- Sungie, neked van valamilyen őrült exes sztorid? - nézett Minho a vőlegényére. 

Esős, őszi vasárnap volt, és ők az egész napot a nappalijuk kanapéján töltötték, összebújva, Gyűrűk Ura-maratont tartva. Mostanra már esteledett, és éppen a második film stáblistája ment a tévé képernyőjén, amikor Minho minden előzmény nélkül feltette ezt a kérdést, csak úgy, mert eszébe jutott. Nem volt szokatlan náluk az ilyen, főleg, mivel Jisung agya sokszor az idősebb számára felfoghatatlan sebességgel rohant egyik témáról a másikra. Mégis, most a kisebb lepődött meg a váratlan kérdésen, és pár pillanatba tellett neki válaszolni. 

- Nem - rázta meg végül a fejét. Aztán megitta a maradék kakaóját, és az üres bögrét letette a kisasztalra. 

- Nahát édes, egyszer sem futottál bele egy seggfejbe? - érdeklődött Minho tovább. - Akkor ügyesebb vagy, mint én voltam. 

Jisung fejét oldalra döntve pislogott a párjára, mint mindig, amikor nem értett valamit. Fogalma sem volt, honnan jött elő ez a téma nagy hirtelen, amikor előtte sosem beszéltek róla igazán. Persze, egyszer egyszer Min megemlítette valamelyik korábbi partnerét, de ritkán, és Jisung sosem foglalkozott vele. Nem érdekelte a vőlegénye múltja ilyen téren, és eddig úgy tűnt, Minho is hasonlóan érez. De most mégis kíváncsian csillogó szemekkel bámulta a kedvesét, aki lassan szedett össze egy választ, lévén, hogy nem volt sok mondani valója. 

- Nem - rázta meg Jis a fejét ismét. - Nem volt senkim előtted. Te vagy az első és az utolsó - tette hozzá, mire Minnek még az ajka is elnyílt a csodálkozástól. (Amire Jisung nem volt rest egy puszit adni.) 

- Várj, várj, várj... Senkid? De hát az egyetemen találkoztunk! 

- Igen, nekem az első évem volt, neked a harmadik - bólintott Jis, nem értve, a szerelme mit akar ezzel. 

- Gimiben sem jártál senkivel? - Minho láthatólag nehezen fogta fel a dolgot. 

- Egyszer sem. Sőt, még gyerekkori crushom vagy "pasim" se volt. Csakis te - mosolygott Jisung, és megint megpuszilta a még mindig kicsit meglepődött párját. 

- Hát, ez sok mindent megmagyaráz... - gondolkozott Minho. - Például, hogy miért voltál ennyire félénk és miért tartott ennyi ideig, hogy összejöjjünk. Néha már azt hittem, nem is tetszem neked - nevetett fel. 

- Dehogynem tetszel! - biggyesztette le Jis az ajkait. - De... volt ott még más is... 

- Micsoda? 

- M-még nem mondtam, de... én demiszexuális vagyok... - vallotta be Jisung. - Szóval először meg kellett szeretnem téged, és meg kellett bíznom benned, hogy úgy érezzek irántad... Sajnálom, hogy ennyit kellett várnod rám - hajtotta le a fejét, de Minho egyből közelebb csúszott hozzá, és felemelte az állát. 

- Semmi gond édes - nyugtatta, és egy apró csókot adott a kisebbnek. - Nem bántam, hogy ennyit udvaroltam neked - mosolygott. - Aranyos voltál, amikor flörtölni kezdtem veled, te meg lefagytál, és nem tudtad, mit mondj. 

- Igen, arra emlékszem - mosolygott már Jisung is. - Mennyi ideig is kerülgettél engem? Hat hónap? Hét? 

- Ha úgy számoljuk, hogy az első találkozásunktól az első csókig, akkor nyolc. De a legelején még csak barátok voltunk, emlékszel? - idézte fel Minho azt az időszakot. 

- Igen, mert még együtt voltál azzal a seggfejjel - forgatta Jisung a szemeit, de közben a mosoly az arcán maradt. 

- Aztán igen hamar szakítottam vele. És utána neked kezdtem csapni a szelet. 

- Én pedig nem értettem, hogy miért - nevetett Jis. 

- Hát mert csodálatos vagy! - jelentette ki Min. - Az első pillanatban megakadt rajtad a szemem, amint megláttalak. Bár gondolom veled nem volt így... 

- Nem egészen... De az elejétől húzott valami hozzád, valami erő, ami miatt folyton kerestem a társaságod. Azt hiszem ezt hívják lelkitársi köteléknek - Jis az utolsó mondatot már halkabban mondta, és egész közel hajolt Minho arcához. A karjait összekulcsolta a tarkóján, majd egy finom, szeretetteli csókod adott a vőlegényének. Minho a kezét a kisebb derekára vezette, és szenvedélyesen visszacsókolt, elmerülve a pillanat varázsában. 

- Amúgy... - kezdte, amikor elváltak, és már szorosan egymáshoz bújva ültek a kanapén. - Akkor szerelmes sem voltál senkibe, édes? 

