Axel

Délelőtt arra keltem fel, hogy rohadtul fáj mindenem. Ez a kanapé nem alvásra lett tervezve azt hiszem. A fejemben, mintha egy hangszeren játszani NEM tudó banda adna koncertet minden egyes mozdulatnál.
Meglátom az asztalra kikészített gyógyszert egy üveg vízzel és sorra ugranak be a tegnap este történtek.
Tristan azt mondta elmegy. Mintha ezzel megoldódna bármi is.
Fájt úgy látnom őt. Nem volt eddig még ekkora vitánk.
Persze a sértettsége érthető, de attól még nekem is rosszul esett, hogy nem igazán akarta belelátni magát az én helyzetembe.
Azt se tudom, hogy most ezt miként kezeljem.
Nem azt mondom, hogy soha nem voltunk köztünk összezördülés, mert igenis volt. De annyira egyszer sem fajultak el, hogy haragból, vagy sértődöttségből nem találkozzunk, vagy beszéljünk.
Félek, hogy elveszítem. Hogy már nem lesz ugyanolyan, mint előtte.

Miután bevettem a fájdalomcsillapítót elmegyek zuhanyozni. Ahogy elhaladok a szobálya előtt, látom, hogy az ajtaja félig van csak behajtva. Tehát nincs itthon.
Óvatosan beljebb lépek. Mivel nem végleg költözik ki, ezért a cuccai nagy része itt van még mindig. Nem tudom eldönteni, hogy lelépett-e már, vagy csak kerül egyenlőre.
Ha megoldódni nem is fog így a köztünk kialakult helyzet, de talán jót fog tenni neki a különlét, és lehiggad annyira, hogy másként nézzen a dologra. Legalábbis nagyon reménykedem benne.

Zuhanyzás után, úgy döntöttem meglátogatom Connort. Nyolc hónapig voltunk együtt, de barátokként váltunk el. Rég beszéltünk már, és tartok is tőle, hogy elküld a bánatba, viszont a lelkemre kötötte, hogy ha bármi problémám van, nyugodtan keressem meg.
Így hát itt vagyok a koleszban a szobája előtt, és várom hogy ajtót nyisson miután kopogtam.
Sokan nem kedvelik, mert bunkónak és flegmának tartják, pedig nem az. Tény, hogy elég szókimondó, és az önbizalma is a helyén van, az tuti ( mellesleg hozzá teszem, hogy van miért). Viszont nem rosszindulatú. Rengeteget csalódott a múltban, és sokan szúrták hátba. Én kimondottan tisztelem, hogy ilyen ember, és nem egy nyámnyila, aki sarokban ül, mert fél hogy belekötnek. Megválogatja az embereket maga körül. Akinél úgy érzi, hogy közel engedheti magához, megbízhat benne, az saját maga tapasztalhatja, hogy a barátaira igazi kincsként tekint.

Ahogy nyílik az ajtó, előbukkan kócos, barna haja, barna szeme, és rosszfiús mosolya.

-Axel! Jó újra látni. Gyere be. — Tárja ki teljesen az ajtót, én pedig végignézek kidolgozott testén. Miért van az, hogy körülöttem minden pasi úgy néz ki, mint egy kibaszott Adonis?

Akaratlanul felvillanak a szemem előtt az együtt töltött alkalmak pillanatai, mire nyelnem kell egy nagyot. Miért vagyok ideges? Megtörlöm izzadt tenyerem a farmeromba, majd feljebb nézek egyenesen a vágytól égő szemeibe. Megrázom a fejem emlékeztetve magam, hogy nem ezért jöttem ide.

-Szia — köszönök bizonytalanul. — Remélem nem zavarok. Csak szükségem van egy barátra, akivel tudok beszélni. — Hát ez elég szerencsétlenül hangzott. Bravó!

-Te sosem zavarsz. Mondtam, hogy ha tudok segíteni, nagyon szívesen teszem. — Húzza féloldalas mosolyra a száját.
Bólintok, majd bemegyek.

-Szóval tegnap volt egy buli, ahova meghívtak minket Tristannal.

