Fázok. Nyár van és fázok basszameg! Úgy megfáztam, hogy azt még egy hülye is megirigyeli! Jungkook persze össze-vissza szidott, hogy ne üljek szakadó esőben kint a parkban egy padon. Persze, hogy nem hallgattam rá. 36 kibaszott fok van és szétfagyok. Tapsot érdemlek.

- Magadnak köszönheted!— puffogott.

- Kibírnál egy napot anélkül, hogy nem csesztetsz?!— kelltem ki magamból.

- Nem!— puffogott tovább.

- Hogy vársz így el bármit is tőlem?!— kiabáltam.

- Semmit nem várok el tőled.

- Faszt nem!— sóhajtottam.

- Ne beszélj már ilyen csúnyán!— szólt rám kisfiús hanggal.

- Úgy beszélek ahogy akarok!

- Hisztis.— kuncogott.

- Beteg vagyok és nem hisztis!— javítottam ki.

- Biztos nem érzed a melegséget ami belőled áramlik.— nevetett.

- Anyád!— nyőgtem ki.

- Sajnos az nincs.— nevetett tovább.

- Nekem sincs... Viszobt szarrá fagyok!— remegtem.

- Öltözz fel!— utasított.

- Ne legyél hülye! Lázas vagyok bazdmeg. Ha felöltözök ennél is jobban akkor hőgutát kapok!— rivallam rá.

- Igaz...— gondolkodott el.- Akkor fagyj meg.— mondta nemes egyszerűséggel.

- Ilyenkor hol a rákban van az a fene nagy szereteted?— morogtam.

- Az biztos, hogy nem itt.— nevetett.- Jobban szeretem a nem mocskos szájú Taehyungot.

- Akkor kuss és hagyjál!— sóhajtottam.- Bazdmeg...— bújtam a takaróba mégjobban.

Nehéz lenne leírni amit érzek most. Azért ültem kint az esőben, mert gondolkodtam. El kéne innen költözni. Elég kicsi már nekem ez a lakás és van egy nagyobbra már elég pénzem. Na mindegy. Akkor jobban kattognak a fogas kerekeim mikor nem fagyok halálra...

- Taehyung bazdmeg!— mondta hirtelen Jungkook.

- Most mi van?— morogtam.

- Ha élnék akkor olyan szinten kigyógyítanálak, hogy...— kezdett el perverz hangnemben beszélni.

- Jézus Kook!— vágtam a szavába.- Elég!

- Bocsi.— nevetett zavarában.- Aludj.

- Az lesz!— ásítottam, majd azonnal elnyomott az álom.