Nos! Elhoztam nektek a fiúkat, képek formájában :D
Nem igazán vagyok otthon ebben a szerkesztősdiben, és nem 100%-ban olyan, mint a fejemben, de azért elég jól sikerült eltalálni őket ☺️😘
Remélem nektek is tetszeni fog :D

Íme Tristan, a hoki megszállottja.

Axel, a tojás labda mestere

Hunter

És végül Isaac. Na őt nagyon nehéz volt megalkotni 😅

És most vágjunk is bele a kövi részbe!

Axel

...Meleg, telt ajkaival csókolja a nyakamat, majd szépen, lassan halad lefelé. Mikor a bimbómhoz ér, először csak kőröz körülötte, aztán hirtelen foga közé veszi, közben nyelvével körbejárja, és megszívja.
Felnyögök, a hátam ívbe hajlik az élvezettől.
-Imádom hallani, ahogy nyögsz alattam bébi.
Végignyal a kockáimon, ujjaival oldalamat simogatja. Egész testem libabőrös, remegni kezdek a kéjtől, mire ő elmosolyodik. Már nem bírom tovább. Azt akarom, hogy a szájába vegyen.
-Kérlek!
-Mit szeretnél Axel?
Ahogy kimondja a nevemet, csak még keményebb leszek, amit nem hittem hogy lehetséges.
-Érezni akarom a szádat a farkamon!
Ravasz mosolyra húzódik a szája. Érzem meleg leheletét, és ahogy végighúzza a hosszán forró nyelvét. Amikor végre körbezár szájával, hatalmasat nyögök...

Lihegve, izzadtan, álló taggal ülök fel az ágyamban. Kell egy kis idő míg realizálom, hogy hol is vagyok. A szívem majd kiugrik, remegő ujjaimmal nedves hajamba túrok. Csodás, a saját nyögésemre keltem fel. Remélem nem voltam túl hangos, mert Tristan szobálya az enyémmel szemben van.
Túl nagy a csend, így csak reménykedem benne, hogy alszik még.
Lassan kikászálódom az ágyból, és a zuhanyzó felé veszem az irányt, ugyanis a merevedésem szinte átszakítja a boxerem.
Igen, mindenképp kell egy hideg zuhany.

Miután nagyjából elfogadhatónak tituláltam magam a konyhába támolygok. Nincs reggel kávé nélkül, a mai ébredés után pedig dupla adagra lesz szükségem.
A lakásunk nem valami nagy, de kettőnknek pont elég. Tristan nem engedhet meg magának nagyobb helyet, nekem meg nincs rá szükségem. Ahogy belépünk a bejárati ajtón, bal kéz felől egy
rövid folyosó vezet a hálószobákhoz, ami, mint már említettem, egymással szemben vannak. A két szoba között a folyosó végén van a fürdő.
Még mindig a bejárattól nézve, jobb oldalra nyílik az amerikai stílusú konyha, ahonnan rálátni a nappalira. Ott középen egy kis dohányzóasztal van, mögötte faltól-falig toló teraszajtó, ami egy kis erkélyre vezet ki. Bal felé van a síkképernyős tv, fölötte 3 polcos szekrény. Jobb oldalon a falnál, pedig egy L alakú fekete bőr kanapé.
Semmi extra, teljesen egyszerű.
Az egész lakást a fekete és a bézs színek uralják. Milyen egyedi.

Tristan már a pultnál ül, bögrével a kezében, és csak egy szürke-neon sárga melegítő alsó van rajta. Bármennyire is jóleső látványt nyújt, ez most pont nem a legjobb időzítés.
Sajnos egyre többször fordulnak elő ezek az álmok, és ilyenkor csak rátesz egy lapáttal, persze erről ő mit sem sejt.
Istenem azok az izmok. Hogy lehet valaki ennyire tökéletes?
Izmoktól duzzadó bal karján, válltól- csuklóig egy polinéz maori tetoválás fut végig. Vöröses szőke haja kócosan áll mindenfelé.
-Jó reggelt! —Köszönt azon a mély rekedt hangján, amit akárhányszor meghallok, kiráz a hideg. Persze jó értelemben. Smaragdzölden csillogó szemeiről ne is beszéljünk, amit most rám emel telefonjáról. Azt hiszem újra éledezni kezdett a kis Axel. Mennyire lehet súlyos, hogyha pusztán már ennyitől beindulok?
Baszki!
Rendben. Nos. Gondoljunk valami illúziórombolóra. Nagyi tundra bugyiban, vagy nagyi, ahogy bikiniben rohangál a kertben. Igen, ezaz!
Gondolj félmeztelen nagyikra.

