Chan és Changbin türelmetlenül ültek a kék kanapén. Az ajtócsapódásra mindketten odafordították a fejüket, ám a mosoly az arcukra fagyott, amikor meglátták a morcos képű Felixet, aki úgy bevágta a bejáratiajtót, az majd' kiszakadt a keretéből. 

- Hagyjál békén, Hyung - vetette oda a szőke az unokatestvérének, Channak, akinél lakott, mióta koreába költözött. De közben a két idősebb felé sem nézett, így észre se vette, hogy a párja, Changbin is ott volt. Csak egyenesen a szobájába ment, és begubózott. 

- Hát ez mi volt?! - pislogott Chan. - Valaki talán megbánthatta? 

- Megyek, kiderítem - indult Changbin a kisebb hálója felé. 

- Vigyázz, nem jó ötlet a mérges kiscica bajszát huzogatni! Még oroszlánná változik, és leharapja a fejed! 

- Lehet, hogy a tiédet leharapja, de az enyémet nem - jelentette ki Bin bátran, és bement Felixhez. - Mi a baj, Lixie? - kérdezte tőle lágy hangon. 

- Megmondtam, hogy mindenki hagyjon, és ebbe te is bele tartozol, Binnie! - küldte el őt Lix. 

Ám Changbin ennél makacsabb természet volt. 

- Naa, mi történt, meséld el. Hidd el, jobb lesz - győzködte szerelemét, miközben lefeküdt mellé az ágyra. 

- Nem! - jött a hisztis hangú reakció. 

- Akkor csak gyere ide - tárta ki ölelésre a karjait Changbin, mire a kisebb csak odacsúszott hozzá. 

Egy darabig így maradtak összebújva, miközben az idősebb kedvese arcát cirógatta. Aztán Felix egyszer csak ráborult a párjára, és belefúrta a fejét a mellkasába. Hosszan kifújta a levegőt, majd, utat engedve a könnyeinek, csendesen sírni kezdett. Changbin halvány mosollyal nézett rá. Nem szerette Lixet sírni látni, de közben tudta, jót tesz neki, ha kiadja az érzéseit. A haját simogatva, és kedves szavakat suttogva neki igyekezte megnyugtatni a fiút, aki egy idő után már inkább csak hüppögött. 

- Igazad volt, Binnie - nézett fel a kis szeplős a másikra. - Tényleg sokkal jobban érzem magam. 

- Örülök, picim. Most már elmondod, mi akasztott ki ennyire? 

- Hát, igazából, semmi konkrét... - Felix feljebb csúszott, de továbbra is szorosan ölelte Bint. - Csak a munka, egyetem... Baszogatott a főnök, kifogtam két Karent, egy polc leszakadt a boltban, az után is nekem kellett rendet rakni; a sulihoz harminc oldalt el kell olvasni hétfőre, és két esszét is kell írnom, valaki nekem ment a folyosón és kiborult a kávém, meg egész nap esett, mintha dézsából öntenék - sorolta. - Azt hiszem elfáradtam, az egész hetem is hosszú volt. De sajnálom, hogy ilyen bunkó voltam, amikor hazaértem. 

- Semmi gond, baby - mosolygott Changbin. A két tenyerébe vette Felix arcát, és megcsókolta. - Mindenkinek vannak rossz napjai. A lényeg, hogy már vidámabb vagy - mondta. 

- Csak is miattad - vigyorgott Lix, és most ő csókolta meg a párját. - Köszönöm Binnie, hogy mellettem vagy.