Minho nagyot sóhajtva lépett be az előszobába. Az ajtót igyekezett minél gyorsabban becsukni, hogy kívül tartsa az utcán a cudar hideget, amitől majd' lefagytak az ujjai. Mivel már bent volt a meleg lakásban, nem sietett annyira. Komótosan vette le a kabátját, sálját és csizmáját. Mikor mindezen ruhái lekerültek róla, besétált a nappaliba, az ott rá váró látvány pedig önkénytelenül is megmosolyogtatta. 

A kandallóban ropogott a tűz, kellemesen felmelegítve az egész házat. Előtte a szőnyegen két macska feküdt, Soonie és Doongie, a harmadik, Dori nem messze a fotelben kucorodott össze. A kanapén pedig Jisung ült egy párna társaságában, és elmélyülten olvasott. Annyira beszippantotta a regény, észre se vette, hogy a párja megérkezett. 

Minho végignézett a békés társaságon, majd a tekintete Jisungon állapodott meg. Pár másodpercig elmerengett szerelme aranyos, pufi arcán, csillogó szemein és puha haján, mielőtt befeküdt mögé. Átkarolta a másik vékony derekát, és nyakon csókolta. Ez már Jist is kihúzta fantáziaországból, és mosolyogva fordult hátra. 

- Szia, baby, hazajöttél? - köszöntötte a párját. - Rendeltem vacsorát, akarsz enni? - kérdezte utána. 

- Majd később - motyogta Minho és belefúrta a fejét Jisung hátába. - Most maradjunk így egy kicsit. 

- Okés - egyezett bele a fiatalabb. Becsukta a szemeit, és úgy simult bele kedvese ölelésébe. 

Ahogyan ott feküdtek, teljesen egymáshoz bújva, Minho érezte, hogy lassan megnyugszik. Igazi elixír volt ez a fárasztó, stresszes munkanapja után. Miközben csendben folytak a percek, szépen lassan elengedte minden baját, ami érte aznap, és nem csak a teste, de a szíve is felmelegedett. 

- Éhes vagyok - mondta egy idő után, de nem mozdult. 

- Hát akkor együnk - Jisung finoman kiszabadította magát, és nevetve fordult meg a kanapén. 

A fejük egymással szembe került, Minho pedig érdeklődő tekintettel várta, mi fog most következni. Jisung egészen közel hajolt hozzá, majd összeérintette az ajkaikat. A csókjuk kedves volt és édes, szeretetteljes, szelíd és törődő. Mikor elváltak, feltápászkodtak, aztán átmentek a konyhába. Közben éreztek egyfajta jóleső bizsergést, ami a szájukról szétáradt az egész testükben, új erővel töltve fel őket. 

Az ilyen pillanatok voltak a legjobbak a hétköznapjaikban, és váltak a legszebb emlékeikké végül. 

Igen, ez csak egy ilyen kis cozy szösszenet mára. De gondoltam nem árt ebben a hidegben (vagy csak én fázom?)

Remélem tetszett, és legyen szép napod/estéd! 🧡💗🧡💗