Axel

Dübörgő szívveréssel rontok ki a mosdóból.
Atya ég, az a csók!
Nem jelentett semmit!
Semmisnek kell tekinteni!
Részeg, nem tudja mit csinál. Remélhetőleg holnapra elfelejti, különben ez még generálhat kínos pillanatokat Milfordban. Nekem ne mondja senki, hogy egyik pillanatról a másikra bemelegedett.
Azért mentem utána, hogy hátha rendezni tudjuk a dolgokat, de talán most csak még jobban el lett cseszve minden.
Még jó, hogy leoltották a fényeket, különben közszemlére tenném merevedésemet.
Ahogy visszaérek az asztalunkhoz, Connor a számat bámulja. Ezek után, már csak az kéne, hogy ő is rácuppanjon.
-Most le akarsz smárolni?- kérdezem felvont szemöldökkel.
-Nem drágám, de még így is, hogy majdnem full sötét van, látom a felduzzadt szádat. Gondolom nem ajakdúsítót nyomtál magadra a mosdóban- vigyorog rám, mint valami eszelős.
Végül belementem az ötletébe, hogy szórakozzunk egymással kicsit, aztán meglátjuk Tristanból mit vált ki, ha kivált egyáltalán valamit, de arra nem számítottam, hogy letámad, főleg arra nem, hogy ilyen hamar.
Az emlegetett szamár is visszatért. Valamit magyaráz neki Hunter, de közben végig érzem magamon perzselő tekintetét, persze még véletlen se nézek oda. Mondjuk nem is igen látnék semmit.
Egek, a vágy, ami a szemében égett...megrázom a fejem..nem volt valós. Kurva nagy akaraterő kellett hozzá, hogy leállítsam magunkat. Baromi jól csókol, meg kell hagyni.
-Csak nem letepert Mr.Csődör?- ránt vissza gondolataimból. Még jó, hogy a többiek nem hallhatják a hangos zenétől, amit a fülembe kiabál.
-Csak az alkohol dolgozik benne, meg szokatlan neki, hogy más is állhat olyan közel hozzám, mint ő-húzom el a számat.
-Ne legyél ekkora barom! Ezért egy szimpla barát nem fog nekiesni a szádnak. Mikor fogod elhinni végre, amit mondtam neked múltkor? Ráadásul nem én vagyok az egyetlen, aki észre vette.
Emlékezz mit mondott Jimmy. Mellesleg, amíg ti bent faltátok egymást, Hunter is elhintett dolgokat. Szerintem ő is gyanakszik valamire. Amúgy elég jófej a srác!- Hunter? Mi a fa..
-Azt hiszem, ezek után, jobb ha én kimaradok a hétvégétekből- kétségbeesve megfogom karját.
-Meg ne próbáld! Hallod? Két és fél napot leszek vele összezárva! Mi lesz, ha ennél csak rosszabb lesz?
-Hidd el, jobb ha nem leszek ott. Kölcsönösen nem bírjuk egymást. Ha elmegyek, esélyetek sincs rendbe tenni a barátságotokat. Vagy esetleg még többet kihozni belőle. Csak élvezd Axel!- löki meg finoman a vállam az övével.
-Ez nem olyan egyszerű! Nem akarom egy-két alkalom miatt beáldozni azt a tizennyolc évet.
-Bízz bennem. Egyébként le sem veszi a szemét rólad, csak úgy szólok. Ha meg sikerül neki, akkor meg engem gyilkolászik épp- mondja szórakozottan.
-Sötét van, biztos rosszul látod- de amikor odasandítok, pont rá villan a reflektor, és látom, hogy igaza van. Úgy néz rám, mint egy ragadozó a prédájára. Istenem, de élvezném, ha szép lassan szedne apró darabokra. Még jó, hogy háttal vagyok a felvillanó fénycsóvának, így nem lehet észrevenni mekkorát nyelek, és hogy biztos olyan a pofám, mintha megperzselték volna.
~~~
Már mindenki be van zsongva, hogy milyen jelmezeket vegyünk, úgyhogy eldöntöttük, elmegyünk a helyi nagy plázába.
Elég vicces lehet kívülről, ahogy hat nagydarab pasi válogat egy kis butikban, mint a becukrozott gyerekek. Hunter a nagy Gatsby-nek, Jake deadpoolnak, Isaac Jokernek, Thomi szumósnak, Tristan... őt nem tudom, mivel mikor utoljára láttam még a Drakula és a rab jelmez között vacillált. Igen kreatívak vagyunk ugye?
El telt pár nap már a csók óta, és még mindig nem jött haza, de most nem olyan nagy a feszültség köztünk, ami kicsit megnyugtató. Mondjuk lehet ez a többieknek is köszönhető, mivel nemigen hagynak alkalmat, hogy egymás torkának ugorjunk.
