Nathan:
- Na jó, eddig bírtam - ugrik egy aprót az anyósülésen Faith, amikor megállok egy piros lámpánál, úton a megbeszélt bár felé. - Mi történt kint a konyhában közted és a bátyáim között?
Képtelen vagyok parancsolni az arcizmaimnak, hatalmas vigyorra húzódnak az ajkaim, ugyanis számítottam rá, hogy Faith fel fogja ezt hozni témának. Amióta kiléptünk a házukból, úgy méreget, mint aki azt hiszi, hogy az örök fiatalság titkát rejtegetem és szánt szándéka kiszedni belőlem azt. És nem csak azért fürkészett folyamatosan, mert tetszett neki a látványom és a gesztus, amit tettem felé azzal, hogy beszéltem a családjával. Hiába bókoltam neki vagy próbáltam beszélgetni vele, a kíváncsiság nem tűnt el a tekintetéből, ami egyértelműen ezért volt ott kék szemében.
- Beszélgettünk? - kérdezek vissza, felvonva a szemöldököm és nagy erőfeszítésbe kerül, hogy ne váljon szélesebbé az a vigyor. - Tudod, rólad, a szándékaimról, az érzéseimről irányodban, kettőnkről - sorolom, de nem tudom nem érezni, ahogy lüktetni kezd a gyomorszájamnál.
Shawn jobbegyenese nagyobb, mint azt gondoltam volna és elég határozottan intézte annak az ütését. Persze nem lepett meg, hogy nagyot üt, elvégre láttam már edzés és meccs közben is, olyan erővel dobja a labdát, amivel embert lehetne ölni, és a termete sem árulkodott finomkodásról, de azért tagadhatatlan, hogy meglepett, amikor gyomorszájon vágott. A rohadék... azt hittem, hogy képen fog vágni, de ő aljas módon lejjebb célzott. De még ennek ellenére sem tudok haragudni rá, mert jogos volt az a behúzás. Na meg, mert csak egyet kaptam három helyett, ahogy azt kellett volna, tekintve, hogy mind a három Montgomery fiú a haverom és egyiktől sem kértem engedélyt, de még csak nem is jeleztem a szándékaim, mielőtt megcsókoltam Faith-et.
- Beszélgetettek - visszhangozza a mellettem ülő lány cinikusan és az arcára van írva, hogy egy szavamat sem hiszi el. - Csak ennyi történt? Ezért kellett kimennetek a konyhába?
Már remeg a szám, ahogy visszatartom a nevetést, mert nem tudok hazudni neki. Igaz, általában nem is célom, de azt nem terveztem az orrára kötni, hogy pontosan mi történt kint a konyhájukban.
Mégsem vagyok képes magamban tartani.
- Beszélgettünk - ismétlem bólintva - és talán kaptam egy gyomorszájast is - vallom be, amitől Faith annyira ledöbben, hogy épp csak az álla nem koppan az ülés alatt a földön.
- Megütöttek? - kérdez vissza hitetlenül, nagyokat pislogva.
Valahogy van valami aranyos abban, ahogy most rám néz. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, de ez a döbbent tekintet egészen ártatlan külsővel látja el. Pont úgy, mint amikor elpirul. És csak mint akkor, most is csak mosolyogni tudok rajta.
- Megszegtem a tesókódexet, cukorfalat, várható volt, hogy ez lesz - magyarázom neki. - Sőt, ami azt illeti, én rosszabbra számítottam. Csak Shawntól kaptam egyet, pedig lélekben úgy készültem, hogy mind a három bátyád ad egy jókora pofont, de...
- Shawn volt az, aki megütött? - kiált fel elkerekedett szemekkel, amitől belőlem kiszakad egy kacaj.
Lehet, hogy nem ez a megfelelő reakció, amikor a lány, akinek az ember éppen udvarolni próbál, így kiakad, de nem tudok parancsolni, csak úgy feltör belőlem az a nevetés.
Tudom, hogy Faith mennyire nagy hülyeségnek találja ezt a tesókódexes dolgot, így az ő reakciója sem lep meg igazán, ellenben jobban szórakoztat, mint azt hittem, hogy fog.
- Kijátszotta az ikrek-kártyát, miután David elérte, hogy kiegyezzünk egyetlen ütésben - bólintok. - Meg valami olyasmivel is érvelt, hogy Renée exét Mark képelhette fel anno, így most ez neki jár.
Látom, hogy Faith komolyan kiakad ezen, miközben hevesen megrázza a fejét.
- Nem hiszem el, hogy komolyan megütött azok után, hogy eljöttél hozzánk, hogy beszélj a családommal kettőnkről. Hiszen még ajándékot is hoztál a szüleinknek, csak mert belementek abba, hogy nálunk tartsuk Christina és Mike szülinapját - néz a szemembe és az övében mintha szomorúság csillanna.
