Jó olvasást.   

A hét elképesztően gyorsan eltelt. Állandó volt a rohanás,az ismerkedés és persze a tanulás. Szerda délután Felicitével elmentünk felfedezni a környéket és az iskola hatalmas könyvtárát. Büszkén kijelenthetem,hogy nem csalódtam Washingtonban. Kiderült az is,hogy Fizzyvel nagyon sok a közös tulajdonságunk,és van egy bátyja aki másodikos a sulinkban. Igaz,még nem mutatta be,de azért kíváncsi lennék rá. A szobát majdnem egyedül uralom. Ashleyt reggel indulás előtt,vagy éjjel lehet látni amikor megérkezik. Ennek természetesen nagyon örülök,csak a gondolat,hogy olyan emberrel osztozom éjjelente egy szobán akivel egy hét alatt összesen beszéltem 10 percet elég rémisztő. És kissé megnyugodtam ugyan is Harry Styles-val egyszer sem futottam össze legnagyobb szerencsémre.

-

A tanítási óráknak szerencsére vége,így az ígéretemet betartva tartok a színjátszósók felé. A tornaterem nagy fém ajtaját nehézkesen sikerült kinyitnom és lépek be a kidíszített terembe,megpillantom Esme-t aki nekem integet és felém szalad.

-Hát eljöttél!-Sikkantott és magához ölelt amit megilletődve viszonoztam.

-El ám.-Mosolyodtam el az örömén amit látszólag én okoztam neki.

-Gyere,bemutatlak a többieknek!-Ragadta meg a kezemet és elkezdett maga után húzni az ember tömeg felé.

-Ő Olivia!-Tolt szó szerint a csoport elé. Kissé kellemetlenül integettem nekik,de az arcukon lévő kedves mosoly nyugtató hatású volt.

-Szia Olivia!-Mosolygott rám egy Esmé-hez hasonló lány. Pár pillanat múlva már az előző kellemetlen érzésem el is múlt. Nagyon közvetlen és vicces emberek voltak. Éppen próbáltak egy részt a jövőhónapi suli hétre és megengedték,hogy ki próbáljam magam,hátha bennem is meg van a színészeti tehetség. Sajnos nem volt. Volt,hogy a nyelvem botlott meg a szövegben vagy a lábaim a mikrofon zsinórjában. Összesen egy órát töltöttem velük,de teljesen más emberként jöttem ki a nagy teremből. Sokkal vidámabb és felszabadultabb lettem tőlük. Ilyenkor sajnálom igazán,hogy nem tudom a minden napjaimat a próbájukon és az elő adásaikon tölteni. Nagyon tehetségesek,egytől egyik. Szinte boldogságtól szállva értem be a szobába,ahol meglepő módon jelen volt Ashley.

-Szia!-Mosolyogtam rá,és az asztalra helyeztem gondosan a könyveimet és a táskámat.

-Szia!-Vigyorgott fel rám és a telefonját félre rakta,ezzel mutatva,hogy továbbra is csevegni szeretne velem.

-Jó a szoknyád!-Mutatott az imént említett rakott szoknyát. Amióta az eszemet tudom a szüleim mindig ilyen szoknyákat adtak rám,mondhatni a szívemhez nőttek.

-Uhm...Köszönöm.-Haraptam be a szám belsejét zavaromban ahogyan végig néztem az ő öltözékén. Fekete bakancs,rövidnadrág és bő,mély kivágású trikó. A szemein a szokásossá vált panda smink,az ajkain vörös rúzs díszelgett. Ashley nagyon szép lány volt smink nélkül is,nem értem miért keni így ki magát és teszi ki az idomait...

-Figyu,este nem jössz el velem és a barátaimmal szórakozni?Legalább megismernénk egymást és bemutatnám őket is.Nagyon jófejek.-Mosolygott rám azzal a tipikus 'ezer wattos' mosollyal,így ezáltal előbukkant a hófehér fogsora .Az agyam ezerrel tiltakozni kezdett az ajánlatára amit szóvá is tettem.

-Nem hiszem,hogy ez jó ötlet lenne.-Ráztam meg hevesen a fejemet. Tudtam,hogy a szüleim mérgesek lennének rám,ha megtudnák,hogy szórakozni mennék az engedélyük nélkül,mert nem lenne esélye annak,hogy elengedjenek.

-Légyszíves!-Nézett fel rám a szempillái mögül,amitől az így is nagy szemei még nagyobbak lettek.