Az öltözőben csatolom éppen be a rendőr jelmezem nadrágjának fegyvertartó övét, mert igen, olyan rohadt leleményes voltam én is, hogy maradtam a rendőrnél. Nem akarok olyan nagy feneket keríteni ennek a szarságnak.
Valaki félrehúzza a fülkém függönyét, és egy narancssárga rabruhás Tristannal állok szemben.
Először a kezem nézi, ahogy megigazítom az övem, aztán feljebb vezeti rajtam tekintetét. Szép lassan néz végig kockáimon, közben látom, ahogy ádámcsutkája le-föl mozog, ahogy nagyokat nyel, majd a mellkasomra szegezi szemeit, amik izzanak a vágytól. Érzem, hogy kezdenek megkeményedni a bimbóim, de ha jól érzem, nem csak azok. Bassza meg, ez így nem lesz jó!
A mellkasomon lévő üvöltő oroszlán fejet tanulmányozza, és aztán a szemembe néz. A farkam egyre keményebb attól, amit elsötétült tekintetében látok. Mi a büdös franc van vele?
Megköszörülöm a torkom, és próbálok megszólalni.
-Valami gond van? Látom a jelmezed már megtaláltad- mutatok rá, majd zsebre teszem a kezeim, ami nem volt jó ötlet, mert így csak még jobban kiemelem vele a merevedésem, amit Tristan is észre vesz. Valami átsuhan az arcán, de nem tudom megfejteni mi.
Beljebb lép, behúzva maga után a függönyt, én pedig hátrálok, de mivel elég kicsi a fülke kettőnknek, a tükörnek ütközöm. Deja vu.
-Csak látni akartam, te mit választottál, nehogy megint ugyanazt viseljük- mondja rekedten.
Egyszer, mikor negyedikesek voltunk, véletlenül mind a ketten Batmannek, majd két év múlva meg Jack Sparrownak öltöztünk, anélkül, hogy megbeszéltük volna. Azóta mindig, ha részt vettünk ilyen eseményeken, leegyeztettük, hogy ki mit fog viselni.
-De látom, hogy most tökéletesen egymás mellé öltöztünk.
Nagyon közel van. Neki nyomja csípőjét az enyémnek, mire meglepődve- vagyis annyira nem is, elvégre a szeme elárulja- veszem észre, hogy neki is áll a zászló.
-Mekkora pisztolya van Biztos Úr!- kicsit elcsépelt, de belemegyek, magam sem tudom miért.
Közelebb hajolok az arcához, és mélyen a szemébe fúrva enyémet, lendítek a csípőmön egyet.
-Az nem a pisztolyom- búgom elmélyült hangon.
Mind a ketten egyre gyorsabban kapkodjuk a levegőt, de mielőtt még kisütnénk az áramot az egész plázában, mélyen beszívom parfümjének isteni illatát, és visszavonulót fújok.
-Jobb ha mész Tristan. A többiek félre fogják érteni, az eladó meg kidob minket, ha meglát.
-Ha nem megyek, megbilincselsz?- össze szorítom a számat, nehogy valami faszságot reagáljak.
-Nehogy azt hidd, hogy azért, mert a kocsmában ittam, még nem emlékszem semmire. Túlságosan élénken emlékszem Axel, főleg mikor zuhanyzom.
És ezzel itt hagy, totál begerjedve. Mi A FASZ?
Szerintem még egy ideig állhattam így sokkolva, mert Isaac és Jake jelentek meg, hogy igyekezzek, már mindenki a kasszánál vár rám.
-Ember, mi van veled? Halottat láttál pornózni? Mert eléggé rémült fejet vágsz, de közben lángol az arcod. Jól vagy?
Tristan közben a többiek mögött, csak ördögien vigyorog.
Ne vigyorogj angyalom. Játszani akarsz? Rajtam ne múljon.
~~~
Úgy döntöttünk, hogy két kocsival megyünk. Fölösleges hat autó, egy viszont kevés, ha esetleg valami történne. Jobb mindenre felkészülni.
Az én kocsim az egyik, mivel valahogy biztonságosabb számomra, ha tudom, hogy nem mástól függök, és bármikor leléphetek, ha az van.
Isaac és Jake jön velem, Tristan és Hunter, pedig Thomassal.
Milford kábé húsz perc kocsival New Haventől. Így is délután indultunk el, mikor ugyebár csúcsforgalom van, de így ünnepekkor hétvégén kész káosz. Azt a máskor kevés időt, most másfél óra alatt tettük meg. Éppen azért majdnem megcsókolom a földet, amikor kiszállok, úgy elzsibbadt a seggem. Ahogy körbe nézek, látom nem csak én vagyok vele így. A faház inkább egy kétszintes fakastély. Hatalmas. Így sötétben félelmetesnek tűnik az erdő közepén, de Thom bedugja a világítást, és gyönyörű látvány tárul elénk.
