Kiskoromban apa sokat mesélt rólad, dallamokkal keresztül ölelve mesélt. Emlékszem, tágra nyílt szemekkel, tátott szájjal hallgattam és a mai napig tisztán élnek bennem; nagyon sokszor ismétlem meg őket ahogy az ablakomon keresztül a csillagokat és a bolygókat szemlélem.

„Élt egyszer egy fiú,
A csillagok népe nevelte fel.
Egyetlen álma volt, egy kiút,
Látni akarta az univerzumot, keresett.

Élt egyszer egy fiú, neve Chan volt.
Élettel teli, vidám ifjú,
Egyetlen vágya a tudás volt,
Éhesen falta a szavakat, könyvekből épített várakat.

Élt egyszer egy fiú, megismerte az Éjszakát.
Kapott egy kívánságot, egyetlen lehetőséggel élt.
Hallgatott a szívére, egy kis apróságot kívánt,
Nem többet, csupán egy útmutató fényt.

Élt egyszer egy fiú, kalandor lett belőle.
Kijutott az Univerzumba, teljesült a kívánsága,
Semmi nem maradt rejtve előle,
Apró fénycsóva volt a társa.

Élt egyszer egy fiú, haza talált a maga idejében.
Történeteket mesélt a csillagok népének,
Lerajzolta a hatalmas világból azt a kis részt, ami élt elméjében,
Másokban is utazás vágyát ébresztette.

Élt egyszer egy fiú, hatalmas hibát követett el.
A Nap haragra gerjedt, a fiú büntetést érdemelt.
Elhagyta otthonát, elhagyta fényét, elhagyta elemét,
Nem volt többé csillag, csak egy elveszett lélek a bolyongók között. „