-Nem illenék oda és a szüleim sem örülnének annak,ha elmennék.-Pillantottam le a topánkámra zavaromban.

-Nincsenek is itt a szüleid. Na,gyerünk már!-Ráncolta össze a szemöldökeit és maga alá húzta a lábát ahogyan török ülésben ült az ágyán.

-Hol lesz ez az esemény és mikortól-meddig?

-Ne beszélj már úgy a buliról mintha valami sport gála lenne.-Nevetett ki ami egyáltalán esett jól.-Egyébként a legjobb haveromék akadémiáján lesz,innen 20 percre!Amikor oda mész,vagy amikor elmész akkor kezdődik és akkor van vége. Tuti,hogy már most is vannak ott részegek.-Nevetett újra fel,bennem pedig megmozdult a gondolat,hogy mi lenne ha esetleg én is elmennék...

-Látom rajtad,hogy akarod!-Feszegette a lány a határaimat. Habozva nyitottam szólásra az ajkaimat,de megelőzött.

-Ez igennek veszem,este fél nyolc körül indulunk.-Jelentette ki erőteljesen,mire tehetetlenül felsóhajtottam. Talán nem is annyira vesztett az ügy,ha mondjuk megpróbálnám elhívni Felicitét.

-Nem baj,ha elhívnám egy barátnőmet?-A szavaim hallatán egy hatalmas vigyor terült szét az arcán.

-Tudtam én,hogy jönni fogsz!Dehogy baj,több ember annál jobb.-Vont hanyagul vállat majd a telefonjába merült. Volt egy olyan megérzésem,hogy az este nem az ismerkedésünkről fog szólni. Inkább szó nélkül magam elé vettem az egyik új regényem ami eddig nagyon tetszik és elkezdtem olvasni. Az idejét nem tudom mióta olvashattam amikor Ashley szó nélkül kikapta a kezemből a vastag regényt ami után egyből kaptam,ám nem kaptam vissza.

-El kell kezdenünk a készülődést!A pasim egy órán belül itt lesz értünk kocsival!-Kacsintott rám,mire hangosan és panaszosan felnyögtem.

-Remek,de én így megyek!Kérem vissza a könyvem!-Mutattam végig a szoknyámon és a nyakig be gombolt hernyó selyem ingemen. Kissé elszörnyedve,de magában tartotta a feltehetőleg bántó szavait,amit magamban megköszöntem neki és ledobta a könyvet az ágyamra. Nehezemre esett,hogy ne merüljek újra el a történet mámorában,így a telefonomat vettem a kezembe és üzentem Felicitének.

'Szia,itt Olivia!Lenne egy kérdésem tőled. A szobatársam elhívott valami -féle buliba,nem lenne kedved eljönni? Várom a válaszod.'

Sajnos akkor sem kaptam tőle választ amikor már Ashley barátja kopogott az ajtón. A fiú láttán kevés kellett,hogy ne essen le az állam a helyéről. Színtiszta fekete öltözék volt a testére bújtatva,kivéve a Guns'n'Roses feliratos pólóját. Elég vékony testalkatú volt,mindkét keze teli volt tetoválással és látszólag a mellkasa is. Az arcára vezettem a tekintetem. A bőre kissé barnás volt,megnövesztette a borostáját ami meglepően illett hozzá. A szintúgy holló fekete haja az ég felé meredezett. Az arcán kedves vigyor terült szét,így a barna szemeit keretező szempillák szinte már a vastag szemöldökét érintette.

-Zayn vagyok!-Biccentett felém lazán,és a szemöldök piercingét kezdte el csavargatni.

-Üdv,én Olivia!-Méregettem továbbra is össze szűkített szemekkel míg Ashley beszaladt a fürdőbe,hogy tovább igazítsa az így is tökéletes sminkjét. Én sosem sminkelhettem magam. A szüleim szerint túl mű volt,és állításuk szerint szép vagyok természetesen is. És nem is vonzott. Sosem akartam tetszeni senkinek,az időm nagyját otthon gubbasztottam a könyveim felett.

-Indulhatunk?-Billegett ki Ashley a magassarkújában,és mind ketten felém kapták kérdőn a fejüket,mire válaszul habozva bólintottam. Lehangoltan vettem tudomásul,hogy Felicité továbbra sem nem válaszolt. Felkaptam a kis táskámat amiben a szükség készleteim voltak,majd elindultunk egyenesen egy kisebb fekete telepjáróhoz. Az utat nem nagyon tudtam figyelni,mert az életemért imádkoztam hátulsó ülésen miközben ordított valami rock zene amit még életemben nem hallottam. Hirtelen az autó megállt egy családiasnak tűnő kis ház előtt,Zayn kiugrott az autóból,így hátra fordult hozzám Ashley kedves mosollyal az arcán.

