★Leyla Evans★

- A büntetésükért, ma nyolc órakor jelentkezzenek az irodámban. Fel kell  mosniuk a Nagytermet.

- Mi? - mondjuk egyszerre.

- Talán máskor figyeljenek az órámon - húzza össze a szemöldökét McGalagony. - Elmehetnek.

Mindketten köszönés nélkül kivonulunk a teremből.

- Hát ezt megcsináltad! - rontok Siriusnak.

- Azért nem csak én voltam.

-  Jól van na! - fújtatok idegesen. - Szia.

- Szia, Leyla - mondja Sirius és hátat fordítva elsétált.

                           𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

- Szóval most mehetsz padlótsikálni ezzel a barommal - összegzi a helyzetet Cissy.

- Hát, nagyjából -húzom el a számat. - Szerintetek mi baja? - nézek Cissyre és Bellára akikkel együtt sétálunk a könyvtárban.

- Ez egyértelmű - mondja Bella.

- Nem is! - kiáltok fel, mire egy gyilkos pillantást kapok a könyvespolcok között járőröző Madam Cvikkertől.

- Annyira értetlen vagy - forgatja meg a szemeit a fekete hajú barátnőm. - Lupin a baja.

- Remus, miért? - nézek rá csodálkozva.

- Jóban vagy Lupinnal, igaz? - kérdezi mire én bólogatok. - Na, ez a baja.

- Az, hogy jóban vagyunk?

- Pontosan. Akkor akadt ki végképp amikor a szülinapodon megölelted.

- Mi baja van vele? - röhögök fel kínosan. - Remus egy barátom, jóban vagyunk meg minden, de azért nem teszik. Vagyis értitek, úgy, nem - hadarom összevissza.

- Persze, értjük - simítja meg a vállamat Cissy.

Egy kicsit jobban elgondolkozom a dolgon és rájövök, hogy én semmi rosszat nem csináltam. Semmi közöm Siriushoz, mit van úgy kiakadva?

- Mekkora egy bunkó! - szakad ki belőlem.

- Na, végre, hogy rájöttél - bólint türelmetlenül Bella, Cissy pedig csak szomorkásan mosolyog.

- Ezt este meg is mondom neki - fortyogok tovább.

- Az lesz ám a jó! - nevet fel gúnyosan Bella. - Ha ti ketten összevesztek...

                             𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Mindketten unottan sétálunk McGalagony mögött, aki sietősen lépkedett a Nagyterem felé. Mi a kezünkben egy-egy vizes vödörrel és felmosóval trappolunk, egymásra se nézve. Úgy döntöttem megvárom amíg ketten maradunk és csak akkor támadok neki.

Miután McGalagony magunkra hagyott minket azzal, hogy fél óra múlva jön ellenőrizni a munkánkat, úgy érzem, hogy itt a pillanat.

- Sirius? - kezdem.

- He? - hangzik az unott válasz.

- Azért vagy ilyen bunkó, mert Remus megölelt a szülinapomon? - kérdezem gyorsan.

- Nem hinném, hogy erre válaszolnom kéne - mondja kitérően.

- Hát én meg hiszem! - na, jó kezdek dühödt lenni!

- Jó, hidd. Én akkor sem mondok semmit.

Idegesen megrázom a fejemet és folytatom.

- Jó. Akkor nem mondj semmit - sóhajtok. - De, akkor ne legyél bunkó, mert ez így nem fair. Nem tudom, hogy mi a bajod, vagy, hogy mivel bántottalak meg, szóval ezt hagyd abba! Miattad van ez az egész. Régen sokat voltunk együtt, röhögtünk, hülyültünk, satöbbi. Most meg nem, mivel te valamin besértődtél. Legyél egy kicsit tekintettel másokra is, és vedd észre, hogy nem csak te létezel! - fejezem be a jó kis előre eltervezett monológomat.

- Jó, hülye voltam, tudom. Viszont még mindig haragszom - húzza össze a szemöldökét.

- Haragudjál magadban, basszus!

- Oké, mostantól úgy lesz -bólint Sirius. - Meg próbálunk úgy lenni mint régen, a többieknek azt mondjuk, hogy kibékültünk és minden happy. De, mi azért nem vagyunk jóban - mutat kettőnkre.

- Tudom. Na, ezt megbeszéltük.

- Aha. De addig amíg nincsenek itt a többiek lehetek bunkó?

- Ha téged ez tesz boldoggá - forgatom meg unottan a szemeimet.

                             𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎𒊹︎︎︎

Sirius betartotta az ígéretét így amíg ketten takarítottunk végig szivatott. Mindegy. A többiek előtt legalább normálisan viselkedett. Most mindenki azt hiszi "kibékültünk". Kivéve Cissyt és Lilyt, nekik azért elmondtam az igazat. Végül is az egyikük az ikertesóm, Cissy pedig a legjobb barátnöm tehát ez így fair.

