Csak bámultam ki a kocsi ablakán, figyeltem az elsuhanó fákat. Nem szívesen költöztem el anyával ide a fene tudja hová, de ez még mindig jobb, mint a szemét, csaló apámmal maradni Seoul-ban. Úgy két órányi zötykölődés után anyám leállította az autót. 

- Megérkeztünk Minho - mondta, és kiszállt. 

Én mentem utána be a házba. Nem nézett ki rosszul, pláne, hogy a bútorozást már korábban megcsináltuk, sőt múlt hétvégén ki is dekoráltuk együtt, szerintem egész otthonos lett. 

- Ne maradj fenn sokáig, holnap már mész suliba - szólt utánam anyám, ahogy elindultam felfelé a szobámba. 

- Mi van? Máris? - fordultam hátra a lépcső közepén. 

- Sajnálom, az igazgató ragaszkodott hozzá. 

- Hogy az a jó...! - morogtam, és megforgattam a szemeimet. 

Másnap reggel tehát a Kill This Love első akkordjaira keltem. Mindenkinek ajánlom ébresztőnek, ha szeretné egy instant szívrohammal kezdeni a napot. De legalább teljesen kitörli az álmot a szememből. 

A suliban sem sok mindent történt, bemutatkoztam az osztálynak, pár emberrel beszélgettem, elkezdtem összebarátkozni két sráccal, akik ugyanúgy imádnak táncolni, mint én. De az egyik osztálytársam mindenki másnál jobban megragadta a figyelmemet. A srác fekete nadrágot, túlméretezett pulcsit viselt, a kapucnija alól kilógtak a rózsaszínes tincsei. Helyes arca volt, csinos szája és szépséges fekete szemei. Le sem tudtam venni róla a tekintetemet, olyannyira, hogy az egyik új barátom, Felix még meg is jegyezte, hogy elbambultam. 

Mikor hazaértem azt hittem, hogy nyugis lesz az estém, de tévedtem. Már aludni készültem, amikor kicsit kinéztem az ablakon, ám nem várt látványban volt részem. A szomszéd ház egyik ablakán a függöny ki volt húzva, és egy fiú vetkőzött bent. Én meg csak álltam ott, mint a cövek, és bámultam. Konkrétan végignéztem, ahogyan lehámozza magáról a pólóját, alsóját, majd felveszi a pizsamáját. Tudom, hogy el kellett volna mennem az ablaktól, de képtelen voltam. A kecses alakjának, vékony derekának, formás fenekének és egyebeknek a látványa odaláncolt. Miután végzett, odament a függönyhöz, így összeakadt a tekintetünk pár másodpercre, de aztán zavarba jött és egy gyors mozdulattal behúzta a sötétítőt. Ekkor jöttem rá, hogy miért tűnt olyan ismerősnek. Ő volt az a srác, akit a suliban láttam. Úgy tűnik bármikor megpillantom, elveszi az eszem. 

A következő nap szombat volt és délután anyám azzal jött, hogy menjek át vele a szomszédba, be akar mutatkozni. 

- Mármint abba a szomszédba? - mutattam az este látott fiú háza felé. 

- Igen, igen. Baj? - érdeklődött. 

- N-nem, mehetünk - mondtam és nyeltem egy nagyot. Ez kínos lesz. 

Így hát átcaplattunk hozzájuk, majd anyám legalább öt percig jópofizott a háziasszonnyal az ajtóban, mire az beinvitált minket. 

- Nagyon örülök, hogy átjöttetek! Sajnos a férjem még nincs itthon, de a fiaim igen. Ő itt a nagyobbik, Young Hyun, ő pedig a kisebb, Jisung - mutatta be családját a hölgy. 

Szóval Jisungnak hívják a titokzatos illetőt, aki teljesen elvarázsolt. Most is remekül nézett ki, a hajához illő rózsaszín póló és fekete farmer volt rajta. 

Közben anyám és a másik nő remekül elbeszélgettek a semmiről, Jisung bátyja eltűnt az egyik szobában, mi pedig kukán néztük egymást. 

- Sungie drágám, miért nem mutatod meg Minhonak a szobádat? - kérdezte tőle az anyja irritálóan mézes-mázos hangon. 

Erre Jisung megfordult és intett, hogy kövessem. Mikor beértük a szobájába, becsukta az ajtót, mi meg leültünk az ágyára. 

- Bocsánat a tegnapiért - törtem meg a csendet. - Nem szabadott volna végignéznem. Sajnálom. 

- Az én hibám volt. Korábban be kellett volna húznom a függönyt. 

- De én tényleg... - szabadkoztam volna még tovább, de a számra tette az ujjait, így elhallgattatott. 

- Hé. Semmi gond. Helyes vagy, úgyhogy megbocsájtok - mondta egy féloldalas mosollyal az arcán. 

- Nahát, tényleg? Akkor ha én helyes vagyok, te az angyaloknál is gyönyörűbb. 

- Köszönöm Minho - súgta nekem, és egészen közel hajolt hozzám. 

Érezni lehetett, ahogy egyre jobban melegszik a levegő közöttünk. Én hirtelen ötlettől vezérelve még jobban magamhoz húztam, és puszit nyomtam a szájára, amit ő egyből viszonzott, így a puszi csókká mélyült. Sőt, nemsokára beleült az ölembe, és úgy faltuk egymás ajkait tovább. Ennek a mesés pillanatnak sajnos egy kopogás, és drága édesanyáink hangjai vetettek véget. Jisung nagyot sóhajtva szállt ki az ölemből, és kicsit megigazítottuk magunkat. Még egy utolsó, rövid csókot adtam neki, aztán csatlakoztunk a hölgyekhez.