanatokon belül megérkezett a többi motor is,de látszólag ez a verseny két személyre szólt,még ha ezt csak ők tudták egymás közt. Újra Harry felé vezettem a tekintetem így feltárult előttem ahogyan némán,a tekintetükkel megölik egymást...Cameronnal?! Szent ég! Ez nem lehet igaz...

-Kis asszony,kérdeztem valamit,válaszolnod kéne rá,nem?-A valóságba Louis sípoló hangja rángatott vissza ahogyan a húgának magyaráz és erősen próbálja vissza fogni magát. Amikor Felicité nem válaszolt elég bátorságot vettem magamon és a fiú rémisztő szemeibe néztem.

-Én akartam ide jönni,ő csak el jött velem. Sajnálom,nem kellett volna...-Időközben már a poros talajt bámultam,mert nem bírtam elviselni a lélekig tipró tekintetét.

-Egy dolog van amit kibaszottul utálok. Ha hazudnak nekem.-Csattant rám,majd a húga felé fordult vissza. Úgy éreztem magam mint aki egy rossz regénybe került ahogyan időközben felszólalt hangosan a rock zene.

-Ezt otthon elintézzük,remélem tudod Felicité.- Mutatott rá Louis,a következő pillanatban Ashley szakított minket ki a feszült kis buborékunkból.

-Louis,hagyd már békén! Már 18 elmúlt,had szórakozzon,mi baja eshet?Mind itt vagyunk,te is tudod...-Védte ki Ashely,aminek nagyon örültem,mert Louis már csak fél szemmel figyelte őt. Pillanatokkal később a banda többi tagja is kezdett hozzánk szállingózni. Először Zayn tűnt fel aki egyenesen Ash ajkaira tapadt. Később Liam majd Niall.

-Huh,ilyen kört soha nem nyomtam még le!-Nevetve társult hozzánk Niall. Amikor meglátott engem és Fizzyt meglepődve kapta Louisra a tekintetét aki össze szorított szájjal megrázta a fejét válaszul.

-Hát akkor császtok,mi a pálya?-Állt mellém vigyorogva,és akaratom ellenére elmosolyodtam a szituáció ellenére.

-Huh,Fizzy!Nagyon gyönyörű lány lettél,huh!-Méregette a szőke Fizzyt aki elvörösödve motyogott az orra alatt valamilyen 'köszi' félét. A köztük lévő szikra csak úgy sugárzott. Könyvbe illő jelenet volt. Liam látszólag nagyon magyarázott valamit Louisnak,de csak annyit bírtam elcsípni a hadarásából,hogy 'tudod nagyon is jól Tommo mi szokott következni a verseny után'. A szívem kétszer gyorsabban kezdett el verni amikor Cameron észre vett és intett egyet. Bátortalanul bólintottam neki és elkaptam róla a tekintetem. Ezzel egy időben megérkezett Harry. Fekete bakancs,szűk farmer,nyakik begombolt ing és bőr dzseki. Az ajkaiban nem volt a piercingje ami igazán meglepő volt.

-Levertem azt a kis szarrágót!-Öklözött le egyet Louisval,aki büszkén rá mosolygott.

-Oh Oliva bogyó,mit keresel itt? Csak nem kirúgtál az angyalka szerepedből?-Gúnyolódott velem,mire megjelent a torkomban az a bizonyos csomó amikor a közelében vagyok. A hanglejtése elég volt ahhoz,hogy elszégyellve magam süssem le a tekintetem.

-Li,hol van Sophia? Olyan régen láttam...-Hagytam figyelmen kívül Harryt,és inkább Fizz és Liam között le folytatódott beszélgetésre figyeltem.

-Haza utazott,jövőhéten jön vissza. Jobb is talán,úgy sem engedett volna el ide hiszti nélkül,tudod milyen.-Nevetett fel Liam,amitől még jobban macis lett a kinézete. Nem azért mert lenne raja túl súly,hanem mert ő olyan macis a tetkói és a rossz fiús megjelenése ellenére.

-Na,most mi lesz srácok?Be akarok rúgni mint állat.-Nyöszörgött Niall és a motorját kezdte el rugdosni.

-A lányokat haza kéne vinni.-Méregetett Louis össze szűkített szemekkel engem és Fizzyt. Az első normális ötlet hangzott el a mai napon.

-Még is hogy? Mind motorral vagyunk...-Vakargatta hátul a fejét Liam és nézett körbe a társaságon.

-Mit vagytok úgy oda? Valamelyikünk haza dobja Oliva bogyót és Fizzyt. Mi van ebbe?-Morgott Harry az orra alatt és a szájába vissza helyezte az ékszerét. A tervük hallatán teljesen berezeltem. Én motoron? Egy igazi motoron?

-Megfogadtam,hogy soha nem ülhet Fizzy motorra. Szóval csak is velem jöhet.-Rázta meg Louis a fejét. Tisztán látszott rajta,hogy félti a húgát.