- Csak beléd - vigyorgott Jisung. - Senki másba. Nem, még sztárokba sem - találta ki a párja következő kérdését. - Gimiben egy ideig azt is hittem magamról, hogy aszexuális vagyok, de igazából mindig is le akartam feküdni valakivel, csak ötletem sem volt, hogy kivel. Bár tulajdonképpen a demiszexualitás is az ace-spektrumon van, szóval nem jártam messze az igazságtól. 

- Oh, wow, tényleg? - Minho lenyűgözve nézett a kedvesére, amitől Jisung kicsit zavarba jött, de igazából tetszett neki, hogy a szerelme érdeklődve tekint rá, nem elutasítóan. Nem mintha Min képes lett volna az utóbbira, (ha Jis azzal állítana be, hogy megölt valakit, ő valószínűleg egyből az ásóért indulna), de akkor is, ugye az a kis, szorongó hang az ember fejében sose hallgat el teljesen... 

- Yup. Szóval futottam pár kört, mire rájöttem, mi bajom van. De még mindig kicsit fura, főleg beszélni róla... Még soha senkinek nem mondtam el, akit személyesen ismernék, csak más demi emberekkel beszéltem a neten egy pár éve - vallotta be Jis. 

- Akkor megtisztelve érzem magam! - húzta ki magát Minho. - Köszönöm, hogy elmondtad édes, tudom, egy coming-out sosem könnyű - megfogta a kisebb kezeit, és belecsókolt a két tenyerébe, mire Jisung felkuncogott. 

- De sokat segít, ha az embernek van egy támogató vőlegénye - mosolygott Jis, és lágy csókot nyomott az idősebb ajkaira. - Szeretlek Minho. 

- Én is téged, Sungie - puszilta meg Min a kisebb arcát. - Egy dolgot még mondj el, aztán ígérem nem zaklatlak tovább kérdésekkel! - nézett kérlelően a párjára. 

- Nem zaklatsz, tudod, hogy szívesen válaszolok neked! 

- Jó, akkor... maszturbálni szoktál? Mármint azt tudom, hogy most igen, de régen is? - kérdezte Minho teljes természetességgel. 

- Sz-szoktam, tizenéves korom óta - felelte Jis kissé akadozva. Hiába hitte azt, hogy ennyi év alatt már megszokta Min egyenes, őszinte stílusát, még mindig zavarba tudott jönni tőle. Most is pipacsvörös lett a kérdés hallatán, de igyekezett hamar összeszedni magát, hiszen nem volt mit szégyellnie, pláne nem a szerelme előtt. - Csak egy jó ideig nem képzeltem senkit oda. 

- Egészen amíg össze nem jöttünk, gondolom. 

- Igen, pontosabban egészen egy éjszakáig, amikor szándékomon kívül, egyszerűen eszembe jutottál közben. Úgy húsvét előtt. 

- Várj, az a húsvét? - lett Minho izgatott. 

- Mhm, a húsvét amit lakásodon töltöttünk, mert egyiküknek sem volt kedve hazamenni a családjainkhoz - bólintott Jis. 

- És a húsvét, amikor először megcsókoltál... És én pont mosogattam közben! - emelte fel egy kicsit a hangját Min az utolsó mondatnál, mire Jisung felnevetett. Tudta, az idősebbet némileg piszkálta, hogy a legrandomabb pillanatban csattant el az első csókuk. 

- Sajnálom, fogalmam sem volt, hogy mit csinálok! - kért bocsánatot Jis az esetért. - Ígérem az esküvőnk olyan varázslatos lesz, amilyennek csak szeretnéd, hogy kárpótoljalak. 

- Áá, nem haragszom Sungie - húzta Minho a kisebbet az ölébe. - Csak annyiszor elképzeltem már előtte korábban, erre viszont nem gondoltam - mosolygott, majd megcirógatta Jisung arcát. - De egy percig sem bántam meg a pillanatot - tette hozzá, majd mézízű csókot adott Jisungnak, sőt nem is egyet, mindjárt hármat. 

- Én sem... Életem legjobb döntése volt - suttogta Jis a csókok között, és teljesen hozzásimult az idősebbhez. 

Egy kis ideig így maradtak, egymás lélegzetét hallgatva, összekulcsolt kézzel. 

- Minnie... betesszük akkor a harmadik részt? A király visszatér-tet? - motyogta Jisung, még mindig a párját ölelve. 

- Nekem vannak ötleteim, mi mást tehetnénk még be helyekre... - somolygott Minho. 

- De reggel megígérted, hogy végignézzük az egészet! - makacskodott Jis. 

- De a végén olyan uncsi amikor Frodó szenvedi fel magát a hegyre - nyafogott Min. 

- Tudod mit? Játsszuk azt, hogy ahányhoz Frodó szenvedni kezd, kapsz egy puszit - ajánlotta fel Jis. 

- Okés! Erre nem mondok nemet! - vigyorodott el Min, és már pattant is a távirányítóért. 

Jisung csak ült ott, mosolyogva nézte a kedvesét, és azt gondolta: "Senki mást nem akarnék szeretni, csak őt. Minnie az én egyetlenem!"