Avery bepattant a kocsi anyós ülésére és azonnal hazairányította Jeffet. Az idős férfi mosolyogva beindította az autót, ami halk búgással el is indult.
- Avery kisasszony, hogy sikerült a megbeszélés?-kérdezte.
-A lehető legjobban Jeff. Holnap érkezik a költöztető kocsi, szóval ma összepakolok, és végre újrakezdhetem a karrieremet!-ábrándozott a lány.
-Hát ez nagyszerű!-helyeselt a sofőr. Hamarosan megérkeztek. Elköszöntek egymástól, majd Avery felsietett a lakásába. Ahogy a kulcs megcsörrent a zárban, Mayor azonnal elkezdte kaparni az ajtót. A lány felkapta a kutyát, párszor megpördült vele, majd letette a földre. Átöltözött és elkezdte összepakolni a holmiját. A ruháit hanyagul begyűrte az egyik utazótáskájába, majd felhívta a bérelt ház tulajdonosát, hogy lemondja a jövő hónapi bérlést.
-Halló?- szólt bele a készülékbe Avery.
-Halló tessék, ki beszél?- kérdezte az idős hölgy, akitől a lány kibérelte a lakást.
-Avery Reddie, aki a lakást bérelte.
-Ó, Miss Reddie, miben segíthetek?-kérdezte rekedt hangon.
-Szeretném lemondani a bérlést - jelentette ki.
-Rendben. Mikor hagyja el az apartmant?-érdeklődött a hölgy. A hangjában enyhe csalódottságot lehetett felfedezni.
-Holnap.
-Ahogy óhajtja. Holnap reggel elmegyek a kulcsért, kérem mindent rendezzen vissza úgy, ahogy találta - utasította Averyt a hölgy kissé sértetten.
-Természetesen. Viszhall - köszönt el.
-Viszhall.
Feltette a telefonját töltőre, majd elkezdett összepakolni. Leszedte a szárítóról a ruháit amit összehajtogatva egy bőröndbe tett, majd a másik utazótáskájába gyűrt pólókat és nadrágokat is lehajtogatta. Pár órába tellett ugyan, de sikerült rendet varázsolnia a kis lakásba. A fürdőszoba csak úgy csillogott, a szőnyegek ismét hófehérek voltak, a szekrények üresen kongottak, a konyha pedig olyan tiszta lett, hogy enni lehetett volna a fehér márványpadlóról. Elégedetten bólintott, majd felvette a még el nem pakolt ruháiból a kopott, szürke vászon nadrágját és a fehér pólóját, amin kisebb sárfoltok éktelenkedtek, majd elvitte Mayort az esti sétájára. Már a lemenő nappal versengve lépdeltek át a parkon, amikor hirtelen megszólította valaki.
-Avery, elkísérhetlek?-kérdezte egy férfi, aki a napnak háttal állt, így a lány nem látta az arcát. Ám már a hangjából felismerte a vele szemben állót.
-Persze, örülnék neki-mondta mosolyogva, teljesen őszintén, mire a férfi mellé lépett, majd folytatták a sétájukat. Hosszasan sétáltak egymás mellett hangtalanul, azonban a csend meglehetősen kellemes volt. A némaságot Romain zavarta meg, amint elhaladtak egy Non-Stop bolt előtt.
-Be kell ugranom pár dologért. Megvársz kint a kutyával?-kérdezte kissé kelletlenül.
-Persze-vonta meg a vállát a lány, majd leült egy padra, Mayort pedig az ölébe vette, és elkezdte cirógatni a fülét. A kutya hálásan csóválta a farkát, majd lassan szuszogva elaludt. Az olasz férfi már több mint tizenöt perce bent volt. Avery kezdett aggódni, hátha valami történt esetleg, vagy Romain csak le akarta rázni, ám ezen gondolatait az ajtó csilingelő hangja és léptek zaja zavarta meg. Felkapta a fejét, és ott állt előtte a férfi bal kezében egy nejlon zacskóval, jobb kezében pedig egy zacskó savanyú cukorral.
-Ne haragudj Avery, hogy ilyen soká tartott, de ezzel a nővel egyszerűen lehetetlen szót érteni! Nem fogadta el a 20$-osomat, mert "nem tudott visszaadni", nálam meg nem volt kisebb pénz, végül úgy egyeztünk meg, hogy nem kellett a visszajáró, így egy csomó borravalót adtam neki. Kész őrület!-fecsegett, majd hevesen kibontotta a csörgő zacskót, miközben leült a padra a lány mellé.
-Az csak nem... "pingvinmárka" féle zöldalmás savanyú cukor?-kérdezte csillogó szemmel Avery.
-De de-mosolygott, és bedobott egy zöld keménycukorkát a szájába, amit nagy élvezettel rágcsálni kezdett.
-Esetleg vehetek egyet?-kérdezte vágyakozva a lány.
-Mond csak, jó kislány voltál? - kérdezte kacér mosollyal arcán az olasz, mire a mellette ülő lány hevesen bólogatott.
-Hát jó, akkor tessék-mosolyodott el, majd a kislányos hölgy felé nyújtotta a zacskót, aki hatalmas örömmel kivett belőle egy szemet. És itt tört meg a jég. Lett egy beszélgetés témájuk, ahonnan jött a következő, a következő és a következő. A beszélgetés vízesésként áradt, újabb és újabb szócseppeket hozva, amelyek nem apadtak el. A beszélgetés folyama elmosott minden kellemetlenséget, amelyek felmerültek az elmúlt években. Minden kérdésre választ kaptak, még azokra is, amikről nem is tudtám, hogy feltették. Titkokra derült fény, érzések törtek a felszínre, és történetek vették kezdetét. Hosszú órákig ültek ott és beszélgettek, egészen addig, míg a narancssárga égbolt világos színe lassan a horizont mögé kúszva át nem adta a helyet a sötét éjszaka csillagos vásznának. Romain felpillantott a fehérrel pettyezett feketeségre, majd megszólalt:
-Avery, nagyon kellemes este volt, de ideje lenne menned. Ahogy nekem is.
-Igazad van-értett egyet, majd felállt, ahogy az olasz.
-Holnap találkozunk-búcsúzkodott a férfi.
-Jó éjt Romain.
-Jó éjt Avery.
Ketten kétfelé mentek. A lány a lakópark felé vette az irányt, az ébenfekete hajú pedig a metróállomáshoz indult. Mindketten mosolyogtak, akárcsak két fiatal, akik éppen életük partijából tartanak hazafelé. Avery otthon vidáman tért nyugovóra, ahogy a pár kilométerrel arrébb álldogáló olasz férfi is.