-Axel!?

-Hmm? Ja igen, bocsi. Jó reggelt! — Nyögöm ki nagynehezen.

-Minden rendben? — Kérdezi felhúzott szemöldökkel.

-Persze, miért?

-Mert vagy háromszor szóltam, hogy már neked is odakészítettem a kávédat, és ki fog hűlni, de semmi reakció. Mellesleg elég megrökönyödött fejet vágsz.

-Csak rosszul ébredtem, ne haragudj. Még nem tértem teljesen magamhoz. — Dünnyögöm az orrom alatt.

-Pedig elég élvezetes hangot adtál ki az előbb. — Kaján mosolyra húzza száját, és legszívesebben ráförmednék, hogy az miatta volt, vagy inkább rávetném magam. Valószínű, hogy mind a két opció katasztrófába torkollana.

-Azt hittem valami csaj van nálad, amit furcsálltam is, mivel együtt jöttünk haza este, te pedig három perc alatt kidőltél, és úgy horkoltál, mint egy medve. Be kellett dugjam a fülest.

Oh, hát amilyen fáradt voltam, lehetséges. Ezt sajnos nem tudom kontrollálni.

-Szombat van, tudod hogy ilyenkor a kölyköknek tartok edzést. Nem viszem túlzásba se a piát, se a nőket. Kipihentnek kell lennem és példát kell mutatnom. — Ha másnaposan, kiszívott nyakkal, női parfümtől illatozva állítanék oda, valószínű, hogy nem igazán tudnék sok mindent kezdeni velük, és ők sem úgy állnának hozzá.
Lehetnek rossz napjai az embernek, de attól függetlenül igenis oda kell tenni magad. Ilyenkor olyan, mintha tükröt tartanál magad elé. Amit te mutatsz nekik, amit látnak tőled, ők ugyanazt a képet fogják visszamutatni. És én azt akarom, hogy jók legyenek. A legjobbak.

-Igen, tudom. Ahhoz képest eléggé szétesettnek tűnsz. Néha nem ártana kicsit lazítanod. — Bagoly mondja verébnek. Mintha ő nem hajtaná ki a belét is. — Viszont én most megyek. Mivel tegnap szarok voltunk Briston edző szerint, így ma három órás edzéstervet kaptunk a kondiba.

-Hát, sok sikert!- Húzom el a számat.

-Kössz, te pedig próbáld magad össze kapni.

Vállon vereget, majd megy a szobájába készülődni.
Idén végzünk a Yale-en, úgyhogy ez az év maga a káosz, és szívás. Mindezek mellett még elrejteni a többiek elől, ki is vagyok valójában, és titokban vágyakozni a legjobb barátom után, rohadtul fárasztó.
Minden egyszerűbb lenne, ha egy nő iránt éreznék így, de nem igazán tudjuk megválasztani kibe szeretünk bele. Az elején azt hittem csak az összezavarodottság, az újdonság, a több évnyi barátság az oka. Hogy ez csak egy fellángolás, de aztán ahogy telt az idő, rájöttem, hogy sajnos nem az.
Időbe telt mire feldolgoztam, hogy a lányok mellett a fiúk is vonzanak, de az sokkal hosszabb ideig tartott mire elfogadtam, hogy a legjobb barátom az, aki miatt eszemet vesztem.
És hogy ez eleve el van temetve.
Egy valami segít abban, hogy eltudjam engedni ezeket kis időre, és az lehetek aki. Az amerikai foci, meg a gyerekek, kiket ebben a sportban edzek.

