- Szi-sziaaa, Min-ho - ezzel a nehezen kinyögött mondattal dőlt be Jisung Minho karjaiba, amikor az idősebb kinyitotta a lakása ajtaját. 

Nem volt bonyolult kitalálni, hogy Jisung teljesen leitta magát a sárga földig. Most pedig éppen barátjára támaszkodva igyekezett beljebb jutni a lakásba, hátha itt aludhat. 

- Minhoooo - nyújtotta el az utolsó betűt a végtelenségig. 

- Mi az? - kérdezte az említett egy kisebb sóhaj kíséretében. Bár mindig szívesen látta a fiút, annyira nem örült, hogy hajnali ötkor kirángatták az ágyából. 

- Csókolj meg - suttogta Jisung a másik tökéletes ajkaira. 

Minho hirtelen teljesen ledöbbent, hiszen elméletileg semmi nem volt köztük, szigorúan csak barátság. Az, hogy mindketten többet éreztek ennél, már más kérdés. 

- De-de, legjobb barátok vagyunk Sungie. 

- Kérleeeek! - nyüsszögött. 

- Jó rendben - adta be Minho a derekát, és Jisungét közelebb húzva magához, összeérintette az ajkaikat. 

A csókjuk finom volt, szelíd, óvatos; az erős alkoholíz ellenére is édes, és Minho a fellegekben érezte magát tőle. Az egy dolog, ami kicsit zavarta, hogy Jisung a pia mámorában alig fogta fel, hogy mi történik vele. Mikor Minho elengedte, nem volt képes megállni a saját lábán, (csoda, hogy a lakásig eljutott), így egyből visszadőlt barátja vállára. 

- Na, gyere te részeg mókus, menjünk aludni - húzta be Minho Jisungot a hálószobába. 

Másnap reggel Jisung a hasogató fejfájására ébredt. Azonban, amikor rájött, hogy hol van, és megpróbálta összerakni az este eseményeit, a lehetséges tettei miatti pánik szinte teljesen elfelejtette vele ezt az apróságot. 

- Ne, ne, ne. Én hülye, miért pont Minhohoz jöttem! - kiáltott fel, és hirtelen felült az ágyban. 

- Mi baj van velem? - nézett rá egy álmos fej a párnáról. 

- Mert, mert - Jisung idegesen beharapta a szája szélét. - Ittasan olyan dolgokat mondok, vagy teszek, amiket józanul soha. 

- Akkor többet nem fogunk smárolni? - biggyesztette le a száját Minho. Ezen a ponton már sejtette, hogy mitől olyan feldúlt a szerelme. 

- MEGCSÓKOLTALAK?! 

- Nem, csak könyörögtél érte - mondta Minho szélesen mosolyogva, és ő is felült. - Én csókoltalak meg, de nem volt energiád, hogy viszonozzad. Utána lefektettelek, és három másodperc alatt már aludtál is. 

- Én, én sajnálom... - kezdett volna szabadkozni Jisung, de Minho a szájára tette az ujját, így félbeszakítva őt. 

- Ne sajnáld - csúszott közelebb. - Szeretlek Sungie. 

Ismét megcsókolta a szerelmét, ezúttal határozottabban és szenvedélyesebben, majd örömmel fogadta, amikor Jisung, bár az elején kicsit bátortalanul, de aztán egyre hevesebben, visszacsókolta. 

Sorry, ez most ilyen rövid lett 🥺. 

Az ötletért és a címért köszönet az unokahúgomnak, akinek a túl sok pálinkát ivott, "Részeg Mókust" ábrázoló rajza adta az ihletet.