– Zayn, menjünk már! – nyafogott Harry. – Mindjárt esni fog az eső, és nem hoztunk magunkkal esernyőt – toporgott idegesen a fekete hajú mellett, szemeivel folyamatosan az egyre sötétebb égboltot fürkészve.

– Egy pillanat, mindjárt befejezem – mondta, rá sem nézve. Figyelmét teljesen lekötötte az ábra, amit a kezében szorongatott festékszóróval vitt fel a kopottas falra.

Harry ingerülten szusszantott egyet.

– Ezt mondtad fél órával ezelőtt is! – csattant fel dühösen. – Fázok, éhes vagyok, fáradt vagyok, ráadásul nem akarom, hogy a hajam is elázzon. Undorítóan össze fog állni, és büdös esőszaga lesz...

– Harry, ha itt hisztizel nekem, mint egy havi bajos kiscsaj, akkor garantáltan nem fogok végezni. Nem hagysz koncentrálni!

– De mi tart ilyen sokáig?! Délelőtt tíz óta itt vagyunk, és most van délután öt!

– A jó munkához idő kell – zárta le ennyivel a témát Zayn, és többet nem szólt a göndör hajú fiúhoz, akit majd' szétvetett az ideg.

A pár percre beállt csendet hirtelen egy hatalmas és váratlan dörgés törte meg. Harry ijedtében akkorát ugrott, hogy meglökte Zayn festékszórót tartó kezét, így a minta, amit rajzolni akart, elcsúszott, ezzel tönkretéve az ábrát, amin órák óta dolgozott.

– Baszd meg! Most miattad odalett a munkám! – kiáltott rá mérgesen.

– Leszarom! Dörög ez a kibaszott ég! És már csak idő kérdése, mikor szakad ránk az ég!

– Hogy lehetsz ennyire köcsög, Styles?! Egy cseppet sem érdekel, hogy tönkretetted a rajzomat?!

– Nem, mert én már előtte is kértelek, hogy menjünk már, de basztál rám figyelni. És-... – nem tudta befejezni a mondatot, mert a dörgések és villámlások mellé rövidesen esőcseppek is társultak.

– Hát ez kurva jó! – emelte az ég felé a fejét Zayn. A haja és a ruhája egy szempillantás alatt átnedvesedtek. Annyira, hogy szinte csavarni lehetett volna belőlük a vizet.

– Indulás! – ragadta kézen Harry, majd elkezdtek hazáig futni.

***

– Megnyugodtál már? – ült le a takaróba bugyolált fiú mellé Zayn. Harry hajat is mosott, így a fejére is felcsavart egy törölközőt.

Karjait mellkasa előtt összefonva pillantott ingerülten a párjára.

– Szerinted? Eláztunk! És hiába mostam vagy háromszor hajat, ez a gusztustalan szag nem akar kijönni belőle...

– Jójó, ne haragudj, bébi – húzta magához pukkancs kis szerelmét, aki duzzogva ugyan, de visszaölelte.

– Talán. Ha kiengesztelsz.

– Főzzek neked teát?

– Igen. Citromfű teát kérek. Hátha az megnyugtatja az idegeimet.

– Ha nem válik be, akkor tudok egy másik módszert – simította egyik kezét Harry combjára Zayn, miközben pimaszul vigyorgott rá. A göndör hajú reszketegen felsóhajtott a kellemes és meleg érintés hatására, de ennél több reakciót nem volt hajlandó kisajtolni magából. Még mindig haragudott a másikra.

– Hozd inkább azt a teát, Zaynie.

– Na, ennyit erről. Igazi fasztorlasz vagy, Hazza – állt fel a kanapéról, majd útját a konyha felé vette.