christopherchan97

Mi történt, Lix? 

Legalábbis a dalok alapján, amiket kiposztoltál storyba, elég mérgesnek tűnsz. 

Az is vagyok! 🤬 

A kicseszett szüleim kijelentették, hogy Seoulba költözünk, és én is kénytelen vagyok velük menni, mert nem tudok itt maradni, kihez mennék, hova, a haverjaimmal egyikkel se vagyok olyan szinten, hogy befogadjanak, és nincs pénzem saját albérletre! De semmit nem tudok Korearól, se a kultúrát, a nyelvet is alig, elméletileg hidegebb is van ott, meg minden, nem akarok! Nem akarok elmenni, nem akarom itt hagyni a tengert, meg Sydneyt, lecserélni az otthonomat egy teljesen idegen környezetre, ahol emiatt sokkal bizonytalanabbak legyenek a kilátásaim a független életre! 

Gyakorlatilag teljesen kibasztak velem, persze, hogy dühös vagyok! 

Basszus 

Én ugye két éve jöttem ide, de úgy se volt könnyű, pedig én akartam. 

Viszont úgy néz ki nem igen tehetsz semmit, csak beletörődsz. 

Hát ja. 

Kösz. 

Korea nem olyan rossz ám. 

Ah, yea, sure 

Úristen, szeplős babyboy! 💗💜 

Ne terelj hyung, ne terelj

Jó, bocsánat 

Tudod mit? 

Ha ideérsz, találkozunk, és veszek neked banános tejet 

Banános tejet...? 

Ígérem jobb, mint hangzik 

Rendben 

Vehetsz nekem banános tejet Channie hyung 

Ahh, őméltósága megengedte! 

XDD 

Na, ez már jobb :DD 

Szeretem, ha nevetsz 

Én köszönöm, hogy felvidítottál 💛 

** két hónappal később ** 

Akkor holnap indul a gépetek, ugye? 

Igen Channie 

Hyung hol marad? 

*Channie HYUNG 

Jó tanács, itt majd ne felejtsd el ezeket, mert a helyiek elég szigorúan veszik. 

Na, de jó, még egy dolog, ami miatt aggódnom kell. 

Nyugi, külföldi vagy, szóval nem annyira komoly 

Még... 

Hyung! 

Jól van, na! 

Bocsánat. 

Bocsánatkérés elfogadva 

Helyes 

Good night, babyboy 💜

Good night, Channie Hyung 💛✨

Ah, olyan gyönyörű vagy! 💗💗

Te sem panaszkodhatsz, Mr. Görög szobor 👀

Btw, imádom a körmeidet ✨

Reméltem, hogy tetszeni fog 💜

Felix boldogan mosolyogva bújt be a takarója alá. Bár még nem bocsájtott meg a szüleinek amiért megbeszélés nélkül csak kijelentették, hogy "ja, vettünk egy lakást Koreaban és odaköltözünk", de mostanra egészen elfogadta. Persze ebben hatalmas szerepet játszott Chan, aki az utóbbi hónapokban igyekezett mindent elmesélni az országról és a szokásokról, amit a fiúnak tudnia kell. Apropó Chan: mióta ráírt, azóta szinte naponta beszélgettek. Hol chateltek, hol videóhívásoztak, időnként csak random cuki kutyusokat küldözgettek, de legtöbbször hosszú órákig beszéltek egymással. Főleg esténként, aminek Felix kifejezetten örült, hiszen így nem egyszer az idősebb hangjára aludt el. Szerette a másik hangját, arcát, haját, személyét, izmos testét, hogy mindig meg tudja nevettetni, és hogy mennyire megnyugtatónak érzi a jelenlétét. Tudta, hogy Chan mindig ott lesz neki, ha rossz napja van, ha jó, ha baj van, vagy ha csak szimplán társaságra vágyik. Chan valami több volt neki, valami, amit még soha senkivel nem tapasztalt, és sejtette, hogy a másik is így érez iránta. 

A repülőút viszonylag eseménytelenül telt, ahogyan a beköltözés is. A bútoraik már ott voltak, szóval csak be kellett pakolni őket. Szerencsére a szomszédok segítettek, így hamar becipeltek mindent. Felixet mondjuk csak a saját szobája érdekelte, hiszen ha úgyse dönthet semmi másban, akkor ne is kérjenek tőle semmit. Ezért a nap java részét a rendezgetéssel töltötte. Még közel se volt kész, de Chan végig ott volt vele a laptopján keresztül, hogy szóval tartsa, sőt, még egy-két javaslatot is tett, és legalább hat milliószor felajánlotta, hogy átmegy, de a szőke mindig leintette, miszerint megy ez neki is. Valójában azonban kettesben akart vele először személyesen találkozni, nem egy ilyen káoszban a családja jelenlétében. 

Eljött a várva várt szombat, a találkájuk napja. Felixnek a Han folyó partján lévő sétányhoz kellett mennie, este hatra, ami koranyár lévén egyáltalán nem számított későnek. Lix azért négy órával előtte nekiállt készülődni, ami nem volt rossz ötlet, mert nem elég, hogy a fürdőszobában túl sokáig elszöszörészett, alig tudta kiválasztani, mibe öltözzön. Kénytelen volt a húgát és a nővérét hívni segítségül, akik ki is sminkelték. A szett végül egy sejtelmesen, több ponton átlátszó fekete felső, ugyancsak fekete kiskabát, hátha majd hűl az idő, hot pink rakottszoknya, combig érő neccharisnya, és picit magas sarkú, fekete, csatos balerinacipő lett, természetesen a kötelező vékony láncokkal és ezüst színű kiegészítőkkel teletűzdelve. 

