Axel

Természetesen nekem kellett vásárolni.
Sör, whisky, tequila, és már előre elkészített édes koktél keverékek. Vodkát még csak véletlenül sem raktam a kosárba, mert azzal minden buli alkalmával dugig van a ház. Ez, és a sör számít a legolcsóbb piának, így hát a vendégsereg többsége ezekkel állít be egy házibuliba.
Rágcsálók, csoki, és persze a szülinaposnak egy ajándékkosár. A változatosság kedvéért tele alkohollal.
Ezek töltötték ki a két nagy szatyrot, amivel hazaértem, majd végül én is elnyertem méltó ajándékom, egy jóleső zuhanyt.
Már mindketten teljes felszereltségben a nappaliban várjuk, hogy megérkezzen az uber.
Tristan nem tud leszállni a témáról, hogy vajon mit akarhat tőlem Jimmy, testtartása feszült, tekintetét néha elgondolkodva felejti rajtam. Nyilván nem tud arról, hogy egy-két szaftos beszólást már kaptam a szaktársától, és ez jól is van így, de nem értem miért görcsöl rá ennyire.
Az én idegeskedésem jogosabbnak bizonyul, hiszen ha nem figyelek eléggé, könnyűszerrel lebukhatok.

Nem vittem túlzásba az öltözködést. Egy sima fekete szaggatott farmert, világoskék inget, és fehér hosszú szárú sport cipőt vettem fel, viszont így október közepén azért még egy fekete bőrkabatot is magamra kapok. Tristan is hasonlóan öltözött. Eszméletlen jól néz ki. Világoskék koptatott farmerja úgy simul izmos combjára és kerek fenekére, mintha ráöntötték volna. Nem lenne ellenemre, ha megmarkolászhatnám.
Fekete inge, aminek a felső részét nyitva hagyta, gyönyörűen kiemeli dudorodó mellizmát és bicepszét. Ingujját könyékig feltűrte, ezzel kivillantva eres felkarját. Szép, ápolt hosszú ujjaival a térdén dobol, mire nyelnem kell egy nagyot, ahogy az álombeli képek felenevednek. Merthogy ott azokkal a karokkal ölelt magához szorosan, azzal a hokiütőtől érdes tenyerével simított végig a hátamon és... a kezdődő merevedésemen.
Ismét remek! Sürgősen el kell foglaljam magam valamivel, különben egy kész indián sátor lesz a lábam között. Nagyon sok kapcsolatom volt már. Nem is kapcsolat, inkább kaland. Nem vetettem meg a lányokat, sőt imádtam őket, még most is imádom, az illatukat, a lágyságukat, hogy olyan aprók, és törékenyek, de az első pasimat is élvezettel kényeztettem. Nem voltam belé szerelmes, de ő vezetett rá arra, hogy többet akarok, ő volt aki ráébresztett, hogy mind a két nemhez vonzódom, és hát a két férfi közötti szexkapcsolatról is vele szereztem először tapasztalatot.
Viszont senki iránt nem éreztem még így. Csak a nézésével képes feléleszteni a farkamat, és mikor hozzám ér, mindenhol libabőr futkos rajtam.
Ha mellettem van nyugodt vagyok, boldog, de ha mindkettőnknek más elfoglaltsága van, nincs egy perc sem, hogy ne gondolnék rá, és ne éreznék némi csalódottságot. Viszont az együtt töltött idő is keserédes.
Gyorsan átnézem a szatyrokat, míg Tristan a telefonjába van belemerülve. Biztos azzal a kis ribanc Jaseminnel beszélget. Úgy neveltek, hogy tiszteljem a nőket, és én így is teszek. De ő kifejezetten irritál. Tudom, hogy nincs köztük szexen kívül más kapcsolat, de valamiért ez akkor is kurvára zavar. Sajnos azt sem tartom kizártnak, hogy mindenkiről így vélekednék, akivel éppen együtt dugna. Pedig ez nem én vagyok. Ez szánalmas...

-Axel, minden oké?

-Csak átnézem, hogy biztosan megvan-e minden. Miért is?- nézek hátra rá a vállam felett.