-Hé,ne aggódj már ennyire!Minden rendben lesz,végig veled leszünk.-A hangját bársonyos és megnyugtatóvá változtatta ami nagyon jól esett,kezdte elvinni a hasamból azt a nyugtalanító érzést.

-Uhm...Zayn felvesz még egy haverunkat,ha nem baj.-Biccentett a fejével a mellettem lévő üres ülésekre. Válaszul bólintottam,mert nem volt kedvem megszólalni. Megmozdult bennem az érzés,hogy otthon kellett volna maradnom a könyvemmel a kezembe és a szüleimmel skypolni. A szüleim!Basszus!Nem hívtam fel őket!Szörnyű,szörnyű gyerek vagyok!Biztos,hogy meg fognak ez miatt utálni!Az önmarcangolásomból a szemeim előtt lévő csettintések szakított ki. Kissé megráztam a fejem,lehunytam pár másodpercig a szemeimet és az immáron mellettem ülő idegen fiúra kaptam a tekintetem. Szőkés-lilás haja borzosan meredezett össze vissza,kék szemei boldogan meredtek vissza rám.

-Helló,Niall Horan vagyok!-Szólalt meg vidám hangon és felém nyújtotta a kissé görcsös ujjait amit nőies mozdulattal megráztam.

-Olivia Taylor,nagyon örülök Niall!-Az arcomra a társaságától és a megjelenésétől automatikusan szökött fel az apró mosoly. Nem értettem,hogy miért lóg Ashley-ékkel. Ő annyira tiszta és kisfiús megjelenésű. Egyetlen egy tetkó sem díszelgett a pólójából előbukkanó karján. Az autó amilyen hirtelen megállt olyan hirtelen újra elindult ezzel egy időben a szívem megint a nyakamban dobogott. Nem volt számomra érthető,hogy Zayn hogyan tudta megszerezni a jogosítványt. Tíz perc múlva újból padkázva leparkolt egy hatalmas akadémia előtt amiből üvöltött a zene. Niall nagyon kedves gesztussal nyitotta ki előttem az ajtót és segített ki a magasított autóból.

-Köszönöm.-Dadogtam neki rémülten,mire széles mosollyal biccentett válaszul.

-Ne aggódj,Nialler barátod itt van!-Húzta ki hősies mozdulattal a mellkasát ami elég vicces volt,így nem bírtam vissza fogni az elő törő halk kuncogásomat. Ami a következő pillanatban már el is hallgatott amikor megpillantottam a ház előtti pázsiton majdnem szeretkező párt. Rémülten kaptam a cipőimre a tekintetem mint a mai nap folyamán többször.

-Gyere Oli,menjünk be!-Ragadott kézen Ashley és maga után kezdett húzni be a nagy tömegbe és az üvöltő zenébe. Bent hatalmas nagy füst fogadott,ringatózó testek és sok-sok piros pohár. Köhögés tőrt elő belőlem,és néztem körül mert már sehol sem láttam Ashleyt. Feszengve indultam megkeresni a konyhát egy pohár víz érdekében,utána bíztam abban,hogy Ash valahol felbukkan. Kerülgetve a hormonnal túlfűtött testeket jutottam el a konyhába,és egy sterilnek tűnő piros poharat a kezembe vettem amit le öblítettem a biztonság kedvéért mielőtt öntöttem volna bele folyadékot. Felfrissítő érzés volt ahogyan a hideg,íztelen folyadék folyik le a torkomon .Mikor már elfogyasztottam,vissza indultam a nagy tömegbe megkeresni a...barátaimat?Nem,ők nem lehetnek a barátaim. Nem is ismerem őket. Sőt,igazság az,hogy Ashley vezeték nevét sem tudom. Jézusom!Hogy jöhettem el teljesen ismeretlen emberekkel egy olyan buliba ahol fehér port szívnak fel az orrukba?!Az utat sem tudom,hogyan jutok vissza a szállásra!Transzba esve kullogtam ki a konyhából lehajtott fejjel,ám megállított két kéz ami a vállamat megfogta. Azonnal felkaptam a fejemet,ám megnyugodtam amikor megpillantottam Niall-t.

