Egy napon megkérte Thor lányának, Thrúdnak a kezét. A Mennydörgőt az annyira felháborította, hogy addig kérdezgette a bölcs Törpét, ameddig fel nem kelt a nap és kővé nem változott. 

,,Ily rengeteg rúnát,

irdatlan ősi kincset

kinek keble is őriz?

Felfedem fondorlatom,

eszeden mégis túljártam:

véged van, Törpe, napfényben,

s a terem, íme, tündököl."

(Alvísz-ének, 25.)