Han Jisung álmosan nyitotta ki a szemeit, amikor meghallotta az ébresztőjét. Egy ideig még feküdt az ágyában, bámulta az ablakából a szállingózó hópelyheket. Végül azért felkelt, és szokása szerint ránézett a naptárjára, ami kíméletlenül mutatta, hogy Február 13.-a van. Jisung, meglátva a dátumot, hangosan felsóhajtott. Egy kis virágbolt üzemeltetőjeként egyszerre szerette és utálta az ünnepeket. Jól jött, hogy ilyenkor sokkal több pénz folyt be, de a megötszöröződött kereslet miatt annyival többet is kellett dolgoznia. 

Miután összekészülődött, lesétált a lakása alatt lévő üzletbe, és pontban nyolckor ki is nyitotta. Eltelt fél óra, már négy vevőt kiszolgált, amikor is Yuna, az alkalmazottja befutott. A fiatal lány lihegett, látszott rajta, hogy kapkodva öltözött reggel. 

- Bocsánat, elaludtam - mondta, miután kifújta magát, és igyekezett aranyosan nézni, hogy a munkaadója ne legyen rá mérges. 

Jisung azonban csak felnevetett, és egy intéssel jelezte, hogy jöjjön be a pult mögé. Egy percig sem haragudott a lányra, maga is sokszor szokott késni, és amúgy is az a fő, hogy megérkezett végre. 

A nap a továbbiakban - elő Valentin-naphoz képest - egészen nyugisan haladt. Egészen addig a percig, amíg, úgy késő délután magasságában, be nem lépett valaki. 

Az ismeretlen férfi vonzó volt, gyönyörű arccal és izmos alakkal rendelkezett. Sötétkék haja volt, és egészen elegánsan volt felöltözve. Bárki helyesnek találta volna, de Jisung számára különösképpen megkapó volt, a csillogó szemétől, a csókolni való ajkain át, egészen a drága cipőbe bújtatott lábáig minden tetszett neki, az új vásárlója teljesen elvarázsolta. Amikor pedig a férfi egy kedves félmosoly kíséretében oda ment Jisunghoz fizetni, ő úgy érezte, hogy Erósz nyila éppen most találta el, és teljesen a földre terítette. Nem is emlékezett, hogy eladta a szál tubarózsát, csak arra, hogy a keze hozzáért a férfi kezéhez, amikor átadta a visszajárót. Meleg, finom érintése volt, amit Jisung legszívesebben élete végéig érezni akart volna. Ezek után révedezve nézte végig, ahogyan a férfi a kijárathoz megy, és magában megjegyezte, hogy hátulról is legalább olyan szexy, mint elölről. 

A valóság talajára ezután Yuna pimasz vigyorral tálalt megjegyzése rángatta vissza. 

- Mi az, téged is megtalált a szerelem, így Valentin-nap alkalmából? - kérdezte sokatmondó pillantással. 

- Mi-mi? Nem! - háborodott fel Jisung, holott tudta, a lánynak igaza van. De egyszerűen túl klisésnek tűnt ez a jelenet, mégis olyan csodálatosnak. Egy percig azt hitte, csak álmodja az egészet, ám hamar meggyőzte magát, hogy ilyen szépséges embert nem lenne képes kitalálni. 

A hetek egyre teltek, és a titokzatos férfi állandó vásárló lett. Jisung minden egyes alkalommal elküldte Yunát valahová a bolt hátuljába, vagy egy másik vásárlóhoz, hogy ő szolgálhassa ki szíve elrablóját. A lány cseppet sem bánta ezt, így legalább páholyból nézhette végig főnöke kisebb bénázásait, amikre az általában olyan piros lett, hogy a boltban lévő dáliák és kardvirágok is megirigyelték. 

- Szia! - köszöntötte Jisung ismét sugárzó mosollyal a belépő jóképű férfit. 

Ő közben kiválasztotta a virágot, amit vásárolni szeretett volna, és odavitte a pulthoz. 

- Megint egy szál tubarózsa? - érdeklődött Jisung. Mostanra jutott el oda, hogy anélkül tudott beszélgetést kezdeményezni, hogy a szavak elakadnának a torkán. 