-Nem is tudom. Talán mert úgy turkálsz abban a zacskóban, mintha arany puncit rejtene, és közben meg morogsz, mint egy veszett mókus — Szemöldökét felhúzva, szórakozottan figyel. Morogtam volna?

-Elmondanád, mégis hogyan morog egy veszett mókus? És miért pont mókus? — Emelem magasba a kezeimet már-már hisztérikusan. Kikészít ezekkel a hasonlatokkal. Is.

-Na jó! — Áll fel, majd lassan közeledik felém, mintha tényleg veszett lennék.

-Elmondod mi az isten bajod van? Napok óta ki vagy fordulva magadból. Sokszor félve szólok már hozzád, mert nem tudhatom mikor fogsz behúzni egyet. Pedig kettőnk közül mindig te voltál a nyugodtabb. — Néz mélyen a szemembe.
Igaza van. Jó ég! Nem csinálhatom ezt.

-Nincs semmi bajom Tristan! — Próbálok minél ártatlanabb fejet vágni, de nála ez kapufa.

-A legjobb barátom vagy. Ismerlek mint a tenyeremet, úgyhogy nekem ne mond, hogy semmi. Nem tudsz hazudni. Előttem nem. — Összeszűkült szemmel fürkészi az arcom, mintha oda lenne írva a válasz.
Valamit azért csak tudok, ha még mindig nem jöttél rá mit érzek irántad.
Lemondóan felsóhajtok és maradok a féligazságnál.

-Nézd, nyakunkon az NCAA bajnokság, és a vizsgák. Ezen múlik a jövőm, ahogyan neked is. Decemberben van anya halálának az évfordulója. Mindenkinek nehéz, tudod jól. Fogalmam sincs apám mit tervez, illetve milyen állapotban lesz, és kurvára nincs kedvem most a karácsonyt ünnepelni. Ráadásul nemsokára itt van a gyerekeknek is a junior bajnokság, azon is folyamatosan csak pörög az agyam. —A szavak csak úgy kibuknak belőlem, és ez által döbbenek rá igazán, hogy az apámmal való találkozás, és a tudat, hogy nem csak egy gyors délutáni látogatásról lesz szó, valójában mennyire nyomaszt. Eddig nem merültem bele túlságosan ezekbe a gondolatokba, de így egyre nyilvánvalóbb, hogy rohadt sokat hozzátesz a feszült állapotomhoz.

Együttérzően néz rám, és vállamra teszi kezét.
A mi családunk tragédiáját Tristanék is a magukénak élik meg, és ők is ugyanúgy aggódnak értünk, de legfőképp apámért, ahogyan én magam is. Csak azzal nincsenek tisztában, hogy évről évre rosszabb a helyzet.
Ezen gondolatokról az érintése alatt kezdődő bizsergés tereli el a figyelmem. Még az is meglehet, hogy spontán gyulladni fogok.
Muszály lesz valakit ágyba vinnem éjszaka, különben nincs kizárva a teljes bekattanás.
Szerencsémre, vagy nem, az utcáról felhangzó dudaszó megszakítja a kezdődő búskomorságot.

-Megjött a fuvar. Induljunk.

****

Ahogy kiszállunk a kocsiból, mind a ketten alaposan szemügyre vesszük a villát. Jimmy egy kő gazdag családból való, és ezt a környezet is tökéletesen tükrözi.
Tipikus gazdag ház.
Az élőkert közepén egy három részes szökőkút helyezkedik el, aminek mind a két oldalán fehér murvás kocsifelhajtó vezet a bejárathoz. Jobb oldalon egy hatalmas terasz, amit fekete öntöttvas korlát vesz körül. Maga az épület, pedig mandulafenyő színű.
(Honnan tudok én ilyeneket?)
Az ajtókeretet finoman vésett mintázat díszíti, középen pedig egy kacskaringós kopogtató.

