- Miért nem kaphattam meg a Barbie-t? - duzzogott a négy éves kislány az autó hátsóülésén. 

- Megmondtam Jiwoo, a Jézuskának kell levelet írni, és ő majd elhozza neked - válaszolta Hyunjin a volán mögül. 

- De ez nem fair apu, én holnap akarom megmutatni az oviban! - fonta keresztbe a karjait a leányzó. Hyunjin felkuncogott a makacsságán.

- Majd megmutatod januárban. Az ovistársaid nem fognak eltűnni addigra a föld színéről. 

- Apu, apu, kaphatok körömlakkot karácsonyra? A lányoknak az osztályban mind csini körmük van, én is szeretnék olyat - kérte Beomgyu, a legidősebb fiú. 

- Persze kicsim, még ma este szólok a Kisjézusnak. Aztán majd segítek használni - ígérte meg Jinnie. 

Ekkor elérték a házukat, és mind a hárman csodálkozva tátották el a szájukat. Az otthonuk ugyanis, mialatt megjárták a plázát, csodálatos ünnepi díszbe öltözött: világító hóemberek a kertben, fényfüzér az ereszen és a veranda korlátján, farénszarvas a lépcső mellett. Tisztára, mint egy filmben. 

Mire megálltak a felhajtón és kiszálltak, a gyerekek másik apja kijött a ház mögötti udvarról, némileg tűlevelekkel borítva, és széles vigyorral az arcán. 

- Na, tetszik? - kérdezte ámuldozó párját. 

- Még szép, Seungmin, gyönyörű lett - dicsérte Jinnie, és megölelte a másikat. - Hogy sikerült mindez pár óra alatt? 

- Hát amíg ti shoppingoltatok, áthívtam a szüleimet. Anyám vigyázott Sunoo babára, apával pedig dekorálgattunk egy kicsit. Sőt, még fát is vettünk. Nagyon szerettelek volna meglepni, édesem - magyarázta Min, és finoman eltűrt egy tincset a férje arcából. 

- Oh, hát, sikerült - Hyunjin kissé elcsendesedett a "szülő" szó hallatán, de igyekezett mosolyogni a többiek kedvéért. 

- Tudom, hogy neked nehéz időszak a karácsony, de azért szeretnélek boldoggá tenni - mondta csak neki Seungmin, és lágyan megcsókolta szerelmét. 

- Köszönöm baby. Most viszont, gyere, menjünk be. Megígértem a gyerekeknek, hogy sütök velük mézest - indult el Jinnie, mielőtt túl érzelmessé vált volna. 

A sütikészítés tökéletesen ment, szóltak az ezerszer hallott karácsonyi dalok a laptop kis hangszórójából, a gyerekek remekül szórakoztak, mindenki nevetgélt... Kivéve Hyunjint. Ő csak kedves mosollyal díszítgette a mézeskalács szíveket és csillagokat, színes csíkokat és mintákat rajzolt rájuk cukorból. 

- Mi vagyunk a legjobb család, nem? - nézett a szüleire és nagyszüleire Beomgyu. Az édességek már a sütőben voltak, ők pedig leheveredtek kicsit a kanapére. 

- Dehogynem. És ez örökké így lesz - mondta Seungmin, majd megsimogatta fia buksiát. 

Hyunjin szemét titokban ellepték a könnyek. Halkan elnézést kért, és felsietett az emeletre. Min érezte, hogy valami nincs rendben, ezért egyből utána indult. Végül a hálószobájukban talált rá a párjára, ahogyan az ágy mellett, a padlón összekuporodva próbálja visszanyelni a zokogását. Seungmin leült mellé, átkarolta és magához húzta. 

- Gyerekként azt hittem, az én családom a legjobb. És hogy az idők végezetéig az is marad - szólalt meg Hyunjin egy idő után. - De még a mai napig tűpontosan emlékszem anyámék elborzadt és elítélő arcára, amikor bemutattalak, mint a páromat. Még mindig nem bocsájtottam meg a húgomnak, hogy az ő pártjukat fogta, nem az enyémet. Mióta pedig összeházasodtunk, és gyerekeink lettek, nem is szólnak hozzám. Olyan, mintha halott lennék számukra... - Jinnie meredten bámulta a padlót maga előtt. - Ma is láttam őket a plázában - folytatta. - Három goromba pillantásra méltattak, a továbbiakban pedig olyan szélesen elkerültek, mintha leprás lennék. És ez fáj. Főleg ilyenkor karácsonykor. Elméletileg a család ünnepe, az enyém meg szíve szerint máglyára küldene, mert meleg vagyok! Tudod te, milyen rohadt irigy vagyok rád, mert elfogadó szüleid vannak? Jobban, mint kéne. Seungmin, te kibaszott mázlista! 

A könnyek, amiket egészen eddig visszafojtott, most utat törtek, és megállíthatatlanul peregtek végig az arcán, Hyunjin pedig a férje karjaiba menekült előlük. 

- Tudod, miért vagyok igazán mázlista? - súgta Min szerelme fülébe, miközben szorosan ölelte a sírástól remegő testét. - Mert itt vagy nekem. Lehet, hogy a régi családod totális seggfejekből áll, de most már van sajátod. Itt vannak a szüleim, az öcsém, a gyerekeink, én is és te is. Mi vagyunk az igazi családod, és mi nem hagyunk el soha, rendben? 

- R-rendben - Jinnie ugyan még szipogott, de lassanként kezdett megnyugodni. - Köszönöm, baby. Igazság szerint, én vagyok szerencsés, hogy a férjemnek tudhatlak - Hyunjin végre őszintén elmosolyodott, és szerelmes csókot adott a párjának, minden háláját belesűrítve. 

Hát ez lett volna a Karácsony Special utolsó része. Többet terveztem, de kicsit kivagyok mostanában, szóval csak négy rész sikerült... Azért remélem tetszett! ^^ 

Boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket mindenkinek! 🎄🌟✨💗