!SPOILEREKET TARTALMAZ a Rózsák a viharban című munkámra!, mert annak az univerzumában játszódik, valamivel a történet vége után. De annak az olvasata nélkül is érthető, ha esetleg egy Seungjin történetre nem vagy kíváncsi. 

Szerettem volna már ott is Changlix szálat hozni, de nem igazán fért bele abba, így ez ebben a oneshotban valósul meg. 

Felix az úriclub egyik sötétbarna foteljébe mélyedt a sarokban, és egy pohár whiskey-t forgatott a kezében. Nem kedvelte az italt, de a club sem volt a kedvence. Véleménye szerint az egész lényege annyi, hogy arisztokrata férfiak berúgnak és ökörségeket csinálnak a nagyérdemű társaság ítélkezése nélkül. Számára egy jó oldala volt ennek a helynek, innen a sarokból feltűnésmentesen tudta stírölni a férfiakat. Egy valakit különösen szeretett nézni, de az illető még nem érkezett meg ma este. Helyette az unokatestvére, Lee Minho huppant le a mellette lévő székre. 

- Hogy elmerengtél Lixy. Csak nem édes álmaid szépséges hercegéről ábrándozol? - Minho a fiú szinte minden titkát tudta, és előszeretettel ugratta velük. - Sajnos Changbin még nincs itt - állapította meg a nyilvánvalót, mire Felix vetett rá egy fintorodott pillantást, majd nagy sóhaj kíséretében letette a poharát a közeli kisasztalra. - Ne nézz így rám. Inkább mond meg, meddig húzod ezt még? 

- Mit? - kérdezett vissza Lix, bár pontosan tudta a választ. 

- Mikor vallod már be neki, hogy mit érzel? Most már azt se hozhatod kifogásnak, hogy a társaság reakciójától félsz, az új királyi pár fényében. 

- Őket inkább ne említsd - mondta morcosan, és inkább beleivott az alkoholba, ám a maró íztől még rosszabb kedve lett. 

- Csak nem féltékeny vagy? - tapintott rá Minho a lényegre. - Hogy ők összejöttek, te pedig itt ülsz egyedül? 

- De - morogta Felix. - Pocsék érzés, mert Seungmin a legjobb barátom, és örülnöm kéne annak, hogy rátalált Hyunjinra, hogy szerelmes, meg minden egyéb, de igen nehéz úgy, hogy én magam közben szenvedek. 

- Saját magadat tartod ilyen helyzetben. Te, meg az a fene nagy melegradarod hirtelen nem működnek, ha a kiszemeltedről van szó. Úgyhogy inkább ülsz, és nem csinálsz semmit, azon túl, hogy nekem nyüsszögsz. 

- Mert majd pont tőled fogok szerelmi tanácsot elfogadni, aki olyan egyedül van, mint a kisujjam. 

- Akkor ezt figyeld: most rögtön odamegyek Han Jisunghoz, és felkérem táncolni. Veled ilyen elnyomott csiga hangulatban úgysem lehet értelmesen beszélgetni. 

- Nem bálban vagyunk, Minho - Felix a második mondatra nem reagált, ennyi év után már rutinosan ignorálta az idősebb beszólásait. 

- De zene van - rántotta meg a vállát az unokatestvér, azzal a lendülettel felállt a székről, és odament Jisunghoz. Felix innen nem hallotta, miről beszélnek, de látta, hogy a mókusarcú fiú többször is enyhén elpirul. Elnézve őket, Lix sok esélyt látott arra, hogy azok ketten összejöjjenek, amitől persze nem érezte jobban magát. 

A nagy önsajnáltatásban észre sem vette, hogy az illető, akire eddig várt, Seo Changbin megérkezett, de azt már igen, amikor leült mellé. 

- Szia, Lix! - üdvözölte Changbin a szokásos kedves, lágy mosolyával, amiről Felix esküdni mert volna, csak baráti jellegű. 

- Sz-szia - köszönt vissza Felix, majd gyorsan feljebb ült a fotelben és pár ügyes mozdulattal megigazította a ruháját. 

Kissé ideges volt még a korábbi beszélgetés miatt. Changbin ugyanis egyike volt azoknak a fiúknak, akik felkarolták és a barátai lettek, miután gyerekként Koreába került Ausztráliából. Viszont ő vált a legfontosabbá közülük, és ő volt az egyetlen, akibe szerelmes lett. Képtelen lett volna elengedni a fiút, pont ezért nem kockázhatta, hogy esetleg tönkre megy a kapcsolatuk, ha szerelmet vall. Így viszont az fájt neki, hogy nem érintheti meg úgy, nem csókolhatja és ölelheti, nem nevezheti a párjának, pedig pont ezek azok a dolgok, amikre igazán vágyott. 

- Olyan lehangoltnak tűnsz mostanában. Történt valami? - Changbin hangjában őszinte aggódás hallatszott. 

- Semmiség - legyintett Felix, de bántotta a hazudozás, így inkább megint a poharat kezdte fixírozni. 

- Biztos? 