Amikor belepünk, megcsap az a jól ismert házibuli szag.
Alkohol, izzadság, szex, bagó.
Nem kell sokat keresgéljünk. Az előtérből egy rohadt nagy nappali nyílik, a belmagasság szerintem még a hat métert is simán veri, és könnyen át lehet látni, még így is, hogy tömeg van, viszont a berendezés elég silány. Gondolom inkább az érték számít.
Jimmy már a konyhában van Isaac és Hunter társaságában. Meg persze még egy páran vannak itt, de külön kis klikkben beszélgetnek ügyet sem vetve a körülöttük lévőkre.
Ahogy kiszúr minket a szülinapos, pontosabban engem, valami furcsa villanást, és izgalmat látok a szürke szemeiben, és egy dögös mosolyt villant felénk. Kibaszott helyes srác, szépen kidolgozott testtel, enyhén barna bőrrel, ami még a nyárról maradt meg. Fekete haja oldalt fel van nyírva, a tetején pedig alkalomhoz illően belőve.

-Sziasztok szépségeim! Nem csalódtam bennetek. A két legfontosabb dolgot elhoztátok nekem.

-Én inkább már rá sem kérdezek. — Tristan a szemét forgatva ráz kezet vele.

Mikor rám kerül a sor, én is a kezemet nyújtom, amit elkap és magához von egy ölelésre, közben a  fülembe morog.

-Ma este a szobámba viszlek szépfiú!

Azt hiszem a pávián piros segge semmi az én arcomhoz képest, de ennek ellenére jóleső borzongás fut végig rajtam. Erre van nekem most szükségem. Ha így játszunk, hát játszunk így.

-Majd meglátjuk cukorfalat! — Búgom elmélyítve a hangom, közelebb hajolok az arcához és rá kacsintok.
A többiek döbbenten figyelik kis flörtünket, hiszen még nem nagyon voltak tanúi annak, hogy reagálok az ilyesfajta kóstolgatásra. Legalábbis nem egy másik pasi felé.
Isaac köszörüli meg a torkát, Hunter pedig teli szájjal vigyorog Tristanra. Mikor oda nézek, morcos fejet vág, azt viszont nem tudom,hogy most csak beképzelem magamnak, vagy tényleg féltékenységet látok a szemében?

-Tristan! Jut eszembe, a barátnőd már keresett. Hogy is hívják? Valami Jutasin. — Mondja Jimmy az állát vakargatva, mire én elnevetem magam az új neve hallatán.

-Jaseminra gondolsz? — Kérdezi unott hangon.

-Akkor az. — Legyint jelezve, hogy neki ugyan teljesen mindegy.

-Már úton idefelé beszéltünk telefonon. És nem a barátnőm!
Ez a te szülinapod, úgyhogy nem igazán izgat.

-Ugyan! — Rántja meg a vállát, ami az úszás miatt igencsak széles. — Nekem is lesz jobb dolgom, hidd el. Menjél csak nyugodtan, érezzétek jól magatokat. — Rám kacsint és kivonul a nappaliba. Úgy tűnik mától az az új hobbim, hogyan vegye fel az arcom a vörös ötven árnyalatát.

Már javában tart a buli. Sok ismerőssel beszélgettem, főkent fociról persze, meg hogy mi lesz egyetem után, és egész jól elszórakoztunk a srácokkal is, amíg végül újra kettesben maradtunk Tristannal. És persze pont akkor kellett megjelennie Jaseminnak.
Próbálom visszafogni magam, így még mindig csak a harmadik üveg sörömet kortyolgatom a falnak támaszkodva , hogy még véletlenül se csináljak faszságot részegen. Figyelem, ahogy a kanapén Tristan ölében vonaglik, mint egy pornószínésznő, és közben úgy szippantják be egymás arcát mintha oxigén palack lenne a másik szája.
Jó hogy nem itt helyben dugja meg mindenki előtt.
Hirtelen egy szürkés kék szempárral találom magam szemben. Mikor egy kicsit kezd felszállni a köd az agyamról, jövök rá hogy Jimmy áll előttem.

-Ne emészd magad Axel. Élvezd te is a bulit. —Értetlenül nézek rá.

-Nem emésztem magam, csak nem akarok lerészegedni.