Elmesélem neki az egész sztorit, ő pedig csak figyelmesen hallgat végig.

-Tudom hogy elcsesztem, és nem így kellett volna kiderülnie, de fogalmam sincs, hogy most hogyan tovább. — Nagyot sóhajtva neki döntöm csípőmet az iróasztalának. — Nem készültem még fel arra, hogy ezt nyíltan felvállaljam előtte.

-Axel, őszinte leszek veled. Kurvára nem bírom a barátodat. Téged viszont igen, ezért megpróbálok segíteni. — Hálásan nézek rá. — Mielőtt leszólítottalak volna akkor délután, az elsőévesek bulija előtt, emlékszel? — Mosolyogva bólogatok.

-Persze, kb. három éve. Ott kezdődött minden.

-Na, én akkor már figyeltelek pár hete. —Kikerekedett szemekkel nézek rá, ő pedig felnevet.

-Nyugi, nem olyan perverz módon, hogy követtelek hazáig, és lestem zuhanyzás közben a szép kis kerek seggedet, meg a tetkóidat. Bár hozzá teszem, szívesen megtettem volna. — Kacsint rám egyet. — Messziről néztelek, és mikor már biztos voltam a dolgomban, csak akkor léptem. Tudod, sok mindent megtudhatsz az emberekről, ha nem veszik észre, hogy figyelik, holott te "mellette" vagy végig, mégis távol.

- De hát akkor még én magam sem tudtam. —Zavartan húzom össze a szemöldököm. Ennyire nyilvánvaló lenne, hogy a lányokat, fiúkat egyaránt szeretem?
Nem volt időm pánikolni, mert folytatta.

-Ha a saját nemedhez vonzódsz már jó ideje, és ezt megtanultad elfogadni, együtt élni vele, plusz van tapasztalatod is, sokkal jobban képes vagy átlátni mások mimikáját, testbeszédét, reakcióit, és hogy kinél lehet próbálkozni, és ki az, akit jobb ha elkerülsz.

Hm. Ebben lehet valami. Mint amikor egy csajon észreveszed, hogy tetszel neki, és csak szexet akar, meg mikor érzelmileg már többre vágyik. Nem?

-Sokat volt veled Tristan, így őt is figyelgettem. Kemény dió. Annak ellenére mi a véleményem róla elismerem, hogy rohadt jól néz ki. Hatalmas a szexuális kisugárzása, amit tud is magáról, és előszeretettel használja. De azt nem tudja, hogy hogyan néz rád. — Hát azt már én sem tudom. Ahogy azt sem, hogy mit akar ezzel?

-Ezt nem igazán értem Connor. Gyerekkorunk óta egymás mellett vagyunk. Sokan mondták, hogy olyan a kapcsolatunk, mintha valódi testvéri kötelék lenne köztünk. Gondolom ezt láthattad te is.

-Nekem is van testvérem Axel. Kettő is, találkoztál velük. Imádom őket, de az már elég beteg lenne, ha olyan pillantásokat vetnék rájuk. — Felnevet, aztán megborzong. — Jöjjünk össze újra. Nem kell, hogy többet érezzünk a másik iránt, mint barátság. Mi csak szórakozunk kicsit, ő pedig idővel lépni fog.

-Nem hiszem, hogy ez működne. Ráadásul ahhoz a többieket is be kéne avatnom. Nem akarom, hogy ők is hasonló képpen tudják meg, mint Tristan.

-Ahogy gondolod. Tudod a számom.
Én nagyon élvezném. — Villant rám egy bugyiszaggató vigyort, amitől érzem, elpirulok.

