A halkan kattogó állóóra már többszáz éves volt, de még így is fiatalabb nálam. Ő volt az egyetlen társaságom ebben a hatalmas kastélyban, amit egyik nénikém hagyott rám, miután boszorkányként elégették. Annak ellenére, hogy magányos volt, szerettem ezt a helyet. Mert még mindig jobb volt egyedül élni, mint a zsarnok apámmal. 

- HYUNJIN! - visszhangzott a nevem a márvány oszlopokról. 

A hangról egyből felismertem, hogy ki az, aki egy bomba hangerejével rontott be a "kis" otthonomba. Persze, hogy apám volt. Íme, ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik. Kelletlenül battyogtam le az előtérbe. Kitárt karokkal és széles vigyorral várt, de ez csak álca. A pattanásig megfeszített arcvonásai és a szeme hideg villanása elárulta őt. Ismerem már, csak azért jött ide, mert vissza akar ráncigálni a mocskos játszmáiba. De nem hagyom magam. 

- Fiam! Boldog születésnapot! - mondta. Tényleg, ha jól emlékszem, annak mostanában kell lennie. De ki tartja már számon? - Hoztam neked ajándékot - mutatott rá arra a hatalmas dobozra, amit két szolgálója hozott be éppen. 

Kíváncsian, de szkeptikus arckifejezéssel léptem közelebb, és szedtem le a csomagolót. A fényes, piros papír egy ketrecet rejtett, amiben egy fiú ült. Egy tényleges, valódi emberfiú. 

- SZÓRAKOZOL VELEM?! - rivalltam rá a szülőmre, mire csak gúnyosan elnevette magát. 

Jellemző. Sose tart semmit tiszteletben velem kapcsolatban. Most is, ki tudja hány évtized után felbukkan, csak, hogy jót röhöghessen rajtam. Vagy azt akarja felmérni, hogy unom-e magam annyira, hogy a család "jókisfiúja" legyek megint? Mert arra aztán várhat. 

- Ugyan, fiam. Nem értékeled, amit én puszta szeretetből hoztam neked? Milyen szívtelen vagy! - játszotta a sértődöttet. 

- De ő egy EMBER, érző, gondolkodó lény, akit elraboltál! Nem ajándék, vagy étel! - tudom miért hozta őt. Az orrom alá akarja dörgölni, hogy nem vagyok gyilkos, mint a rokonaim. 

- Ezerszer megbeszéltük - váltott hirtelen komolyra, és agresszív szigorral kezdett beszélni. - Vámpír vagy. Embervért kell innod, és pont! 

- NEM! - tiltakoztam. - Remekül elvagyok állatvéren. 

- Állatvér... Mégis milyen élet az ilyen!? - kiáltott fel, drámaian a szívéhez kapott, és lerogyott a közeli díványra. Egyesek szerint én is tudok hasonló lenni, aminek a legkevésbé sem örülök. 

- Tűnj el! - ökölbe szorítottam a kezemet, de még így is remegett. Hogy a dühtől, a félelemtől, vagy az undortól, azt viszont képtelen voltam megállapítani. - Gyűlöllek téged és az ilyen lélektelen szörnyetegeket, mint te! - a hangom halk volt, de csöpögött belőle az utálat. 

- Hát legyen. De majd ha elfonnyadsz az igazi vér hiánya miatt, ne hozzám fordulj segítségért! - felpattant és elviharzott, kifelé menet ugyanolyan erőszakosan bánt szegény ajtóval, mint amikor megérkezett. 

A megjegyzésére csak a szememet forgattam, hiszen teljes hülyeség. Kétszáz éve is megfenyegetett ezzel, de még mindig nem volt semmi bajom. Nem is foglalkoztam vele tovább, mintha itt se lett volna. Inkább a ketrechez sétáltam, és kinyitottam. A bent ülő srác ugyanolyan érdeklődéssel kezdett vizslatni engem, mint én őt. Okos, fekete szemeiben az egész univerzumot látni lehetett, barna haja és helyes arca volt. Tippem szerint nem lehetett sokkal alacsonyabb nálam, és hozzám hasonlóan vékony alkata volt. 

- Hwang Hyunjin vagyok, üdvözöllek a házamban - léptem hátrébb, hogy ki tudjon jönni, és meghajoltam. 

- Az én nevem Kim Seungmin - mutatkozott be. Kellemes hangja volt, egész nap tudtam volna hallgatni. - De haver, jó szar egy apád van. 

- Tudom - húztam el a számat. - És hála neki, most te is itt ragadtál. 

- Sejtettem - sóhajtott. - Olyan nehéz felfogni. Te tényleg vámpír vagy? 

- Igen - felhúztam a felső ajkamat, hogy megmutassam a fogaimat, mint bizonyíték. - De ígérem nem foglak bántani. Egy ujjal sem érek hozzád. 

- Hmm, mondjuk nem mindegy, hogyan érnél hozzám. Lehet nem is bánnám - jött közelebb mosolyogva, a szeme vágyakozva csillogott. 

Amint megcsapott az illata, azonnal elhátráltam tőle. Nem szabad, hogy érezzem, mert még vágyni kezdenék a vérére. Ugye, úgy könnyű megtartóztatni magad, ha nincs senki a közelben, aki elcsábít. Viszont így... Hogy az ördög vigye el azt a faszt, amiért idehozta! Tudta, hogy mit csinál, ebben biztos vagyok! 