- Igen. Veszélyes élvezet - mosolygott vissza a férfi, mire Jisung teljesen elolvadt. 

- Tudod mit jelent? Nem sok ilyen emberrel találkoztam még! 

- Szeretek üzenni a virágokkal annak, akinek küldöm őket. 

Jisungnak pici tüske fúródott a szívébe ennek hallatára. Sejthető volt, hogy a férfi randevúkra viszi a virágokat, de most már elkerülhetetlenül szembe kellett néznie a ténnyel: az illető, akibe belehabarodott, foglalt. Ettől pedig úgy érzete magát, mint akin áthajtott egy úthenger. 

- É-és a kedvesed érti az üzenetet? - folytatta a beszélgetést, bár fizikai fájdalmat okozott neki kimondani a "kedveset" szót, tudva, hogy nem ő az. 

- Most, hogy így említed, nem biztos - mondta a férfi. Kifizette a szálat, ellépett a pulttól, de aztán visszafordult. - Egyébként Lee Minho vagyok. 

- É-én Han Jisung - sietett a válasszal. 

- Nos, örülök, hogy megismerhettelek - hajolt meg, nem annyira formálisan, inkább játékosan Minho, majd egy újabb széles mosolyt villantott Jisungra, és kisétált az ajtón. 

Yunának mindig is szokása volt élesen kommentálni a dolgokat, és ez az utóbbi időben eléggé munkaadója agyára ment, mivel ő volt a tárgya ezeknek a megjegyzéseknek. 

- Te aztán szerencsétlen vagy! A világ legelragadóbb pasijába zúgtál bele, és foglalt! - hozta a lány most is a szokásos formáját. 

- Nem mondod - morogta Jisung. 

- De hey! Amíg randizik, addig veszi a virágokat, vagyis ide jár, tehát láthatod őt! Ennek is van jó oldala! 

- Végül is - Jisung kelletlenül ismerte be, hogy a lánynak igaza van. 

Ez mind szép és jó volt, egy darabig. Majdnem két héttel a beszélgetés után azonban Minho nem jött többet. Jisung először reménykedett, hogy csak elutazott, vagy ilyesmi, de amikor már hosszabb ideje nem bukkant föl, egyre jobban kétségbe esett. A világért sem mondta volna el senkinek, de volt, hogy este az ágyában elsírta magát miatta. "Egy csoda sem tart örökké" gondolta magában szomorúan. 

De szerencsére egyetlen szenvedés sem. Anyák napja volt, éppen Yuna állt a kassza mögött, főnöke a raktárban készítette elő az újabb adagot. 

- Helló Minho! Örülök, hogy visszajöttél, Jisung már naaaagyon hiányolt! - kiáltotta a lány, amikor az említett személy besétált. 

Ezt meghallva Jisung sebesen kirohant a hátsó helyiségből, és határozottan odaküldte Yunát, míg ő átvette a helyét eladóként. 

- Szóval hiányoztam? - kérdezte Minho mosolyogva, miközben rátámaszkodott a pultra. 

- N-n-nem... - dadogta Jisung, miközben lesütötte a szemét és igyekezett elrejteni, hogy mennyire elpirult. Még mindig nem értette, miért viselkedik Minho mellett úgy, mint egy iskoláslány, aki most lesz szerelmes éltében először. 

- Fogadok, még sírt is utánad - nézett ki Yuna a raktár ajtaján. 

- Hogy az a jó...! - Jisungban a zavart felváltotta a felháborodottság. - Menj vissza dolgozni! - szólt rá a lányra, aki egy sokatmondó szemöldökhúzás után eltűnt az ominózus ajtó mögött. - Mit adhatok neked? - fordult Minhohoz, aki jót mulatott az előző párbeszéden. 

- Egy orgonacsokrot, ha nem tartasz tőle túl unalmasnak. 

- Nem hiszem, hogy bármitől is unalmasnak tartanálak - csúszott ki Jisung száján, majd inkább beszéd helyett igyekezett a legszebb csokrot összeállítani, amit tudott. 