-

Ezt mikor raktátok fel?- kérdezi Tristan döbbenten. Mindannyian csak állunk, és bámulunk.
-Nem szoktuk leszedni. Egyszerűbb, ha minden évben csak be kell dugni, minthogy ezt mind leszedjük és aztán kövi alkalommal vissza rakjuk.- Az egész körbe van világítva égőkkel. Megértem.
-Gyertek be! A takarítok már voltak, úgyhogy nyugodtan pakoljatok le, ahol helyet találtok. Tiszta.
-Beszarás!- ingatja a fejét Jake.
-Eddig miért nem hoztál minket ide?
-Nem tudom. Most éreztem itt az idejét- nézi közben Tristant.
Ahogy belépünk, egy hatalmas nappali fogad minket.
Giga méretű kandalló, már megpakolva fával. Egy nagy, téglából kiépített boltív választja el a konyhától. Egy kicsi folyosó szerűség visz ki minket a nappaliból, ami pár lépés után ketté válik. Balra vezet fel minket a lépcső az emeletre, jobbra pedig két szoba egy fürdővel, ahova mind a két szobából nyílik ajtó. Fent az emeleten pedig öt szoba? Minek ennyi?
Mondjuk hülye kérdés, elvégre most is hatan vagyunk itt. Ilyen alkalmakra elég nagy az biztos. Fent van még egy galéria kiépítve mini nappalinak. Hangulatos kecó.
-Na lányok, szoba osztás!- csapja össze kezeit Thomi.
-Én úgy gondoltam, hogy fent lenne velem Jake és Isaac. Jobb őket szemmel tartani. Viszont fönt csak öt szoba van, így szerintem, aki lent marad, ne legyen teljesen egyedül. Valaki foglalja el a másik lenti szobát. Mit szóltok?- néz végig hármunkon érdeklődve.
-Én megyek fel!- vágja rá kapásból Hunter. Összeszűkült szemekkel nézek rá. Igazából ez még jól is jön.
Így vissza tudom adni feltűnés nélkül, amit a plázában művelt velem.
-Tökéletes! Akkor pakoljunk ki, aztán álljunk neki kaját csinálni, vagy el is mehetünk valahova, a lényeg hogy együnk, mert éhen döglök.
-Én vasárnapig kocsiba nem ülök. Inkább főzök- jelentem ki határozottan.
~~~
Természetesen a legegyszerűbb ételt dobtuk össze. Tésztát, paradicsom szósszal és sok sajttal. Jake lehet, hogy egy őrült, de a konyhában meglepően jól feltalálja magát.
A térítésnél besegítettek a többiek is. Tristan a poharakat vitte, minek, nem tudom, mert mindenki üvegből issza a sörét, de valószínű csak engem akart ingereleni, ugyanis miután megtudakolta, hogy merre találja, beszorított a sarokba, míg én az evőeszközöket szedtem össze. Hátulról hozzám simulva nyúlt fel a szekrénybe. Először ledermedtem, aztán úgy voltam vele, hogy ideje a visszavágónak, úgyhogy neki toltam ágyékának a seggemet.
Éreztem, hogy befeszül és aztán a fülembe morgott.
Jóleső borzongás futott végig rajtam, de ahhoz túl sokan vagyunk most, hogy folytassam. Azt hiszem megzakkant, velem együtt. Más magyarázat erre nincsen. Nem értem mi ez a hirtelen váltás. Ezen agyaltam egész vacsora alatt.
Igyekszem elűzni ezeket a gondolatokat, és inkább kihasználni a jelen adta lehetőségeket. Így hát egészen véletlenül rossz ajtón megyek ki zuhanyzás után.
-Hoppá, bocsesz! Még nem jegyeztem meg, melyik a jó ajtó- próbálok bűnbánó fejet vágni. Hozzá teszem, hogy csak egy derekamra kötött törülköző van rajtam, és Tristan fejét nézve, inkább elégedettség, mintsem bűnbánat tölt el.
Már fordulnék vissza, de utánam szól.
-Axel, várj! Nagyon is jó ajtón jöttél be. Tudunk beszélni?-persze azért ráérősen végigmér.
-Öhmm.. persze. Hallgatlak- dőlök neki az ajtókeretnek, mellkasomon összefont kézzel.
Felsóhajt és a hajába túr.
-Sajnálom, hogy egy seggfej voltam. Tudom, hogy nem így kellett volna reagálnom, de szarul esett, hogy nem bíztál bennem annyira, hogy eltudd mondani. Csak váratlanul ért.