Időközben Seungmin elment mellettem, gondolom a kastélyt akarta felfedezni, mert a lépcsőről hátrafordult. 

- Bárhová mehetek? - kérdezte. 

- A birtokon belül igen - bólintottam. - A házat mágia tartja tisztán, szóval takarítani nem kell. Ja, majd megyek, és szerzek neked ételt és innivalót, mivel én nem tartok itthon. 

- Okés - mondta. - Könyvtár van? 

- A jobbszárny végében. Egészen a plafonig ér, szóval minden szintről be lehet menni oda. 

- Szuper - örült meg a hírnek, és elindult. 

Én megtartottam az ígéretem, és hoztam neki ennivalót, ami nem volt könnyű, tekintve, hogy a külvilág elég sokat változott, mióta utoljára ott jártam. De szerencsére még mindig ügyesen tudok lopni. 

Vacsora alatt, (ahol igazából ő evett, én meg ültem mellette), végig beszélgettünk. Egy csomó mindenről többet tudott, mint én, és egyre jobban kezdtem megkedvelni. Miután azonban végzett, a beszédtéma elég érdekes fordulatot vett. 

- Hyunjin, kívánsz engem? - tette fel a kérdést, miközben a szemembe nézett, mire én köpni-nyelni nem tudtam. 

- Igen - válaszoltam, hiszen ez volt az igazság. 

- Milyen értelemben? 

- Mindegyikben - motyogtam, aztán felálltam, sietősen távoztam az étkezőből, és egyenesen a szobámba mentem. 

Még hogy kívánom-e, milyen kérdés ez? Hogyan ne tudnám? Sármos, vonzó és szívdöglesztő mosolya van! Az illatát pedig már nem is említem, hiába nem akartam, beitta magát az orromba. Nagyon nehéz lesz így távolságot tartanom tőle... Egyszerűen elveszi az eszem. Időnként olyan ártatlannak tűnik, de egyáltalán nem az! Teljesen kikészít, pedig még csak egy nap telt el! 

Nem engedhettem, hogy ilyen nagy hatással legyen rám, ezért az elkövetkezendő hetekben igyekeztem kerülni, ahogyan csak lehetett. Ami láthatóan nem tetszett neki. Nem igazán értettem, miért, de folyton utánam mászkált, és a figyelmemet követelte. 

Egyik nap aztán megunta, és amikor összefutottunk a folyosón, nemes egyszerűséggel nekilökött a falnak, és lefogta a kezeimet. 

- Megvagy - súgta a fülembe. - Érdekes, hogy te vagy a vámpír, mégis te menekülsz előlem. 

- Én csak... Nem akarom elveszíteni a kontrollt, és megharapni téged. 

- Hmm, ennyire meg akarsz ízlelni? Ez tetszik. Mi lenne, ha esetleg mégis megtennéd? - oldalra döntötte a fejét, így még nagyobb rálátásom lett a nyakára. 

A látványra önkénytelenül is megnyaltam az ajkaimat, de aztán megráztam a fejem. 

- Fájna neked. 

- Honnan tudod? Csináltak már veled ilyet? - erre megint egy fejrázás volt a válaszom. - Velem sem. Viszont szeretném elsőkézből megtapasztalni. Kérlek... - szemében a vágy köde ült, de elengedte a kezeim. 

Eddig bírta az akaraterőm, de hallva, hogy ezt akarja, végre engedtem saját kívánságaimnak is. Torkomban dobogó szívvel hajoltam a nyakához, és lassan belemélyesztettem a fogaim a puha bőrébe. A feje hátrabicsaklott, felnyögött, amikor megharaptam, és erősen megragadta a derekamat. Én a vállait átkarolva teljesen rátámaszkodtam. Te jó ég, mennyivel másabb volt egy ember vérét inni! Főleg így, hogy beleegyezett. Nem akartam azonban többet kiszívni belőle, mint amennyit a szervezete elbír, így elég hamar elléptem tőle, amit egy csalódott sóhajjal konstatált. 

A nyakán lévő sebbel nem is törődve szorított megint a falhoz, most azonban az ajkaimat vette célba. Lenyalta róla a vért, majd hevesen megcsókolt, amit nyilván viszonoztam. 

- Nem tudom te hogy vagy vele, de én ezt kifejezetten élveztem - mondta, kissé lihegve, amikor elváltunk egymástól. - Sőt, én is szívesen megízlelnélek téged. 

Erre nem tudtam mit reagálni, szóval inkább csak megcsókoltam. Fura egy srác ez a Seungmin, de annyi bizonyos, sokkal jobb lesz vele együtt élni, mint azt gondoltam volna. 

Nos íme a Halloween Különkiadásom utolsó része! 

Nagyon szerettem írni ezeket a történeteket, és mivel úgy láttam, sikeresek is voltak a közönség körében, valószínűleg karácsonykor is lesz hasonló, csak sokkal inkább a fluff irányban persze. ^^ 

Lényeg a lényeg remélem tetszett, és Boldog Halloween-t! 🧡🎃🎃🧡