- Persze. Te mit gondolsz Seungmin és Hyunjin esküvőjéről? - váltott hirtelen témát. Természetesen nem véletlenül ezt választotta, tudni akarta, hogy barátjának mi a véleménye a melegekről. (Hiába volt tisztában vele eddig is, még egyszer meg akart bizonyosodni róla. Hátha egy napon majd követi Minho tanácsát.) 

- Szerintem mióta Hyunjin felbukkant az udvarban, a királyfival, vagyis most már királyunkkal csak jó dolgok történtek. Szóval örülök nekik, bár most egyedül lenni még rosszabb. 

- Ezt átérzem. 

- Főleg, hogy jövő héten lesz az álarcosbál, oda sincs senkim... 

Ebben a pillanatban Felix fejében kialakult egy zseniális terv (legalábbis ő annak tartotta). A bálra beöltözik egy csinos kisasszonynak, és elkíséri Changbint, úgy hogy ő nem tud róla, ki van a maszk alatt. Sajnos továbbra sem tartotta opciónak, hogy férfiként is akkora, ha nem nagyobb igényt tartana a társaságára, mint hölgyként. 

Így hát másnap összehívta a barátait a szobájába, és vázolta nekik az ötletét. 

- Akkor vegyük át még egyszer. Nem elég, hogy lányként akarsz elmenni a bálba, egy távoli rokonomnak is ki akarod adni magad, hogy Changbin ne ismerjen fel, és így lehess vele az eseményen, csak azért, mert betoji vagy szimplán meghívni. Jól értem? -  Seungmin olyan tekintettel nézett a szőke barátjára, mintha kissé dilisnek tartaná. 

- Pontosan - bólintott Felix. 

- Szűz Mária a mennyekben, mi a jó életet ettél te, amitől ilyen marhaságok jutnak az eszedbe? - Minho véleménye tömör volt és őszinte, mint mindig. - Megőrjített a szerelem, komolyan mondom. 

- Ha nem tetszik, nem kell benne részt venned - nézett rá mérgesen Lix, de arra nem számított, hogy unokatestvére ennyire gyorsan kapni fog az alkalmon. 

- Akkor távoznék is - indult az ajtó felé. - Úgyis randim lesz ma. Jisunggal szépen alakulnak a dolgok. 

- Han Jisunggal? - kérdezte Seungmin. 

- Vele, vele - mondta Minho, majd egy sokatmondó kacsintás után elegáns mozdulattal becsukta maga mögött az ajtót. 

- Csodás - nézett Lix a csukott ajtóra. - Remélem azért ti segítetek - fordult az ifjú pár felé, akik bólintottak. 

- Viszont azon gondolkozom, ha hiteles álcát akarsz kreálni, ahhoz többet kéne tudnunk arról, hogy a lányok hogyan viselkednek, öltözködnek. Szóval szerintem vonjuk be a húgomat is - javasolta Hyunjin. 

A másik kettő beleegyezett, és hamar előkerítették Yeji-t, ugyanis a lány az utóbbi hónapokban gyakorlatilag beköltözött a palotába. A fiúk ötlete igencsak felvillanyozta, szeretett másokat öltöztetni, pláne, hogy Felixnek igen tökéletes alakja volt, csak a mellek hiányoztak róla, de azt pár ronggyal is pótolni lehet, a lány véleménye szerint. 

Yeji teljes átalakítást akart a fiún. Először a szabóhoz vitte két pár alkalmi ruhát csinálni, ugyanis a tervbe bekerült az is, hogy a bál előtti banketten fogják először bemutatni "Felicity-t". Ezután illemleckéket adott neki, megtanította magassarkú cipőben járni, sokkal magasabb hangon beszélni, a legyezőt használni, és minden egyéb olyan dologra, amikre a kisasszonyoknak évek állnak rendelkezésre, mindössze egy hét alatt. 

Felix azonban tartotta a tempót, minden igyekezetét bevetette, és gyorsan tanult. Így amikor a bankett estélyén kilépett az öltöző paravánok mögül, az egybegyűlt férfiak egy elegáns fiatal hölgyet láttak csupán, aki fekete-fehér velencei maszkkal fedte az arcát, egyedül a szemei és a kirúzsozott ajkai látszódtak ki. 

- Azta! - mondta kórusban Hyunjin, Seungmin és Minho, aki csak azért jött vissza, hogy elsőként láthassa unokatestvére átváltozását. 

- Mindenki készen áll? - kérdezte Felix. A többiek bólintottak. Vett egy nagy levegőt (már amekkorát tudott a fűzőben), és minden kétségét hátrahagyva levonult a nagyterembe. 

Kellet némi idő ahhoz, hogy eljussanak Changbin-ig, mert az etikett szerint először magasabb rangú személyeknek kellett bemutatni "Felicity-t", aki mindenkit elbájolt, bár ez vele született adottsága volt. Amikor viszont végre odaértek hozzá, ő szólította meg őket elsőnek. 

- Nem láttátok Lixet? - kérdezte aggódva. - Sehol sem találom. 

- Ó, hát nem tudtad? Beteg lett. - mesélte Hyunjin. - De semmi komoly, az orvosa szerint csak egy kis meghűlés - tette hozzá gyorsan. 