Nem akarom őt szomorúnak látni. Főleg nem egy ilyen kis apróság miatt. Elvégre nem folyt vér vagy ilyenek és pontosan tudtam, hogy mire számíthatok, amikor ma megjelentem az ajtajukban. Azért tettem, mert örömet akartam okozni Faith-nek és ez abból kiindulva, ahogy eddig rám nézett, be is jött. Mióta tegnap viccelődött azzal, hogy be kéne jelentem a szándékaim a családjának, erre készültem fejben, meg arra, amit a fiú tesóitól kapni fogok. Nem szeretném, ha a történtek miatt az a boldogság, ami eddig csillogott a szemében, egész éjszakára eltűnne, csak mert bevallottam neki a dolgot.
- Hé, azért nem történt semmi komoly - nyúlok a kezéért és finoman megszorítom azt. - Én sokkal rosszabbra számítottam és nézd meg, egyben vagyok - kacsintok rá - ilyen könnyen nem rázol le, cukorfalat, ne reménykedj - teszem hozzá, amitől a szája sarka mintha megremegne. - Ha egy barátom az én húgaim egyikére mozdulna rá anélkül, hogy engedélyt kérne vagy legalábbis előre jelezné a szándékait, én is így reagálnék. Főleg, ha az a barátom olyan életet is folytatott eddig, mint amilyet én is. Azért tették ezt, mert szeretnek téged. Tisztában voltam vele, hogy mire vállalkozom azzal, hogy felbukkanok nálatok és beszélek a családoddal és tudod mi van? - vezetem a kezem az arcára és finoman megsimítom az alsó ajkát.
Ahogy konstatálom, hogy csókálló rúzs van a szájára kenve, a testem megbizsereg, de tudom, hogy most nem ennek van itt az ideje.
- Mi? - kérdez vissza halkan és kiszakad belőle egy reszketeg sóhaj, ahogy tartja velem a szemkontaktust.
- Azok után, hogy láttam, hogyan csillogott a szemed, csak mert megtettem ezt a kis gesztust, nagyon is megérte az az ütés - cirógatom meg az arcát, ami a szavaimtól az halvány rózsaszínre vált. - Te csak ne aggódj emiatt, úgy reagáltak, ahogy minden normális báty reagált volna. Inkább csak élvezd, hogy ilyen szinten figyelnek rád. Na meg, hogy az udvarlód ennyire bátor és kemény fickó - kacsintok rá újra és végre kiszakad belőle egy kis kacaj.
- És szerencsére roppant szerény is - szól be vigyorogva, amitől megkönnyebbülés árad szét bennem.
Ezek szerint sikerült őt legalább minimálisan megnyugtatnom, ami határozottan jó jel. Örülök, hogy nevet és hogy a szeme is megint elkezdett csillogni. Ha rajtam múlik, akkor ez ma már így is marad.
Gyorsan el is terelem a témát, miközben újra elindulok, amint zöldre vált a lámpa:
- Ma megnéztem a meccs naptárat, amit elküldött az edző - kezdem és lekanyarodom a főútról. - Jövő hét vasárnap meccsünk lesz. Tudom, hogy az a hétvége nagyon sűrű lesz. Neked kvázi hozzánk kell költöznöd két és fél napra, ott lesz az ikrek szülinapja, a családoddal az ebéd, meg a hazaköltözés vasárnap. És azt is tudom, hogy foci rajongó vagy, nem hoki - húzom el a szám és hogy tovább húzzam, úgy teszek, mint aki megborzong, mire ő megforgatja a szemét, vigyort varázsolva az arcomra - de ha lesz kedved és még energiád egy hétvége után az O'Brien családdal, akkor nagyon örülnék, ha eljönnél - pillantok rá a szemem sarkából és még így is látom, hogy az arca még pirosabb lesz.
Nem tudom megunni azt, ahogy zavarba tudom hozni őt. A beszólásaim simán leperegnek róla, sőt, visszaszól minden szemrebbenés nélkül, de a gyöngédebb szavaktól, gesztusoktól és apróságoktól olyan zavarba jön, mintha a homlokomra varratnám, hogy ő a legszexibb lány, akivel valaha dolgom volt és ezt a tetoválást bátran hirdetném és mutogatnám mindenkinek, aki csak szembe jön velem.
- Azt szeretnéd, ha kimennék a meccsedre? - kérdez vissza az arcomat fürkészve.
- Igen - vágom rá - utána beülhetünk valahova enni. Tudom, hogy a következő héten adod elő a Kritika előadásod és még szeretnél azon csiszolni, így tőlem a laptopod is hozhatod magaddal és ebéd közben előadhatod nekem, hogy gyakorolj. Az sem zavar, ha kaja helyett egy könyvtárba megyünk, hogy tudj készülni. De nagyon örülnék, ha ott lennél a meccsen és utána elmehetnénk valahova kettesben - pillantok rá egy másodpercre az útról.