****

Miután leparkoltam a fekete BMW M3 touringommal, a focistadion folyosóján haladva az öltözők felé, már lehet hallani a gyerekzsivajt. Mondjuk nem igazán lehet őket annak nevezni, elvégre az amerikai football igencsak nagy fizikai igénybevételt követel, ezért a csapatom is, hiába kölykök még, elég nagy monstrumok már most.
Benyitok az öltözőbe, és elégedetten látom, hogy a csapatkapitányuk Dean, középen állva éppen osztja a feladatokat és tanácsokat a többieknek. Kurva nehéz mindig mindenkire odafigyelni és közben saját magadat is fejleszteni, de egyszer profi lesz a srác. Arról nem beszélve, hogy hallgatnak rá, és kedvelik is.

-Üdv edző bá! —Kiáltják egyszerre.

-Sziasztok. Öt perc múlva vonulás a pályára.

-Igenis edző! — Szintén kórusban.

Ahogy kilépek az ajtón a szám mosolyra húzódik. Szeretem látni, ahogy csillog a szemük a sport iránti szenvedélytől, és mindig oda teszik magukat. Látszik a játékukon, hogy mennyire elhivatottak, de titkon remélem, hogy valahol az én érdemem is.
Nem volt problémám a gyerekekkel sosem. Nem kaptam hülyét, ha körülöttem hisztiztek, vagy zsibongtak, és sosem tudtam megállni egy gyermek kacaj hallatán, hogy ne vigyorodjak el én is. Mikor munkát kerestem, mindenféleképpen gyerekekkel akartam foglalkozni, és az edzőm volt az, aki felhozta ezt a lehetőséget, amiért, akármennyire is szemét tud lenni, de irtó hálás vagyok.
Nem tudom magam egy kávézóban, vagy egy bárban a pult mögött elképzelni. Vagy egy kis boltban ücsörögni, nyalókát, chipset, meg kotont árulva. Mire lejárna a szerződésem kopasz lennék, mert szálanként tépném ki a hajam.

****
Tristan

-Már csak a levezető van hátra srácok. Ezt bírjuk még ki, aztán léphetünk. — Próbálom lelkesíteni a többieket, de mivel én is a matracon fetrengek, nem túl hiteles a dolog.

-Alig várom, hogy este leigyam magam és összeszedjek valami jó kis muffot. A tökéletes levezetés.

Igen, ehhez nem tudok mit hozzá fűzni. Ő Jake, a balhátvéd a csapatban, rohadt gyors a jégen, és az egyik legnagyobb punci vadász. Bár szerintem ez bármelyikünkről elmondhatom, de neki tényleg csak ezen jár az esze.

-Jesszus! — Nyög fel mellettem Thomas, a kapusunk. — Hogy van még ezek után is energiád ilyenekre? Én semmi mást nem akarok, csak leülni a sarokba, leinni magam, és reggel ugyanabban a pózban felkelni.

-Látod? Nem is kell csinálj semmit, úgy is meg tudnak lovagolni. — Kacsint rá vigyorogva Mike, az egyik csatár, én meg csak nevetve rázom a fejem.

Kilépve az edzőteremből előveszem a telefonom.
A hoki mellett, azért nem baj, ha van egy szakmám is, kell legyen B terve az embernek, így sportorvosnak tanulok hivatalosan.
Ott ismertem meg Jimmy-t, a szaktársamat, aki már háromszor hívott.
Lehet nem ártana visszahívnom.

-Hé, Tristan! —Rohan utánam Hunter. — El tudsz dobni haza? A kocsimat a campus parkolójában hagytam, mert Isaac felajánlotta, hogy eldob, úgyis erre jött a csajához.

Én csak össze ráncolom a szemöldököm.

-Még mindig nem dobta ki azt a hibbant
spinét? — Igazi pénzhajhász a csaj, és állandóan a nyakán lóg.

-Nem tudom miért, de nem igen tervezi. Pedig hallanád, mikor a koleszban vagyunk, hogy ordibálnak egymással. Próbáltam vele beszélni, nem sok sikerrel. Innentől kezdve én nem szólok bele. Amúgy is ez tőlem elég érdekesen hangzik, ha a saját helyzetemet nézem. — Rántja meg a vállát.