Mindenki próbál úgy csinálni mint az összeveszésünk (nem tudom miért "összeveszésünk". Csak Sirius veszett össze velem...) előtt. Már kibékültünk (látszólag), de azért semmi sem a régi. Nem vagyunk egymással olyan "közvetlenek" vagy mik, még mindig érezni a feszültséget. És nem köztem meg Sirius között. Mi elvagyunk azzal, hogy nem nagyon beszélünk. Siriusszal és Remusszal van baj. Ők beszélnek, csak közben olyan... Nem tudom. Sirius most már nem csak rám, de Remusra is dühös a szülinap miatt? Ne már! Ez nevetséges, és különben is. Hagyja békén a barátaimat, dühöngjön magában!

Ezekkel a gondolatokkal sétálok le reggelizni a nagyterembe. Lehuppanok a griffendél asztalához Lily és Peter köze majd szedek magamnak kását.

- Szia, Leyla - köszönt boldogan Lily.

- Sziasztok - köszönök neki és úgy általánosságban mindenkinek.

Elkezdem enni a kását és közben hallgatom a Tekergők beszélgetését a vizsgákról. Tényleg vizsgák... Ezen merengek amikor beszáll a terembe a sok bagoly. A mi baglyunk Lilyvel odaszáll hozzám és cukin tartja a lábát.

- Szia, Hébé - simítom meg a hátát. - Remélem jó hírt hoztál - mosolygok rá és lekötöm a lábáról a levelet. - Lily, anyától jött - bököm meg a beszélgető tesóm hátát, mire ő rögtön odafordul hozzám.

- Olvasd fel - kéri.

Drága Lányaim!

Egy rossz hírt kell itt leírnom nektek. Apátok egy  autóbalesetet szenvedett és kórházba került. Ez már egy  hete történt, de nem akartam, hogy izguljatok ezért írom meg csak most. Egy  küzdelmes hét után Apátok meghalt. A temetése  jövő hét szombaton lesz, és szeretném ha ti is itt lennétek. Ha nektek is jó, én már megbeszéltem Dumbledore professzor úrral, hogy haza tud küldeni titeket egy hétvégére. Kérlek válaszoljatok gyorsan és legyetek erősek!

Üdvözlettel:

Anyátok

Könnyes szemmel nézek Lilyre aki valahol a levél felénél kezdett el zokogni. Leteszem a levelet az asztalra és halkan megszólalok.

- Nem... ez nem lehet igaz - suttogom és már mindketten zokogva ülünk a Nagyterem közepén. Nem érdekel ki mit gondol. Nem érdekelnek a többiek. Semmi, már semmi nem érdekel.

- Leyla - szól egy hang a hátam mögül. A szememet törölgetve hátrafordulok és felnézek Siriusra. - Sajnálom - süti le a szemét a fiú. És tudom, hogy ezt nem csak Apára értette. Hanem arra is, hogy bunkó volt velem.

- Tudom - mosolyodok el szomorúan, de nem tudok többet mondani mert megint kitörik belőlem a sírás. Lassan felállok és megint Siriusra nézek. Valahogy ösztönösen hozzálépek ő pedig szorosan magához ölel. Most már a pulcsijára folynak tömérdek mennyiségben a könnyeim, ott zokogok tovább miközben ő a hátamat simogatja.

                        𒊹︎︎︎𒊹︎︎𒊹︎︎︎

𖦹 James Potter 𖦹

- Sziasztok - mondja Lily. Kezében ott van a kicsi bőröndje, amibe Leylával együtt bepakolták a legfontosabb cuccokat. A két Evans lány meggyötörten állnak egymás mellett a Dumbledore dolgozószobáját rejtő kőszörny előtt. Mellettük mi négyen, aztán Cissy és Bella. A kíséret.

- Szia, Lily - lépek hozzá és óvatosan megölelem. És ebben az a legfurcsább, hogy hagyja... Mindegy.

⁛ Cissy ⁛

- Találkozunk hétfőn - suttogom Leyla fülébe amikor búcsúzóul megölelem.

- Igen - bólint piros szemmel. Bár egyikük sem mutatja, tudjuk, hogy nagyon összetörtek. Próbálnak erősek lenni, csak ez néha nem olyan egyszerű.

- Figyelj - nézek a szemébe. - Minden rendben lesz.

- Egyszer majd biztos - húzza finom mosolyra a száját, mire én bólintok.

ψBellaψ

- Leyla, Lily - sóhajtok nagyot és idegesen  beletúrok a hajamba. Mit mondjak? Talán inkább semmit. Ilyenkor jobb inkább nem beszélni. Azok csak üres szavak. - Semmi - mondom végül és szorosan megölelem a két barátnőmet.

- Vigyázzatok magatokra - szól Lily.

- Ti is - mondom.

- Persze.

★Leyla Evans★

Itt van Dumbledore. Lilyvel lassan besétálunk a dolgozószobájába és az öreg igazgatóra nézünk.

- Lányok - néz fel a professzor az irataiból. - Itt a zsupzskulcs  - tol elénk egy vizespalackot. - Fogjátok csak meg - mondja mire mi bátortalanul megfogjuk az üveget. - Mindjárt indul - mi nem is beszélünk csak bólogatunk, de ez talán érthető. - És lányok. Sajnálom - mondjamint egy végszót, mert abban a pillanatban megfordul velünk a világ szorosan odanyomódom Lilyhez és...És meglátom a házunkat.