-Mert félsz, hogy valami hülyeséget csinálsz. — Bólint mindentudóan, mire majdnem kiköpöm a söröm.

-Én is keresztül mentem ezen. Meleg vagyok, rémlik? Érzem a kisugárzásodból, és nem mellesleg látom, ahogy nézel rá. Nem csak barátként szereted, igaz? — Mutat Tristanra, aki persze pont ezt a pillanatot választja, hogy felénk nézzen. Tuti leesett neki, hogy róla van szó.

-Gyere velem! Felejtsünk el erre az éjszakára mindent, és mindenkit.

Kezemnél fogva húz maga után az emeletre. Riadtan nézek körbe, de szerencsére senki nem figyelt fel ránk, így nem is ellenkezem.
Behúz egy szobába, amiről gondolom az övé, mivel a szekrényen egy csaladi kép van, és egy külön üveg vitrin, amiben az úszásban nyert érmei, kupái vannak kiállítva. Hatalmas gardrób, legalább száz pár cipővel, középen pedig egy franciaágy. Nincs túl sok mindennel tele pakolva, mégis ízléses a hely.
A falak tengerkékek, a függöny fehér, és az asztal mögötti kis rész dombornyomott hullámos tapétával van kirakva, körülötte aranyozott, mintás szegély, ami elkülöníti a sima felülettől.
Látszik, hogy hasonlóképp rajong azért, amit csinál, mint mi.
Az ember kérdezés nélkül is rájönne mi a hobbija.

Hirtelen neki nyom az ajtónak, kezeivel megtámaszkodik a fejem mellett két oldalt. Csak pár centivel magasabb az én 184 cm-nél, mégis úgy tornyosul most fölém, mintha egy két méteres óriás lenne. Szeretek én dominálni az ágyban, ezért ellököm magam, és az ágy felé irányítom lassú léptekkel, végig tartva a szemkontaktust, amiben vágy csillog. Hirtelen megáll, és kihívóan néz a szemembe.

-Na mi lesz gyönyörűm? Ma még meg fogsz kefélni? — Nézem, ahogyan kidugja nyelvét, majd végignyal alsó ajkán, ezzel benedvesítve azt. Nekem se kell több, abban a pillanatban lecsapok a szájára. Átdugja nyelvét, végigsimít vele az enyémen, közben a lendülettől lába neki ütközik az ágy szélének, így elterül rajta, én pedig feje fölött egy kézzel összefogom csuklóit. Fogam közé veszem alsó párnáit, és megszívom. Kezem elkezdem levezetni a nadrágja felé, míg ő már az én farkam simogatja, amivel kivált belőlem egy morgást, a másikkal tarkómnál fogva húz még közelebb magához.
Nem gondolkodom, hogy vajon hiba-e, vagy sem.
Nem tudom fontolóra venni, hogy tisztességes-e vele szemben vagy sem, hiszen mást szeretek, amivel mint kiderült Jimmy is tisztában van.
Mind a ketten csak ezt az egy estét akarjuk, és örülök, hogy olyan emberrel történik, aki tisztában van vele, hogy ebből több nem lesz.
Annyira belefeledkeztünk egymásba, hogy az egyik legalapvetőbb dolgot elfelejtettük, ami egy buliban azért igen hasznos lenne.
Nem zártuk be az ajtót, ami most hirtelen kivágódik, és oda sem kell néznem, tudom ki áll ott. Érzem. Bárhova ahova belép, ahol én is jelen vagyok, olyan erőt sugároz, hogy egyből tudom, ott van.

-Mi a fasz! — Hangja döbbent, de nem tudok mozdulni sem. Jimmy is fájón hunyja le a szemét, mert tisztában van vele, hogy a legjobb barátom áll ott, és ez egy igen szar helyzet. Mellesleg még kicsit sem félreérthető a póz, amiben ránk nyitott.

-Axel?! Mi a fasz?! — Üvölti. Valószínűleg sokkolta a dolog.
Erőt veszek magamon, és felé nézek, miközben óvatosan lemászom Jimmyről. Arcán döbbenetet, szemében értetlenséget, dühöt, és csalódottságot látok. Ettől a szívem összefacsarodik.