-Jogos. Persze, haza doblak, aztán úgyis beugrom a stadionba Axelhez. Nemsokára végez ő is. Csak egy perc, még telefonálok egyet.

Remélem nincs baj.

-Tristan! Mi van veled ember? Háromszor hívtalak. Azt hittem már valamelyik rajongód megkötözött és egy gésagolyót nyomott a szádba.— Fulladozik a nevetéstől, persze egy csepp együttérzés sincs benne. Aki nem ismeri a történetet azt hihetné, hogy ez az ő okos fejéből pattant ki, de nem így van. Sajnos tényleg megtörtént, a golyókat leszámítva.
Én mindig letisztázom az éppen aktuális csajjal, hogy csak szex és egy éjszaka, semmi több, de van aki ezt nem képes elfogadni. Eliza is pont ilyen eset volt. Gyönyörű arc, kerek-formás mellek, szépen kidolgozott kerek fenék, darázs derék, hosszú természetes szőke haj. Egy igazi hibbant Barbie baba. Mikor már vagy századjára utasítottam vissza, teljesen bekattant, és elmondta, hogy mennyire szerelmes belém, hogy amit az ágyban műveltünk senki mással nem tudná átélni ( én mondtam hogy ezt vétek lenne megvonni a nőktől ), a szülei is meg akarnak ismerni, mert annyit áradozott már rólam, hogy az esküvőt is lassan tervezni kezdik, sok gyereket akar nekem szülni, akik szintén a jégen fognak híressé válni. Mondanom sem kell, majdnem visítva menekültem el.
Aztán mikor egyik délutáni edzésről hulla fáradtan, egyedül estem be a lakásba (a mai napig nem tudom hogyan került oda) Eliza ott ült a kanapénkon kávét szürcsölgetve, mintha otthon lenne. Kérdésemre, hogy hogyan jutott be, meg minek, nem adott választ, csak leültetett a székre és elnézést kért a sok hülyeségért amikkel letámadott, és hallgattam, ahogy össze-vissza magyarázkodik. Békítő jelleggel felajánlotta, hogy csinál nekem egy finom kávét, és kihasználva gyengeségem megmasszìroz. A masszírt visszautasítva, lehúztam a bögre tartalmát, aztán kb. két perc, és képszakadás.
Mikor felkeltem, ki voltam kötözve és ami a pláne, a zoknimon kívül más nem volt rajtam. Miután végignéztem magamon, jöttem csak rá, hogy nézőközönségem is van. Ott ültem lógó tökkel, ezek meg a földön fetrengtek a röhögéstől, ahelyett, hogy eloldoztak volna. Persze pont azon az estén kellett egy kis baráti összejövetelt tartani nálunk.

-Ha-ha-ha! Jimmy, mit akarsz? Nehogy véletlenül egyszer a te szádba kerüljön az a gésagolyó — mordultam rá.

-Ugyan, szívem, ha egyszer bekerül, hidd el, hogy nem oda fog. — Búgta nekem flörtölős hangon. Róla tudni kell, hogy a másik csapatban játszik. Nyíltan felvállalta, hogy meleg, és ezért senki sem ítélte el.

-Utoljára kérdezem, mit akarsz ?

-Nyugi szépfiú! Ma van a szülinapom, este bulit tartok. Gyertek el. Hozz piát, és ami a legfontosabb, hozd el Axelt.

-Ööö...oké! Boldog szülinapot. Miért ilyen fontos hogy Axel ott legyen?

-Csak hozd el Tristan! Este nyolcra várlak titeket.

-Rendben, szia Jimmy.
Értetlenül meredek a telefonomra, és próbálok rájönni, vajon mit tervezhet a fejében. Valószínű ez rá van írva az arcomra is, mert Hunter felhúzott szemöldökkel tanulmányoz.

-Na mizu?

-Jimmy hívott. Szülinapi bulit tart, várja a csapatot este nyolcra.