Emiatt nem vette észre, ahogyan Minho elmereng a vonásain. Ő már első pillantásra is szépnek találta Jisungot, de akkoriban volt valakije, így elnyomta magában ezeket az érzéseket. De most újra fellángoltak benne. 

- Apropó, hogyhogy egy ideig nem jöttél? - kérdezte Jisung. 

- Az akkori fiúm szakított velem. Sajnálom, ha megbántottalak vele, többet nem teszem - mosolygott Jisungra, miközben átvette tőle a virágokat. 

- Ugyan, semmiség - motyogta ő, holott ennek ellenkezője volt igaz. 

- Még találkozunk - kacsintott rá Minho, majd kisétált az üzletből. 

Ez igaz is lett. Attól kezdve minden nap visszajárt, de most tulipánokat vett. Mikor Jisung rákérdezett, Minho megsimogatta az - akkor éppen sárga - szirmokat, és azt mondta: 

- Mosolyod, mint a napfény. Ez jelentik, nem? 

- A sárgák, igen. Általánosságban a szerelmet szimbolizálják - korrigálta Jisung. 

- Pontosan - Minho másodperceken bámult Jisung szemébe, megfordult, majd egyszer még visszanézett. 

- Most flörtölt, ugye tudod? - nézett Yuna a főnökére, aki csak bólogatással válaszolt, mert az üvegajtón keresztül még mindig azt nézte, ahogyan Minho és a csodás feneke végig vonulnak a kerten, majd beülnek az autóba. 

Másnap Minho késő este érkezett meg. Yuna már rég elment, és a bolton is át lett fordítva a "Nyitva" tábla, bár az ajtó még nem lett bezárva, mert Jisung a maradékot rendezgette éppen. 

- Zárva vagyunk... Oh, szia Minho! Gyere be - hívta be a férfit, aki egy pillanatra leragadt az ajtóban. 

- Szóval nekem nem vagy zárva? 

- Nem. Téged mindig szívesen látlak. 

Minho ez alkalommal egy szál rózsát vásárolt. Kifizette, ott helyben leszedte a tüskéit róla, végül egy romantikus mozdulattal odanyújtotta Jisungnak. 

- Ez-ez? - nézett a megajándékozott értetlenül. 

- Tüskementes rózsa: szerelem első látásra. 

- Most azt akarod mondani, hogy... 

- Igen. Első pillanatban elcsavartad a fejem, de akkor még nem ismertem be. Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott. Szeretlek Jisung. 

- Oh My God! - kiáltott fel, majd Minho nyakába ugrott. 

Hevesen megcsókolta, egyik kezével a tarkóját fogta, másikat a hajába vezette. Erre Minho megmarkolta a csípőjét, majd felültette a pultra. Jisung az új pozícióban a lábait Minho dereka köré fonta, úgy húzta közelebb magához, és belenyögött a csókba, amikor érzete a másik ágyékát az övéhez simulni. 

- Be-bezárom az ajtót - lihegte. 

Ezek után megfogta Minho kezét, és felvezette az üzlet fölötti lakásába. A nappaliban ismét egymásnak estek, ahol továbbá a ruháiktól is megszabadultak. Jisung áthúzta szerelmét a hálóba, és elővette a síkosítót. Majd hagyta, hogy Minho végig döntse az ágyán, és teli hintse csókokkal az egész testét. 

Ezek után jöhettek a férfi kellően benedvesített ujjai, amik önmagukban is a felhők közé repítették Jisungot. Így amikor Minho ténylegesen beléhatolt, a szemei fennakadtak, és már csak nyögni és nyüszíteni volt képes. Nem kellett hozzá sok, hogy egy hangosat nyögve élvezzen közéjük, Minho pedig hamarosan követte. Jisung lihegve bújt Minhohoz miután végeztek, és a karjaiban aludt el. 

Ahh, ez volt az első smut próbálkozásom, bocs, ha nagyon szar lett! TT TT Gondolkoztam azon, hogy kitörlöm, de ha már ennyit cringeltem rajta, akkor ne vesszen kárba. XD