A hajnali nap sugarai enyhén simogatták a lány arcát, a nyitva felejtett ablakból ömlött be a meleg, a szobába szabadult legyek halkan zümmögtek, Mayor pedig ugrálva követelte a reggeli sétáját. Avery álmosan megdörzsölte szemeit, majd rögtön a fürdőszoba felé vette az irányt. Ott rövid pillantást vetett a kissé tintás arcára és csapzott hajára, majd beállt a zuhany alá. Ám a túl korai kelésnek hála ruhástul állt a forró vizet lövellő zuhanyrózsa alatt. Rekordsebességgel csapta le a hőszabályzót, majd nagynehezen megszabadult elázott ruháitól, amiket elegáns mozdulattal bevágott a mosdókagylóba. Ezt követően nem foglalkozva a kis incidenssel megfürdött, felvette a kutyasétáltatós ruháját és Mayort felkapva lesietett a földszintre, ahol ismét letette a földre a kutyát, aki vidáman szaglászott. Avery bedugta a fülébe a fülhallgatóját, majd elindította a The Beatles-től a Hey Jude című számot. Mióta egyedül élt, nem hallgatta a rádiót, és a mások által megszokott zenéket. Azokat a számokat hallgatta, amiket régen nem szeretett, most azonban igen tetszetősnek hatott mindegyik. Magában dudorászta a szöveget, és egy pillanatra úgy érezte, mintha a egy videóklipben lenne. Halkan énekelte a szöveget, amit már nagyon jól ismert, olykor megpördült a tengelye körül, néha pedig olyan táncmozdulatokat végzett, amiket még a Broadwayen tanult. Minden óra percére, minden szövegkönyv betűjére és minden stábtag arcára emlékezett. Ezek a dolgok mélyen az emlékezetébe vésődtek.

"And anytime you feel the pain, hey Jude, refrain..."

Énekelte. Eszébe jutottak az illatok, a színek, a hangok, a pörgés. Újra ott állt karriere kezdetén, a bőség zavarában, mikor azt sem tudta, melyik szerepet vállalja el. Amikor még hosszú, szőkített haja volt. Lassan megsimította a haját, majd tovább sétált, szemét behunyva. A kutya szintén ment tovább. Nem figyelt a környezetére, így nagy meglepetésként érte, mikor beleütközött egy nála alacsonyabb gimnazistába. Szabadkozva arrébb ment és folytatta a táncolást, mintha mi sem történt volna. Arra eszmélt fel, hogy Mayor kifulladva feküdt a forró betonon. A lány lekapcsolta a zenét, fejhallgatóját a nyakába csúsztatta, majd felvette a kimerült kutyát, aki hálásan pillantott rá, majd lassan elaludt. Felsiettek az emeletre, majd miután felöltözött, felhívta a sofőrjét, aki ismét a La Mode Lumineuse-hoz fuvarozott.
-Kösz Jeff-intett neki, majd becsapta a kocsiajtót. Besietett az épületbe, ahol Seela-ra is mosolyogva köszönt.
-Ms. Reddie!-integetett a hölgy.
-Seela! Hogy érzi magát?-kérdezte kedvesen.
-Remekül, köszönöm - válaszolta, majd egy doboz csokis sütit nyújtott felém, amiből kivett egy darabot. - Mond csak, Jeff esetleg bejön ma?
-Nem tudom, biztosan - mosolyogta, teljesen átlátva a helyzetet.
- Hát jó. Ha esetleg látod, megmondanád neki, hogy van csokis sütemény? Úgy tudom nagyon szereti.
-Persze - kuncogott Avery az idős románcot látva, majd a Rolexére pillantva ellenőrizte az időt. A homlokára csapva búcsúzott el, majd felsietett az irodába, ahol miután beengedték, belehuppant a fekete bőrszékbe.
-Ms. Reddie, de jó látni! Mondja, hogy érzi magát? - kérdezte az igazgató.
-Nagyon jól.
- Hát ez nagyszerű. Ezek szerint készen áll a költözésre - vigyorogta.
- Igen, igen. Mindent elolvastam, és megértem, ha emiatt alacsonyabb lesz a fizetésem.
-Hát, igen, ezzel számolnunk kellett - csevegett tovább a férfi, majd a lány elé tolt egy szerződést.
-Még egy?-kérdezte kifáradtan.
-Ígérem, ez az utolsó, utána minden menni fog, mint a karikacsapás. Ez csak egy nyilatkozat, amivel vállalja az esetleges károk költségeit.
-Oké oké...-forgatta a szemeit, majd a már kitöltött papírokat az asztalra téve átolvasta a még érintetlen nyilatkozatot. Miután tüzetesen átolvasta, a pontozott vonalra kanyarintotta cifra aláírását, majd visszaadta a lapot.
-Nagyszerű, úgy látom ez rendben van - tette a többi közé, majd a fiókjában kotorászva előhúzott egy plasztikkártyát, amit a lány felé nyújtott.
-Ez mi? - érdeklődött a lány.
- Egy kártya, amivel bárhova az épületben bejuthat. Csak az ajtó melletti fekete olvasóra kell tennie, az ajtó pedig magától kinyílik.
-Hű. Elég precíz -jegyezte meg.
-Nos, jómagam találtam ki - dicsekedett a férfi, majd a lány kezébe nyomta.
- Köszönöm -vigyorgott Avery, majd kisietett a szobából, egyenesen a recepcióra, ahol Seela és Jeff egy nagy fémdobozból éppen csokis sütit ettek.
-Jeff, költözöm!-ugrott eléjük, mire meglepetten néztek rá, majd a helyzetet nem igazán értve, de őszinte örömmel örültek a lánynak. Seela még sütivel is megkínálta, amit boldogan vett el.
-Akkor ezek szerint irány haza? -kérdezte mosolyogva a hölgy.
-Ahogy mondja Seela. Ahogy mondja - nevetett megkönnyebbülten, majd kilépve a fotocellás ajtón, mélyet szippantott a levegőbe, arcán pedig megérezte a változás enyhe szelét.