Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Pt.7

*Bad*

Nem néztem egyáltalán hátra, enm akartam látni most őt. Csak akkor néztem hátra mikor letértem egy sarkon, ekkor állapítottam meg hogy jó akkor nem jön utánam, ez egy kicsit jól is esett hogy nem kell a szemébe néznem de rosszul is mert nem jelentek neki akkor annyit hogy utánam jöjjön. De nem agyalok ezen inkább gyorsan haza megyek, ott úgyse lát majd senki és jobb is lesz.

*Skeppy*

Csak néztem ahogy távolódik mikor letért egy sarkon és már nem is láttam, nagyon sokáig gondolkodtam rajta hogy utána menjek-e vagy nem, de inkább nem hagyom most őt, lehet hogy most jobb lesz neki egyedül, szóval egyből haza vettem az irányt. Mikor haza értem csak be mentem a szobámba és el terültem az ágyon és csak úgy szokásosan a plafont néztem. Gondolkodtam hogy írjak-e Badnek vagy ne, végül úgy döntöttem írok neki valamit.

Skeppy: Szia Bad, figyu én tényleg sajnálom, ha megbocsájtasz nekem akkor gyere el 5-kor a parkba, ha nem akkor nem kell eljönnöd és akkor legalább tudni fogom.

Ennyit bírtam neki írni, ez egy jó ötletnek tartottam, nagyon reménykedek abban hogy el fog jönni. Ha meg nem jön el akkor muszáj lesz elfelejtenem, amire már szörnyű is bele gondolni de én ezt nem fogom tudni hisz mindennap látni fogom, de ha nincs más út, és ha olyan másik suliba megyek......

*Bad*

Mikor haza értem el kezdtem házit írni hogy elfelejtsem a gondolataimat, kisebb nagyobb sikerrel de sikerült egy kicsit másra gondolnom. Viszont rá kellett hogy jöjjek hogy nincs sok házim szóval hamar kész voltam, és így megint nem tudtam elterelni a gondolataimat. Egyszer csak pittyent a telom, üzenetem jött egyből meg is nyitottam azt hittem hogy Quackity az  mert már írtam neki és vártam a válaszát, de nem ő volt az.

Skeppy: Szia Bad, figyu én tényleg sajnálom, ha megbocsájtasz nekem akkor gyere el 5-kor a parkba, ha nem akkor nem kell eljönnöd és akkor legalább tudni fogom.

Nem tudom hogy mit kéne erre reagáljak, egyszerre érzek dühöt és szomorúságot és boldogságot ez így mind egyszerre. Nem tudtam hogy most vissza írjak-e neki vagy inkább hagyjam, vagy ne menjek el vagy elmenjek. Kavarogtak *itt vagy egy percig csak mondtam ezt a szót nem tudtam higy írjam le és minden hogy hülyén hangzott* bennem a gondolatok. Már 4 óra volt szóval ha menni is akartam akkor még volt időm elkészülni, akartam is menni meg nem is.

*Skeppy*

Láttam hogy megnézte szóval mostmár nincs az a lehetőség hogy azért nem jött el mert nem látta amit írtam. Mivel már 4 óra volt ezért el kezdtem készülödni, hamar el is készültem, el is indultam. Kb. 10 perc alatt oda is értem, és leültem a padra és vártam. Csak vártam és vártam de semmi és senki, már 5 óra volt szóval még vártam hátha késik. Már vagy 20 perce itt ülök de nem jött, borzasztóan szomorú voltam, nem is hittem hogy ennyire nem érdeklem már. Mikor fel álltam el elindultam pár lépés után valaki megfogta a kezem hátulról. Nagyon meglepődtem, hátra is fordultam hogy megnézzem hogy ki az. Bad állt előttem, a cipőjét nézte, miközben ugye fogta a kezemet.

Skeppy: Bad, tényleg eljöttél?

Bad: I-i-igen....

Skeppy: Hát örülök hogy végül eljöttél. - ekkor meg öleltem, amit viszonzott.

Bad: Én olyan hülye voltam. - súgta ölelés közben a fülembe.

Skeppy: Én is az voltam, de inkább én.

Bad: Ez nem csak a te hibád, az enyém is, mert te próbáltál nyitni felém újra de én nem.

Skeppy: Tudod mit felejtsük el ami történt, az már a múlt, most koncentráljunk hogy mi lesz ezután.

Bad: Jó, de nem lesz könnyű, ezt te is jól tudod.

Skeppy: Igen, de együtt megoldjuk, és most van kedved inkább lejönni hozzám ott megbeszélni, mert már kezd egy kicsit hideg lenni.

Bad: Jó, menjünk.

El is indultunk hozzám, mivel én közelebb laktam ezért gondoltam hogy jöjjünk hozzám. Meg lehet megkérem Badet hogy aludjon itt, ne menjen már haza ilyen hidegben meg már kezd sötétedni. Mikor oda értünk hozzám akkor fel is mentünk a szobámba, és leültünk az ágyra.

Skeppy: Nem alszol itt? - kérdeztem meg tőle végül.

Bad: Hát ha nem zavarok akkor igen.

Skeppy: Dehogy zavarsz. - vágtam rá egyből.

Bad: Akkor okés.

Skeppy: Akkor kezded a fürdést?

Bad: Öö... Igen, csak nem hoztam ruhát.

Skeppy: Ne aggódj ezen, adok én neked ruhát.

Bad: Okés, köszi.

Oda is adtam neki a ruhát, be is ment a fürdőbe, én addig elkezdtem egy kicsit összébb pakolni.

*Bad*

Bementem a fürdőbe és bezártam magamra az ajtót, és leültem a földre, el se akartam hinni hogy tényleg itt vagyok, mi lett volna ha el sem megyek, valószínűleg nem ez. De nem akarom megváratatni Skeppy-t szóval gyorsan le is fürdök. Mikor kész voltam gyors felöltöztem és kimentem az ajtón. Skeppy ott ült az ágyon és telefonozott.

Bad: Kész vagyok. - szóltam oda neki.

Skeppy: Okés, akkor most én megyek. - fel is pattant és be is ment a fürdőbe.

Én addig leültem az ágyra és telefonoztam, de körbe is néztem egy kicsit, mintha kicsit rendebb lenne, mielőtt be mentem volna a fürdőszobába. Biztos pakolászott egy kicsit, de mindegy is. Kb. 10 perc múlva Skeppy már jött is ki a fürdőszobából.

Skeppy: Nah kész vagyok, aludhatunk?

Bad: Persze.

Skeppy be feküdt az ágyba, és mutatta hogy feküdjek be mellé, kicsit el is pirultam de be feküdtem gyors mielőtt még észre venné. Egymásnak háttal voltunk, és hamar be is aludtunk.

*Bocsi hogy ennyi idő után raktam ki a kövi részt, csak nem volt időm, de most itt van.*

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro