Pár percnyi autózás után megérkeztek egy felhőkarcolóhoz New York szívében. Jeff kinyitotta előtte az ajtót, majd bekísérte az épületbe, ahol rögtön a recepcióval találták szembe magukat, ahol egy kicsit ősz hölgy ült.
-Seela!-köszöntötte Jeff.
-Szervusz Jeff! Ma kit hoztál a főnökúrnak?-kérdezte kedvesen rám mosolyogva.
-Ő itt Avery Reddie. A fenntartott modell- és színészállásra pályázik. Ajánlás útján.-mesélte elbűvölve.
-Hát ez nagyszerű! 16. emelet, 341-es terem!-mutatott balra, a lift felé.
Megköszöntem az útbaigazítást, majd egyedül indultam meg a mutatott irányba. Beszálltam a tágas liftbe, és néztem az ablakból, ahogyan elkezdett távolodni a talaj. A harmadik emeleten azonban megállt, és egy szőke hajú nő szállt be. A 40-es éveiben járó hölgy kékes ruhája kiemelte égszínkék szemeit, enyhén magasított sarkú cipője pedig fehér masnikkal volt borítva. Émelyegve szállt be mellém, majd szorosan a lift korlátjába kapaszkodva megnyomta a 32. emeletet jelző kerek gombot. Amikor a felvonó elindult, egy pillanatra megbillent, és majdnem elesett, de a karját megragadva Avery megtartotta.
-Tériszony?-kérdezte nevetve, mire a nő csak összeszorított szemekkel bólintott. Visszasegítette a korláthoz, majd elkezdett a táskájában kotorászni. Már a 7. emeletnél jártak, amikor megtalálta, amit keresett. Előhúzott egy gyógyszeres dobozt, majd a vele utazó kezébe nyomta a hányingercsillapítót. A nő egy ideig gyanakodva nézte a dobozt, majd elkezdte olvasni a hátulján lévő apró-betűs írást. Mielőtt megszólalhatott volna, Avery kilépett a liftkabinból, az ajtó pedig bezárult mögötte. Az utolsó kép, amit látott, a nő elképedt arca volt. A klíma halk hangja és hűvöskés levegője betöltötte a vörös szőnyeges folyosót. A hely sokkal inkább hasonlított egy szállodára, mintsem egy divatmagazin  irodájára. A sötéttölgy ajtókon aranyozott számok díszelegtek, néhol volt egy üvegfal, így bepillantást nyerhettek az arra járók egy egy konferenciára, illetve hatalmas betűkkel jelzett ajtók álltak. Volt itt öltöző, konyha, étkező, még egy öltöző, egy központi irányítás, egy ruhatároló, egy green screen szoba, és természetesen egy öltöző is. Avery meglepetten nézte a mellette felszegett állal sétáló modelleket, színésznőket vagy stábtagokat. Voltak, akik női táskákat hurcibáltak ide oda, előfordult olyan, aki ruhákkal megpakolva rohangált, vagy amolyan szervizes féleség, aki kezében szerszámosládákkal ballagott egyik helyiségből a másikba. Avery megállt a 341-es terem előtt, majd mély levegőt vett és kopogtatott. Pár másodperccel később egy férfihang invitálta be. Amint a lánybelépett az ajtón, egy irodában találta magát. A falak fehérre voltak festve, pontosan szembe vele egy óriási fa íróasztal volt, rajta pedig tömérdek mennyiségű mappa, papír, és toll volt. Jobb kéz felől egy fehér szekrény állt, benne dokumentumokkal, pár öltönnyel, egy pár edzőcipővel, egy fénymásolóval és egy nyomtatóval. Mindenhol kupleráj volt, kivéve egy polcon. Katonás rendben sorakozott négy kép, aranyozott képkeretben. Az egyiken egy kislány, a másikon egy kisfiú, a harmadikon egy nő, a negyediken pedig egy családkép szerepelt. Avery-t a torkát megköszörülő férfi zökkentette ki a nézelődésből.
-Elnézést, a nevem Avery Reddie. Az állásra jelentkeztem. Modell és színésznői posztra.-kezdte.
-Ó, szóval maga a kecós lány - biccentett.
-Igen-válaszolta hűvösen.
-Bocsásson meg nekem, csak elég sok papírmunkát okozott a kis kérésével, de persze megoldottuk a problémát. A 16. emeleten kap egy szobát. Ott vannak az alkalmazottjainknak fenntartott lakások. Onnan az 1003-as lesz a magáé. Panoráma kilátás, konyhasziget, francia ágy, extra nagy fürdőszoba és nappali egy tévével - sorolta, majd a lány felé nyújtott egy kulcsot. Elképedve hallgatta, és fel sem tudta fogni, hogy a lakásnak nem nevezhető egérlyuk után végre beköltözhet a luxusba, ahonnan jött.
-Értem, köszönöm - nyögött ki valamit, majd elvette a felé nyújtott kulcsot.
-Illetve... lenne itt pár szerződés, amit alá kellene írnia - kotorászott a fiókjában a férfi, majd előhúzott két lapot. Alaposan áttanulmányozta, majd odaírta a pontozott vonalra a nevét. Elköszöntek egymástól, majd Avery kilépett az irodából. Ismét a lift felé vette az irányt, és felment a legfelső emeletre. Ezúttal teljesen egyedül utazott, így volt alkalma a fejét az üveghez nyomva nézni a kilátást. Egyre távolodott a talaj, a liftben döngicsélő zene kezdett szinte unalmassá válni, a levegő pedig kezdett elfogyni. Miután a hangszóró recsegő hangja figyelmeztette a liftet használókat, ami ez esetben egy emberben merült ki, hogy megérkeztek a legfelső emeletre, a vasajtók kinyíltak, a lány pedig elhúzódva a bepárásodott üvegtől kilépett a liftből, és megkereste az 1003-as szobát. Nem volt nehéz dolga, mert amint meglátta az 1000-es szobát, tudta merre kell menni. A szoba előtt megállva nagy levegőt vett, majd elforgatva a kulcsot a zárban, kinyitotta az ajtó. Egy hófehér lakás tárult elé. A padló köve fényesen csillogott, a falak vakítóan fehérek voltak. Vele szemben rögtön egy folyosó volt, jobbra egy fürdő, balra egy hálószoba. Mindkettő fekete, fehér és szürke színekben pompázott. A nappali sem volt rossz. Hatalmas kanapé, 4K-s tévé, vele szemben pedig a konyha. Az egész gyönyörűen nézett ki. Avery úgy érezte, visszakerül oda, ahonnan jött. A márkás ruhák és tömérdek mennyiségű cipők birodalmába, a luxus és a kényelem világába. Mindent alaposan megnézett, majd visszasietett a földszintre. Pár szerződést út közben felkapott, majd szólt Jeffnek, aki ugrásra készen állt a recepció mellett, és ugyanúgy a Seela nevű hölggyel beszélgetett. Miután elköszöntek, beszálltak az autóba és megindultak Avery albérlete felé. Amint megérkeztek, a lány adott a sofőrnek borravalót, és rögtön fel is rohant a lakásába. Miután felért, lemosta a sminkjét, átöltözött, és belevetette magát a szerződések, megállapodások és információs lapok halmazába. Egész este azt olvasta, ezért az asztalnál, Mayorral az ölében nyomta el az álom.