-Ashley küldött,gyere ismerd meg a többieket!-A beszéd stílusából meg tudtam állapítani,hogy van benne szesz. Valószínűleg nem kevés. Tudatlanul követtem a dülöngélő testét hátra,egy kis kert féleséghez. Mélyen magamba szívtam a friss levegőt amikor végre kiértünk a hatalmas házból. Ashley és Zayn volt ismerős a 20-as létszámú csoportból. Niallhoz fordultam segítségért,de már el is tűnt mellőlem,és a vízipipát szívta. Bátortalanul Ashleyékhez lépdeltem,aki egyből jókedvűen üdvözölt és nyújtotta felém az égő cigijét.

-Nem dohányzom,köszi.-A hangomra az asztalnál ülő,lehajtott fiú felkapta a fejét,amitől meg állt bennem a szusz. Ő volt az. A tekintetéből csak úgy üvöltött a rosszindulat és az utálat. Próbáltam rájönni,hogy azért utálhat ennyire mert leöntöttem kávéval,vagy mi mást tettem ellene. Az agyamba végig futtattam minden vele kapcsolatos emléket,de nem ugrott be más bűnöm. A gunyoros hangneme és mosolya észhez térített,így elkaptam róla a tekintetem és kissé remegve helyet foglaltam a fa padon egy ismeretlen fiú mellé aki üvegből itta az alkoholt.

-Hát persze,hogy nem dohányzik Ki gondolta volna...-Gúnyolódott velem amin az immáron ölében ülő szőke hajú lány kivételesen viccesnek talált. Csomó kreálódott a torkomban,de inkább vissza fogtam magam és felnéztem egyenes fel a csillagos,fekete égre mit sem foglalkozva az engem körbe vevő emberekkel és a hangosan kihallatszódó dübörgő zenével.

-Hé,Oli!Hogy érzed magad?-Dőlt meg Ash felém Zayn háta mögött miközben a könyökén tartotta meg magát.

-Remekül,kö...-Nem tudtam befejezni a mondatomat mert Harry Styles túl hangosan felnevetett. A hangjából sütött az utálat és az undor.

-Oli?Ki vagy te,Olivér?-A beszólásán mindenki hangosan felnevetett ami miatt annyira megalázottnak éreztem magam,hogy könnyek gyűltek a szemeimbe. Még hangosabban felnevetettek amikor tehetetlenségemben felpattantam. Nagyon rosszul esett főleg Ashleytől,tőle nem ezt vártam volna...

-Hát ezt amúgy ki hozta ide?-Hallottam meg egy lány hangot,mire oda kaptam a fejemet így elém tárult annak a lánynak a szórakozott feje aki az előbb Harry Styles ölében üldögélt.

-Nagyon örülök,Zayn és Niall!Remélem még találkozni fogunk!-Hadartam gyorsan ügyelve arra,hogy a hangom ne remegjen meg,és halványan rámosolyogtam a két fiúra udvariasságból. Gyorsan szaladva közelítettem meg a terasz majd a bejárati ajtót mit sem foglalkozva az engem kinevető vagy éppen részeg emberekkel. Minél hamarabb ki akartam innen kerülni,és sírva bocsánatot kérni a szüleimtől,hogy nem szóltam nekik és hogy eljöttem egy buliba. Életem első bulijába. Soha többet nem szeretnék ide eljönni,vagy bárhová máshová szórakozni. Miért nem tudtam otthon maradni olvasni vagy tanulni?Hol az eszed Olivia! Mit sem foglalkozva semmivel és senkivel a ház előtti padkára helyet foglaltam és a fejemet a felhúzott térdeimen pihentettem miközben a szemeimből némán folytak a könnyek. Pillanatokkal vagy percekkel később jelenlétet éreztem magam mellett,mire fel kaptam a tekintetemet. Nem kellett volna.

-A többiek,jobban mondva Ashley küldött ki utánad. Azt parancsolta,hogy kérjek tőled bocsánatot,de nem fogok. Nem követtem el semmit.-Közölte egyszerűen,úgy hogy rám sem nézett,csak pillanatokkal később. Nem szólaltam meg csak némán bólintottam ezzel mutatva,hogy megértettem az érzelem mentes szavait. Az arcára vezettem a tekintetem amin feszült kifejezés uralkodott. Az ajkait szorosan egymáshoz préselte,és a szemöldökei között megjelent egy vastag ránc. A haja oldalról az arcába göndörödött,amitől hirtelen nem tűnt olyan zordnak,csak akkor ha megszólalt.