                                   *****

Furcsa ez a csend. Itthon ülök a nappaliban és egy pohár whiskyt szopogatok. Conorral még sokat beszélgettünk, és egész jól éreztem magam. Végre kicsit megtudtam feledkezni a történtekről. Észre se vettem, hogy elment az idő. Tíz órakor jöttem el tőle.
Már Jimmy is pedzegette, hogy talán Tristan is többet érez, vagy másként tekint rám, csak még maga sincs tisztában vele, és ezt most Connor is megerősítette. Jelenleg nem tudom minek örülnék jobban. Ha valóban így lenne, vagy ha csak szimplán egy nagyon jó barátot látna bennem.
Az ötlet, hogy kavarjunk Tristan előtt, nyíltan mindenki előtt, számomra elég ijesztő.
Arról nem beszélve, hogy nem feltétlen fog jót tenni. Mégis ott motoszkál bennem, hogy mi történne ha megpróbálnám?

Míg vezettem hazafelé, azért reménykedtem benne, hogy a felhajtón látok majd egy bizonyos rangert, de persze tudtam, esélytelen.
Eddig se töltöttünk sok időt egyszerre a lakásban, de attól még a tudat meg volt, hogy itt van. Most csak az üresség van. Hiányzik, és gőzöm sincs meddig fog ez tartani.
Elhatároztam, hogy bármi is lesz, holnap kitálalok Isaacnak és Hunternek.

                                   *****

Írtam a srácoknak, hogy előadások után találkozzunk a klubban.
A bejárat előtt totyorgok, mint egy balfasz, de nem olyan egyszerű ez, mint ahogy elképzeltem. Már vagy huszadjára túrok bele a hajamba, és csak mantrázom magamban, hogy nyugalom, gyerünk, nyugalom, minden oké, nyugalom.
Nagy levegőt véve belépek a helységbe. A fiúk már a helyünkön ülnek. Szép lassan megyek hozzájuk, mintha ezzel tudnék nyerni egy kis időt.
Kíváncsian figyelnek, és látom, ők is idegesek. Nyilván tudják (még ha a konkrét okát nem is), hogy összekaptunk Tristannal, mivel ők is ott voltak a bulin. Gondolom tartanak attól, ez miként fog kihatni a négyesünkre.

-Hali — Köszönnek, de én csak egy hatalmasat sóhajtok.

-Sziasztok. Szeretnék elmondani valamit, mielőtt más körülmények között szembesültök vele.

Jó, és hogyan tovább?
Elég frusztráló, ahogy két szempár mered rád pislogás nélkül.
Legegyszerűbb ha úgy csinálok, ahogy a ragtapasz esetében. Gyorsan letépem.

-Szóval...biszex vagyok. — Csönd. Nézek felváltva hol az egyikre, hol a másikra, és közben levegőt sem merek venni.
Már mindenféle forgatókönyv lezajlott a fejemben. — Esetleg elismételjem? — Hunter megkönnyebbülten felnyög.

-Hál'istennek. Már azt hittük valakit el kell ásni, vagy alibit kell neked kreálni.

-Ez volt a nagy bejelenteni valód? — Próbálja visszatartani a röhögést Isaac.

-Oh, hát ne haragudjatok, hogy csalódást okoztam. Van fogalmatok róla, hogy min mentem keresztül reggel óta? — Emelem magasba a kezeimet. — Azt hittem undorodva elfuttok, vagy kitagadtok. Mindenre ,csak erre nem számítottam.

-Te tényleg ilyen hülye vagy? — Rázza a fejét hitetlenkedve Isaac.

-Ennyire nem ismersz minket? Ilyen felszínesek vagyunk? — Néz rám tettetett felháborodással Hunter.

-Haver, a mai világban ez már mondhatni nem újdonság. Örülünk, hogy elmondtad, de nincs ezen semmi ítélni való. Attól még ugyanaz az ember vagy akit anno megismertünk. Tök mindegy, hogy puncit vagy farkat nyalogatsz —Vonja meg a vállát Isaac.

-Ah-ha. Nos, köszönöm? Azt hiszem.

-Szóval ezért csövezik Thomnál Tristan. Szét fogom rúgni a seggét. Idióta — Néz bosszúsan maga elé Hunter.

Azt hiszem ez könnyen ment. Még maradtunk egy kicsit beszélgetni, persze a vénasszonyok beindultak és mindent tudni akartak. Mikor? Hol? Hogyan? Miért?
Még Connorról is meséltem kicsit.