-Majd én haza viszem ezt a szépséget!-A dörmögő hangra mindannyiunk hátra kapta a fejét,így megpillantottuk egy 30 év köröli kigyúrt pasast aki száj nyalogatva pásztázott a szemeivel engem. Azonnal összébb húztam magamon a kardigánt és hátrébb léptem,így Harry mellett kötöttem ki.

-Derek,haver ő velünk van. Nyugodj le.- Louis a hangát kissé felemelte így tekintélyt parancsolt magának,ám a férfi nem ijedt meg csak felnevetett. A félelemtől a lábaimba kezdett elő jönni a remegés amitől azt éreztem menten össze esek.

-Na jó,rohadtul senkinek sem hiányzik a bunyó,szóval le kéne állni,nem?-Szólalt fel a mellettem álló Harry akinek látszólag sokat ér a túl nyugodtan kiejtett szavai. Valószínűleg mindenki ki hallotta belőle a nyílt fenyegetést.

-Még találkozunk,nem felejtelek el,ígérem csillagom.-Kacsintott rám és el lépett tőlünk. Azonnal Felicité mellém lépett és a hátamra tette a kezét.

-Annyira sajnálom. Jól vagy?-Suttogott,mire válaszul bólintottam mert a hangom valószínűleg cérna vékonynak hallatszott volna.

-Itt az ideje,hogy le lépjünk. Ki viszi haza Oliviát?-Nézett körbe Louis,és mindenki legnagyobb döbbenetére Harry szólalt meg rekedtes hanggal:

-Majd én.

Hiába ajánlotta fel,hogy elvisz,de nem segített volna felülni arra a hatalmas motorra véletlenül sem. Majdnem kétszer leborultam az ülésről mire sikeresen el tudtam helyezkedni mögötte.

-Jól van két lábon járó bénaság,képes vagy arra,hogy út közbe ne ess le és kapaszkodj a derekamba?-Fordult hátra hozzám gúnyosan vigyorogva,mire elvörösödve bólintottam neki,majd Felicitére vándorolt a tekintetem aki a fejét csóválva rágta a körmeit.

-Srácok majd az akadémián találkozunk és jól bebaszunk!-Szólt oda nekik Harry,majd elindított a motort ami csak úgy remegett alattunk. Meg sem kérdezve engem indult meg cikázva az emberek között,és akarva-akaratlanul erősen kapaszkodtam a vékony derekába. Sokan mondják amikor az ember motorozik felszabadult lesz. Bennem maximum az adrenalin szabadult fel,és a családom képe akiket valószínűleg soha többé fogok látni. Ahogyan szél süvített ellenünk a könnyeim ezerrel folytak az arcomra,még úgy is,hogy elbújtam Harry széles háta mögé. Amikor a campus elé megállt és az egyik lábát letéve a földre biztosította be a motor helyben maradását még mindig szorítottam a derekát.

-Na,ne gerjedj ennyire rám,eressz el!-Csattant fel rám,mire csiga lassúsággal mertem megmozdulni és elengedni őt. De leszállni még nem tudtam,mert biztos voltam benne,hogy össze is csuklanék.

-Élsz még?-Fordult hátra hozzám fürkésző zöld szemekkel,válaszul bólintottam és megpróbálkoztam leszállni a motorról. És mint gondoltam a lábaim nem voltak stabilak így feladták a szolgálatot és ha nem lett volna a fiúnak reflexe el estem volna.

-Ne légy már ennyire pipe szar,nem lehet igaz,hogy nem bírod a motort!-Forgatta rám unottan a szemeit és rá gyújtott egy szál cigire. Száj tátva néztem ahogyan a szájához emeli a gyilkos szálat és megszívja azt. Elszörnyedve húztam fel az orromat.

-Egyébként egy olyan jó kislány mint amilyen te vagy,mit keresett ott egy illegális motor versenyen?-Fújta ki az orrából a füstöt amitől egy mérges bikára tudtam hasonlítani. Mivel magam sem tudtam megemészteni még miért is mentem el,így nem válaszoltam.

-Ne csodálkozz majd azon ha Derek felkeresne. Ezt szépen elcseszted. -Mutatott rám,mire éreztem ahogyan az előző rettegésem újra vissza tér belém csak nagyobb erővel.

-Még mindig nem értem,hogy lehetsz ennyire elcseszett 18-19 évesen... Most komolyan nézz már magadra,úgy nézel ki mint aki 95-ben érzi magát.-Nézett rajtam végig undorodva amitől könnyek gyűltek a szemeimbe.

-Pff,és még mindjárt sírsz is? Szent szar...-Nevetett ki gúnyosan. Olyan hirtelen megváltozott a hangulata. Igaz,eddig sem volt velem kedves,de most már sérteget is ami nagyon rosszul esett. Éreztem ahogyan könnyen folynak le újból az arcomra,annyi kivétellel,hogy most nem a szél miatt. Szó nélkül bírtam futásra a lábaimat,hogy minél hamarabb el kerüljek ettől a füstölgő fejű,motoros punktól.

Egyáltalán nem így terveztem az egyetemen töltött első heteimet. Sem ezt az egészet...