-Én bízom benned Tristan, de meg kell értened, hogy nem olyan egyszerű erről beszélni. Nem bizalom kérdése volt. Fel kellett dolgoznom, de amennyire tudtam, próbáltam inkább elnyomni magamban. Az meg a másik, hogy fingom se volt, hogyan kéne előállnom vele.
-Igaz már mindegy, de tudd, bármikor avattál volna be, megértettem volna. És semmi bajom nincs ezzel!- néz mélyen a szemembe, és tudom, hogy igazat mond. Smaragdzöld szemei csak úgy villognak. Mindenféle érzelem cikázik bennük. Imádom a szemeit. A legszebb, amit valaha láttam.
-Értem, és köszönöm. Jó éjt Tristan.
Megpróbálok újra elindulni, de most sem járok sikerrel.
-Axel! Maradj!- lép közelebb hozzám.- Én csak... csak maradj, kérlek!- látja rajtam, hogy vacillálok, ezért hozzá teszi egy szemtelen vigyorral a képén.
-Nem foglak molesztálni, ígérem!
Te megtehetnéd. Bármit megtehetnél velem.
-Oké, csak felöltözöm.
-Nem kell. Mármint minek? Láttuk már egymást párszor pucéran. Engem nem zavar, persze csak ha téged sem- mintha egy árnyalattal pirosabb lenne az arca. Lám,lám. Majdnem felnevetek, de inkább visszafolytom, és csak leoltom a lámpát. Ledobom a törülközőt és bemászok az ágyba.
Egyik karom a fejem alá teszem és nézem a sötét plafont. Hallom, ahogy ő is levetkőzik, majd befekszik mellém. Egy ideig így fekszünk, aztán érzem, hogy közelebb csúszik, majd megint semmi. Épp elnyugtáztam magamban, hogy valószínű csak helyezkedett, mikor megérzem erős karját, ahogy átöleli a hasamat. Moccanni se merek. Próbálok úgy tenni, mint aki alszik, de nem jött össze.
-Tudom, hogy fent vagy Axel. Gyorsabban veszed a levegőt, és be van feszülve a tested.
-Tristan!- figyelmeztetem kissé rekedtebben a normálisnál.
-Tudom, hogy megígértem, de nem bírom ki. Meg akarlak csókolni.
Majd fölém hajol. Nem mondok semmit, csak lélegzetvisszafolytva várok. Először csak lágyan oda érinti száját, majd átdugja nyelvét. Megharapja alsó ajkam, aztán nyelvével végig szánt rajta. El kezdi csókolgatni a nyakamat, én meg felsóhajtok. Egyre lejjebb halad, majd mikor mellbimbómhoz ér, finoman meghúzza fogával, aztán megszívja. Újra elindul lefelé és a kockáimon végignyal, mire felnyögök. Le kéne állítanom!
-Tristan!- de nem telik többre egy suttogásnál. Túl jó érzés.
-Csak engedd el magad Axel! Ne agyalj. Nem csináltam még ilyet, úgyhogy segíts.
Körbe csókolja ágyékomat, és belemarkol combomba, amitől megrándul a farkam. Óvatos puszikat ad, majd nyelvével ingerli a hegyét. Jesszus! Ha így folytatja, hamarabb megyek el, minthogy bekapná. Alulról megmarkolja a golyóimat és lassan a szájába vezet. Kezemmel hajába markolok, és először kíméletes ütemben mozgatom a fejét, majd a csipőmet is. Rámarkol a tövére, és szinte teljesen bekapja. Máris mélytorok? Nem semmi. Egyre gyorsabb tempót diktál, én pedig egyre jobban lüktetek szájában. Feje ritmusosan jár föl-le, és érzem, hogy már nem bírom sokáig, ezért próbálom figyelmeztetni.
-Tristan, mindjárt...mindjárt el...- erre csak morog , ami végig vibrál egész testemen, a farkam rándul egyet, és egy bazi hangos nyögés kíséretében akkorát élvezek, mint szerintem eddig még soha. Ő pedig lenyeli.
Ha nem tudnám, hogy valóban ez élete első szopása, nem hinném el. Ezek után biztosan nem. Mellkasom úgy emelkedik és süllyed, minta lefutottam volna a maratont, a pulzusom a fülemben dübörög, és még mindig csillagok pattognak a szemem előtt.
-Ez...Úristen- csak ennyit bírok kinyögni, Tristan pedig halkan felnevet, és mellkasomra hajtja fejét.
-Reménykedj, hogy jó a hangszigetelés a házban, különben holnap vallatásnak fognak kitenni.
Basszus, erre nem is gondoltam. Persze a köd, ami az agyamra rátelepedett, nem is engedte volna.
Tristannak egyre egyenletesebb légzése, utána nem sokkal, engem is elnyom az álom.