-Tristan, kérlek hagyd, hogy megmagyarázzam.

Hevesen bólogat, mellkasa elé tartott kezekkel, össze szorított szemmel hátrál, majd sarkon fordul és elviharzik. Bassza meg!!

-Bassza meg! — Túrok bele a hajamba. —Jimmy, ne haragudj, de nekem most mennem kell.

Azzal ott hagyom és rohanok Tristan után.

****
Tristan

Mikor a többiek leváltak, csak ketten maradtunk Axellel. Nagyban magyarázott valamit, hogy a speciális csapatrészéből lesértült az egyik játékos, a csereember meg egyenlő egy odalapátolt mammut szarral, de mivel én feleseztem is, és sörpipongban lenyomtunk egy meccset, kicsit nehezen vettem fel a fonalat. Valaki hátulról átölelte a derekamat. Axel arcáról olvasva, ez Jasemin lesz. A következő kép, ahogy a csípője tekereg az ágyékomon és nyelvét próbálja ledugni a torkomon.
Ahogy újra kezd tisztulni az agyam, a látómezőmben oldalról valaki nagyon mutogat felém. Amikor oda nézek, Jimmy valamiről éppen győzködi Axelt, akinek olyan piros a feje, mint egy paradicsom. Vagy nagyon dühös, vagy a hülye dumájával zavarba hozta a szaktársam. Döbbenten nézem, ahogyan lazán kézen fogja és húzza föl az emeletre.
Ajjaj! Ebből baj lesz. Erről beszéltem Hunternek. Nem akarom a feszkót. Jobb, ha utánuk megyek.

-Bébi, mássz le rólam. Ki megyek mosdóba, kicsit szarul vagyok.

-De visszajössz még ugye ? Szeretném folytatni. Teljesen beindított a nyelved.- Baszdki, ne most legyen merevedésem. Csak bólintok és ott hagyom.
Felérve a folyosón próbálom megtalálni Jimmy szobáját. Már jártam itt egyszer kétszer, de most túl ködös a fejem, hogy tudjam merre vagyok éppen. Míg megpróbálok vissza emlékezni, elmegyek mosdóba. Sajnos az alkohol akaratomtól független dolgozik.
Miután kiadtam magamból mindent, mintha ezzel együtt meg is világosodtam volna, visszaérve már tudom merre kell menjek. A folyosó végén jobbra, a legutolsó szoba az övé. Próbálok hallgatózni, hogy tudjam mikor kell közbelépni, de nem hallok semmit. Remélem nem nyírták ki egymást!
Már épp indultam volna el, mikor hallottam egy mélyebb mordulást. Az volt az a pillanat, mikor úgy döntöttem, hogy benyitok. Egyből meg is bántam.
El kellett volna mennem.
Axel, Jimmyn fekszik, miközben a feje fölött össze fogja a srác kezeit, a másikkal meg a farkánál matat. Mind a ketten ledermedtek, de Axel felém se néz. Kellett egy pillanat míg fölfogtam mit látok.

-Mi a fasz! — Ez....hát ez... — Axel?! Mi a fasz!? — Nyögöm nagy nehezen emelt hangerővel. Más nem is igen jut eszembe, de egyből kijózanodtam az biztos.

-Tristan, kérlek hagyd, hogy megmagyarázzam. — Szerintem ezen nincs mit.
Fájdalom, düh, csalódottság. Ezek egyszerre, vegyesen kavarognak bennem. Mellkasom elé teszem kezeimet, és közben a fejemet rázom, hogy ne jöjjön közelebb, és ne mondjon semmit.
Hátat fordítva nekik elviharzok. Nem nézek senkit, és semmit, csak megyek előre. Azt hiszem valakit fel is löktem, de még ezzel sem tudok foglalkozni. Nem hallok semmit, és senkit. Páran utánam kiáltanak, de nem érdekel.
Jasemin vigyorogva, bódultan a karomra csimpaszkodik, de lerázom. Csak a bejárati ajtó lebeg előttem, és hogy kijussak innen. Felkapom a bőrkabátom, és lelépek.