-És mi ezzel a gond? Olyan fejet vágsz, mintha arra kért volna hogy vidd magaddal a kitömött gyerekkori kedvenc kutyádat ajándékba.
-Mi van? — Kérdezem tőle megrökönyödve. —Tudod mit, hagyjuk. A lelkemre kötötte, hogy Axelt mindenképp vigyem magammal.

-Még mindig nem értem, hol a probléma. Lehet bejön neki. És akkor?

-Most komolyan? Axel hetero, Hunter. Nem akarom, hogy feszkó legyen, ha esetleg rá akar mászni.

-Haver, Axel nagyfiú már. Tud önálló döntéseket hozni. Ha nem ismernélek elég jól, azt mondanám, hogy valahol belül féltékeny vagy. —
Vigyorog szemtelenül.

-Fogd be, vagy gyalog mész haza.

-Ugyan, nincs ezzel semmi gond nyuszi!— Valamivel le kéne törölnöm azt a vigyort a hülye fejéről. Ez rá lehet írva az arcomra, biztosan elég csúnyán nézhetek, mert komolyra válik a feje.

-Oké, befogom. Menjünk mert még ki kell találnom valami ajándékot.

Kihajtok a Ford rangeremmel a parkolóból. Ezt az egy luxust engedtem meg magamnak.
Egy nívósabb étteremben dolgozom. Nem rossz a fizetés, és rugalmas a munkaidő. Na meg ha valaki izmokból és jó génekből áll, plusz jó a duma, borravalóból is jut bőven az ember zsebébe. Ebből raktam mindig félre. Néha, ha a fizetésből is maradt annyi, akkor azt is még hozzá tettem, így tudtam megvenni a kocsimat. És rohadt jó érzés volt!

****

A lelátón ülök, az öltözőkhöz vezető kapu mellett.
Axelék már a levezetőt csinálják. Észre sem vesz, csak mikor már koszosan, porosan jönnek le a pályáról. Mindig itt várom szombatonként. Az elmúlt évek alatt,mondhatni már rituálé lett, hogy elmegyünk az innen két saroknyira lévő Starbucksba, és átbeszéljük a héten történteket. Öt éves korunk óta, mindig próbáljuk segíteni a másikat, támogatni egymást, vagy az is előfordul, hogy csak egyszerűen hallgatunk. Mikor hogy. Amióta megkezdődött az egyetem, ez a heti egy alkalom van erre, hiába lakunk egy helyen. A hétköznapokon ritkán tudunk tartalmas beszélgetéseket folytatni egymással, mert nap végére már a zombi üzemmód kapcsol be.
Most is látom, hogy fáradt, de azért nem tudom megállni, hogy ne húzzam egy kicsit az agyát.

-Szia cuncikám! Milyen volt az edzés?- vigyorgok gonoszul, erre ő ledermed, és...el is pirul? Mi a szar! Ilyet se sűrűn látni.

-Először is, ne hívj így te fasz!

-Hé, vigyázz mit mondasz. Gyerekek is vannak ám! — Figyelmeztetem szórakozottan, de mintha meg sem hallotta volna, folytatja tovább.

-Másodszor, ez két ponton sem helytálló. Egy: pasi vagyok cseszd meg! Kettő: a lábam között pénisz van, nem cuncika, de szerintem te is láttad már párszor. — Oké, ez elég félreérthetően hangzott.

-Jól van hercegnőm, ne durcizz — csipkedem meg az arcát.

-Mi a franc bajod van? — Csapja el a kezem elvörösödve. — Fejedre esett a súlyzó?

-Jimmy szülinapi bulit tart este. Nyolcra jelenésünk van, és a lelkemre kötötte, hogy mindenféleképpen vigyelek magammal. Gondoltam felkészítelek kicsit. —Erre mintha megszeppent volna, és még mindig pírben úszik az arca. Tudja, hogy Jimmy meleg, de eddig nem mutatta hogy ez zavarná, vagy bármilyen hatással lenne rá. Érdekes.

-Miért, mit akar? — Húzza össze a szemöldökét.

-Nem tudom, ennyit mondott, és hogy vigyünk sok piát, úgyhogy csipkedd magad, mert hazafelé valamelyikünknek be kell ugrania a boltba. A kocsinál megvárlak.