– Tessék, szereztem fagyit – nyújtotta át mosolyogva Zayn az egyik tölcsért a padon gubbasztó Harrynek.

– Köszönöm – viszonozta a mosolyt, majd átvette párjától a hűsítő édességet, aki egy bólintás kíséretében helyet foglalt mellette.

Alig, hogy leült, hirtelen a semmiből előttük termett egy szőke hajú, copfos, bájos kislány, aki nagy és kék színű szemeit Harryre vezetve bámulta megrögzötten.

– Öhm... segíthetünk valamiben? – kérdezte zavartan.

– Olyan vagy, mint egy angyal – jelentette ki leplezetlen csodálattal a hangjában a kislány.

Harryt nagyon meglepte a válasz, és még a száját is eltátotta döbbenetében. Ilyen helyzetbe még sosem került ezelőtt.

– Gyere velem haza! – fonta kicsiny kis ujjait a nála sokkal nagyobb ujjak közé.

– M-mi...?

– Marie! Ilyet nem szabad csinálni! – futott oda hozzájuk egy nagyjából harmincas éveiben járó nő, és a kislány mellé lépve finoman lefejtette az ujjait Harryéről.

– De anya... olyan szép ez a fiú! – mutogatott a göndör hajú felé, akinek még mindig nem jöttek értelmes szavak az ajkaira a leblokkolás miatt.

– Valóban, drágám, de nem illik csak úgy idejönni, és megzavarni őket – mondta az anyuka lágy hangon, egyik kezével megsimogatva lánya arcát. – Elnézést kérek önöktől a kellemetlenségért – fordult a fiúkhoz egy bocsánatkérő mosoly kíséretében. Harry agya ennél a pontnál döntött úgy, hogy újraindul, és fejét megrázva mosolyogva nézett mélyen a nő szemeibe.

– Nem történt semmi baj.

– Akkor jó, ennek örülök. További szép napot! – köszönt el tőlük, majd megfogta a lánya kezét, aki legörbült ajkakkal nézett vissza Harryre. A fiatal fiúnak a szívéig hatolt az a pillantás, az az arc, ezért habozás nélkül felállt, leguggolt és a kislány felé nyújtotta a fagyiját.

– Nem mehetek haza veled, de a fagyimat neked adom. És köszönöm, hogy szépnek tartasz. Te is az vagy – mondta, miközben ajkai egy puha és szeretetteljes mosolyba húzódtak.

Marie arca felragyogott a szavak hallatán – na meg persze a fagyi láttán is –, ezért boldogan elfogadta az édességet, és lábujjhegyre állva nyomott egy cuppanós puszit Harry arcára.

– Maga tényleg egy angyal – szólalt meg ismét az anyuka. – És nem csak a külseje miatt.

Amint megköszönte Marie a fagyit, és elköszöntek egymástól, Zayn vigyorogva átkarolta párját, ahogy mellé lépett.

– Mindkettőnek igaza van. Egy igazi angyal vagy. Kívül-belül. De csak az enyém. Senki mással nem vagyok hajlandó osztozkodni rajtad. Még egy tündéri kislánnyal sem – duruzsolta szenvedéllyel túlfűtött hangon a fülébe, amit játékosan meg is harapdált.

– Tudom, Zaynie – kuncogta Harry. – Csakis a te angyalod vagyok.