Már fél hat volt, amikor kész lett, és utoljára elégedetten megszemlélte magát a tükörben. Felkapta a táskáját, és sietve elindult, a Google Mapsen nézve az utat. Valami csoda folytán sikerült kábé időben odaérnie, és egyből meg is találta Chant a tekintetével, aki szintén kicsípte magát, fekete selyeminget és hasonló színű nadrágot viselt. 

- Nahát, milyen jól nézel ki, Channie hyung - mondta Felix, amikor odaért mellé. 

- Ezt inkább én mondhatnám neked. Csodálatos vagy, mint mindig. Esküszöm imádom, ahogyan öltözködsz - kontrázott rá az idősebb. 

Megragadta a fiút a vékony derekánál, és közelebb húzta magához. Lix erre egyből odabújt hozzá, és így ölelkezve álltak egy ideig, élvezve a másik közelségét. 

- De ez egy randi, ugye? - kérdezte Felix, amikor elkezdtek sétálni. 

- Ha szeretnéd, akkor igen. 

- Akkor ez egy randi - jelentette ki, mire Chan elmosolyodott, és átkarolta őt. 

Az estéjük kifejezetten jól telt. Végigmentek a korzón, ettek egy-egy fagyit, megnézegették a boltok kínálatait, Felix kapott egy plüssös kulcstartót, amin egy cuki farkas volt, mert Chanra emlékeztette. Zárásul betértek a legközelebbi élelmiszer-üzletbe, és megvették az ígért banános tejet. 

- Tényleg finom ez az izé - állapította meg Felix, miután megkóstolta. 

Egy alacsonyabb kerítésre ültek le, ott iszogatták.

- Ugye, megmondtam. 

- Legközelebb hiszek neked előre is, hyung - mosolyogtak egymásra. 

Kicsit féltek mindketten, hogy esetleg kínosak lesznek, de szerencsére élőben is pont olyan jól érzeték magukat együtt, mint neten keresztül. Sőt. Ahogyan ott ültek a kőfal tetején, valahogyan egyre közelebb kerültek egymáshoz, szó szerint, és egyre sűrűbben akadt össze akár percekre is a pillantásuk. A feszültség egyértelműen ott volt köztük, és ezt ők is felismerték. 

- Innen hová? - kérdezte Chan amikor elfogyott az italuk. Ennyit tervezett a napba, de még nem akartak volna elbúcsúzni. 

- Hozzád, esetleg? Náluk pokol van. 

- Hozzám, te meg én, éjszakára, kettesben? - Chan sokatmondó nézéssel vázolta, mi is következne ebből. 

- Pontosan - Felix végigsimított az idősebb oldalán, ezzel is megerősítve a szándékát. 

- Te tudod babyboy. 

Chan lakása eléggé rendetlen volt, de ez egyiküket sem érdekelte. Konkrétan az ajtóban egymásnak estek, ott csókolták a másikat, ahol érték, és mire beértek a hálószobába, Felix nyakán több szívásnyom is virított. 

Chan elfektette a fiút az ágyon, ám ő nem maradt ott, inkább feltérdelt, és elkezdte kigombolni az idősebb ingét és nadrágját. Mikor ezzel megvolt, vággyal telien sóhajtott fel, és rásimított Chan, a boxer anyagán keresztül is méretesnek tűnő farkára. Ezek után viszont hátradőlt, és hagyta, hogy a másik csókokkal hintve az egész testét, érzéki mozdulatokkal levetkőztesse. 

- Hát ez... Hű - nézett Chan elkerekedett szemekkel Lix rózsaszín, csipkés alsóneműjére. 

- Készültem - mondta Felix egy kacér mosoly kíséretében, ami arra késztette szerelmét, hogy lehajoljon, és hosszú, érzelmes csókba hívja. 

Csókolózás közben persze a falatnyi anyagot is száműzték a sarokba, így már semmit sem állt kettőjük közé. Chan ekkor előszedett egy tubus síkosítót az éjjeliszekrényből, bekente az ujjait, és elkezdte tágítani Lixet, aki már ezt is élvezte, hiszen nem volt annyira ártatlan, de azért a harmadik ujjal akadtak gondjai az elején. 

- Mehet baby? - pozícionálta be magát Chan, mikor már úgy érzete, partnere felkészült. 

Felix bólintott, így egy jól irányzott lökéssel beléhatolt. 

- Ahhh, Channie hyung! - kiáltott fel Felix, amikor megérezte magában az idősebb hatalmas méretét. Chan megállt, nem tudta eldönteni, fáj-e a másiknak. - Hmm, mozogj, kérlek - nyögött Lix. 

Nem kellett kétszer kérnie, és hamarosan a szoba a nyögéseikkel és sóhajaikkal lett tele. Egy idő után gyorsulni kezdtek, olyannyira, hogy néha még az ágy is megnyekkent alattuk. 

- Igehn, igehn, igehn, ott mégh, Chan, Chan, ahh, én- én mindjárthh e-elme-egyehek - nyüszítette Felix, akinek az alapvetően mély hangja egyre magasabb lett. 

- Mégh egy kicsit, babyhboy - simogatta őt hyungja, és igyekezett minél mélyebre menni, hogy a lehető legtöbbször eltalálja Felix pontját. 

Sikítva, szinte egyszerre élveztek el. Lihegve nézték egymást, és amint rendesen jutottak levegőhöz, még egyszer szenvedélyes csókot váltottak. 

- Hát ez fantasztikus volt - mondta Felix, még mindig kicsit pihegve. 

- Szerintem is - értett egyet Chan, és leheveredett mellé az ágyra. 

Odahúzta magához a fiút, aki készségesen simult hozzá, lekapcsolta a lámpát, és egymást ölelve aludtak el.