- Akkor nem kéne inkább vele lennem? 

- Nem, nem. Külön kérte, hogy maradj itt. Pláne, hogy nekem is van egy feladatom a számodra. Ő itt Felicity, távoli rokonom. Tegnap érkezett Koreába, és szeretném, ha vigyáznál rá - mondta Seungmin a megbeszéltek szerint. 

- Miért van álarcban? A bál csak holnap lesz. 

- Titokzatos akart maradni - vonta meg a vállát Seungmin. - Tehát hajlandó vagy elszórakoztatni, amíg itt van? 

- Ez most baráti kérés, vagy királyi? - kérdezte óvatosan Changbin. 

- Mindkettő - jelentette ki. - Akkor itt hagylak vele, jó? Van ezer más dolgom is - ezzel a mondatával pedig karon fogta Hyunjint és elindult a terem másik végébe. 

Felix és Changbin egy ideig csak kukán pislogott egymásra, de hamar megtört a jég, sőt egészen elmerültek a beszélgetésben. Olyannyira, hogy úgy kellett őket elrángatni egymástól, amikor az esemény véget ért. Felix repesett a boldogságtól ahogyan a szobája felé indult, de emellett egy furcsa deja-vu érzése is volt. Már az ágyában feküdt, mikor rájött, hogy miért. Az első találkozásuk gyerekként is egészen hasonló volt. Akkor is Seungmin mutatta be őket, és szinte rögtön egy hullámhosszra kerültek. Felix mosolyogva emlékezett vissza, hogy akkoriban volt egy olyan korszakuk is, amikor teljesen össze voltak nőve, mindenhová együtt mentek, mindent együtt csináltak. Ebbe a kellemes nosztalgiába burkolódzva aludt el végül, várva a holnapot. 

A bál során először jókedvű volt, főleg a remek társasága miatt, de egyre jobban feszélyezni kezdte a sok megkérdőjelezhető szándékú pillantás, amit a tömegtől kapott. Férfiként soha nem érzete úgy magát, mint tenyészállat a vásárban, de most mintha mindenki a testét nézte volna. Ezen az sem segített, hogy a rózsaszín ruhája kiemelte a derekát, és szabadon hagyta a vállát és a nyakát. 

- Fülledt idebent a levegő, nem? - igyekezett finoman utalni arra, hogy menjenek valahová máshová. 

Changbin szerencsére értette a célzást, és átvezette egy szomszédos helyiségbe. A zene még áthallatszott ide, de most már kettesben voltak. Ekkor odaát felhangzott a klasszikus bécsi keringő. Felix kedvence. 

- Szabad? - nyújtotta a kezét Changbin, hogy felkérje egy táncra, amit Lix sugárzó mosollyal el is fogadott. 

Szinte mesebeli hercegkisasszonynak érzete magát, ahogyan szerelme körbeforgatta a szobában. Az egész világ megszűnt körülöttük, és azt kívánták, bár sose érne véget ez a varázslatos pillanat. De a zene elhallgatott, ők pedig megálltak, egészen közel egymáshoz. 

- Szeretlek Binnie - csúszott ki Felix száján a mondtat, amit már rég el kellett volna mondania. 

- Én is szeretlek Lix - hangzott a válasz. 

Erre Felix teljesen ledermedt, csak hebegni-habogni tudott. 

- D-de te mi, hogyan, de most... mi? Honnan tudtad, hogy én vagyok? - az agya úgy döntött, egyelőre erre fókuszál, a viszonzott szerelmi vallomást majd később próbálja feldolgozni. 

- Őszintén, nem volt nehéz. Jobban ismerlek, mint bárki más. A külsődet lehet, hogy kicsit át tudod alakítani, de az érzéseidet, a gondolkodásmódodat, az ösztönös reakcióidat, önmagadat nem. Valamint... tízezer közül is megismerném a csillogó szemeidet és a puha ajkaidat. 

Changbin két keze közé fogta Felix arcát, és finoman lehúzta az álarcot róla. Végigsimított a fiú szeplőin, majd szorosan magához vonta, és megcsókolta. Lix sem volt rest, gyorsan a másik nyakába akasztotta a kezeit, és így felejtkezett bele a csókba. 

- Most már csak azt nem tudom, hogy mire kellett ez a beöltözősdi - nézett rá értetlenül Changbin. - Ha szimplán megkértél volna, hogy vigyelek el, több, mint boldog lettem volna, hogy a kísérőd legyek. 

- Én csak... nem mertem - sóhajtott Felix. - Úgy éreztem, ha elutasítanál, azt nem élném túl. 

- Édesem, képtelen lennék neked ellenállni. 

- Akkor jó - nevetett Lix. - De ha már nem kell ez a jelmez, lennél olyan kedves, és kilazítanád a fűzőmet? Meglepő, hogy milyen kényelmetlen. 

- Levetkőztetlek én teljesen is, ha akarod - mondta Changbin egy sejtelmes mosollyal. 

- Oh, tényleg? Akkor inkább menjünk a szobámba. 

Changbin erre átkarolta Lix derekát, és így indultak el, fel a lépcsőn, az említett helyiség irányába.