Louis unottan pörgette az instát a kanapén terpeszkedve. Semmi érdekeset nem talált rajta, és már éppen azon volt, hogy kilépjen a platformról, amikor pillantása megakadt egy rajongói oldal bejegyzésénél. "Petíció a sztriptíztáncos Harry visszatéréséhez!" – állt a képen a szöveg, alatta pedig két kép az egyik koncertjükről, ahol Harry szexinek szánt mozdulatokkal tekergett a mikrofonállvány körül.

– HARRY! – kiáltotta el magát Louis.

– Jézusom, mi van?! Ég a ház? – rohant be a nappaliba lélekszakadva a göndör hajú fiú.

– Megmagyaráznád ezt? – fordította felé a telefonja képernyőjét számonkérő hangon.

Harry összehúzott szemekkel fókuszált a kijelzőre, de csak hanyagul megvonta a vállait, amint ő is elolvasta a képen lévő szöveget.

– Mit kéne ezen megmagyaráznom? Ezek a képek nem mostaniak, a petícióról pedig nem tudok.

– Mióta csaptál fel sztriptíztáncosnak, és én erről miért nem tudok? – ült fel a kanapén kissé dühösen Louis.

– Hogy mi? – emelte fel hisztérikusan a hangját Harry. – Lou, neked elmentek otthonról? Nem vagyok, és soha nem is voltam sztriptíztáncos!

– A képek mást mutatnak, ráadásul a fanok még petíciót is akarnak indítani.

– Te is tudod, hogy csak a show kedvéért csináltam azokat a mozdulatokat – lépett párja elé, majd hízelegve lassan az ölébe ereszkedett. Karjaival átkarolva a nyakát simult hozzá még közelebb. – És ha mégis felcsapnék sztriptíztáncosnak, akkor csak neked táncolnék, LouLou – dorombolta a fülébe, amit játékosan meg is nyalt egy picit.

Louis elégedetten felmordulva simította kezeit Harry derekára, és a füléhez hajolva visszasuttogott neki:

– Ajánlom is.