-Te sírtál?-Nézett hirtelen vissza rám miközben beletúrt a göndör hajába. Azonnal letöröltem a szemem alatti nedvességet és néztem el róla majd feltápászkodtam kissé nehézkesen. Nem kellett volna látnia a gyengeségem,mert magában biztos örömtáncot e miatt.

-Merre tudok eljutni a kollégium felé?-Hagytam figyelmen kívül a gonoszkodását és a cipőmet kezdtem el bámulni.

-Nem ajánlatos egyedül mászkálnod azokon az utcákon késő éjjel.- Tette a fekete nadrágjának zsebeibe a kezét miközben a száj piercingjét a fogai közé csíptette és úgy méregetett. Szinte éreztem ahogyan a negatív gondolatokat szívja be rólam az erdő zöld szemein keresztül.

-Kérlek mond el,haza szeretnék menni.-Néztem rá könyörgően mert már a türelmem és az idegrendszerem kezdte feladni a szolgálatot ahogy abba belegondoltam,ki áll előttem .A feszengés és a félelmetes a fiú felé már kezdett belülről felemészteni.

-Itt egyenesen mész.-Mutatott végig a nagyon hosszú úton.-Aztán lekanyarodsz az St.Josheph utcába,azt követően lesz tíz perces föld út,utána már ki lesz írva merre kell menned.-Vont vállat és engem kikerülve indult be a házba. Remegve indultam meg az általa elmondott útvonalon,és csak imádkozni tudtam,hogy ne küldjön be az erdőbe,hogy megegyenek a farkasok. Simán kinézném belőle. Mielőtt be értem volna az St.Josheph utcába hangos kiáltást hallottam meg a hátam mögül amitől össze rezzentem és ugrottam egy aprót.

-OLIVA,A KIBASZOTT ÉLETBE,ÁLLJ MÁR MEG!-Ordított rekedtesen és futott felém. Teljesen bepánikoltam,el akartam bújni előle. Félelmetes volt,az ahogyan  ordítozva szalad felém sötétben valaki aki látszólag eléggé ingerlékeny. Harry Styles teljesen félelmetes egyén.

-Vagy már két perce kiabálok utánad,ennyire rohadt nehéz lenne meghallanod?!-Lihegett immáron mellettem sétálva,ahogyan az agyamat továbbra is GPS-ként használtam.

-Bocsánat.-Kértem tőle bocsánatot,de nem tudom miért. Válaszul hangosan felhorkant. Ő volt az aki az előbb megalázott több ember előtt,és fiú neven szólított. Csak azt nem értem mit keres itt mellettem,és miért nem bulizik a barátaival akik olyan mint ő. A bal oldalamon sétáló hatalmasnak tűnő alakjára vándorolt a tekintetem. Teljesen feketében volt kivéve a pólóján rikító,nagy Rolling Stones nyelvet. A karját olyan gyorsan mozgatta,így nem tudtam kivenni belőle egyetlen egy mintát sem a tetkó rengeteg közül.

-Miért vagy itt?-Pásztáztam összeráncolt szemöldökkel,mire felém kapta a fejét és csúnyán nézett rám a zöld szemeivel amik tisztán látszódtak a sötét fény viszonyok ellenére.

-El is mehetek,és megerőszakolhatnak téged. Nekem teljesen rendben lenne az is.-Csattant rám rendkívül hangosan,emiatt inkább csendben össze húztam magam és az út további részében nem szólaltam meg csak agyaltam.Talán nem is olyan rossz ember.Áh,dehogynem.Csak azért mert elkergetett egy buliról és haza kísér ez nem jelenti azt,hogy valójában ő jó lenne. Amikor már messziről lehetett látni a kollégiumot hirtelen megtorpant és le nézett rám oldalasan.

-Nos,hálás vagyok amiért elkísértél.-Válaszul csak bólintott és fogadta a hangosan csöngő telefonját miközben hátat fordítva megindult vissza abból az irányból amelyből az előbb jöttünk. Továbbra is néztem a tetőtől-talpig fekete öltözékét amitől olyan volt mintha őt az éjszakák démonjának teremtették volna. Merev volt a tartása,vállait hátra csapva haladt nagyon gyorsan,így pillanatok alatt fel is szívódott a látókörömből. Felsóhajtva indultam meg a kollégiumi szobám felé kusza egyben álmos gondolatokkal.