- A Nagy Nathan O'Brien kihív a meccsére, majd pedig velem akarja tölteni a délutánt? Mit fognak szólni a rajongóid? - szívja a vérem és a perifériámból is jól látom, hogy fülig ér a szája.
Egyszer az ismeretségünk elején már említettem neki, hogy kijöhetne egy meccsünkre, de most mind a ketten tudjuk, hogy ez másfajta meghívás.
- Magasról teszek rá - felelem határozottan. - Csak az érdekel, hogy a Pimasz Faith Montgomerynek van-e kedve ott lenni azon a meccsen és velem töltenie a délutánt - parkolok le a bár parkolójában és egyenesen Faith szemébe nézek.
A szemöldököm ösztönösen elindul felfelé, ahogy én is nekiállok fürkészni az ő arcát és várom a válaszát.
- Ez egy randi? - kérdez vissza percekig tartó csend után váratlanul.
Tetszik, hogy nem fél rákérdezni az ilyen jellegű dolgokra. A gimis barátnőm nagyon bizonytalan volt. Persze tapasztalatlan volt ő is és én is, így nem mindig tudtuk, hogy hogyan kezeljünk egy-két helyzetet. Ő sem mert kérdezni és volt, hogy én sem. Nem merte mondani, hogy neki mi esne jól ágyon kívül és abban is, hanem teljesen rám hagyta magát, ami szerintem igazán egyikünknek sem volt jó. Bár nagyképűség nélkül mondom, hogy sosem panaszkodott és a szakítás után sem vágta hozzám, hogy mekkora szemét voltam és milyen rossz volt neki mellettem, azért tudom, hogy nyitottsággal minden sokkal egyszerűbb lett volna. Faith viszont teljesen nyitott eddigi tapasztalataim szerint. Persze nem mindenben, az igazán belső dolgaiban - mint abban, hogy mi történt vele anno a buliban, amitől most takargatja sokszor magát - időbe telik, amíg megnyílik, viszont ez nem zavar, kivárok. De ha kapcsolati dolgokról van szó, mint jelen esetben a randi kérdése, akkor nem fél nyíltan véleményt nyilvánítani vagy a jelek szerint kérdezni. Gondolom ez Leonnak is köszönhető, akivel azt mondta, hogy nagyon jó és őszinte kapcsolata volt. Vele megtanulta, hogy nem kell tartania az őszinteségtől egy kapcsolatban.
Remélem, hogy ha egyszer odajutunk, akkor az ágyban sem fél majd kimondani semmit. Szeretném megismerni őt és azt is, hogy az ágyban mit szeret. Szeretném jól csinálni és felfedezni mindenét. Minden apró rezdülését, vágyát és oldalát. De ahogy most áll a dolog, úgy arra merek következtetni, hogy ezzel nem lesz probléma, sőt, Faith még igen sok meglepetést fog nekem okozni ilyen téren is.
- Szeretnéd, hogy randi legyen? - kérdezek vissza, mert én nem pont ezt terveztem első randinak. - Mármint, így se, úgy se hagyom, hogy te bármit is fizess és az a lényege, hogy veled lehessek, csak én elsőre valami különlegeset terveztem volna - vallom be, amitől Faith kedvesen rám mosolyog és az arcát ismételten pirosra festi a zavara.
- Most kíváncsivá tettél - biccenti oldalra a fejét. - Vajon milyen lehet egy különleges randi a hokicsapat sztárjával? - gondolkozik hangosan, de aztán válaszol a kérdésemre. - Ha mást szeretnél elsőnek, akkor ezt lazára vehetjük. Csak jól érezzük magunkat együtt és nem nevezzük nevén a dolgot. Elvégre tényleg az a lényeg, hogy együtt legyünk.
A mellkasomban melegség kezd szétáradni, ahogy farkasszemet nézek vele. Imádom, hogy mellette minden ilyen könnyű. Nincsenek felesleges drámák, mint ahogy egy-egy korábbi egyéjszakásom esetén voltak és nincs stressz. Faith mellett minden könnyű és természetes. Ösztönösen jön, amikor megérintem és szívből az, hogy jól érzem magam vele. Ő sem feszül rá semmire - a csók után elkövetett baklövésemet leszámítva - és én sem. Tetszik ez az egyszerű, mégis őszinte és nyitott dolog, ami kettőnk között van. És alig várom, hogy még jobban elmélyítsük kettőnk között mindezt.
- Ezek szerint eljössz a meccsre? - kérdezek rá nyíltan, mert szeretném, ha kimondaná, de persze ő nem adja be csak úgy a derekát.
- Kénytelen vagyok - forgatja meg a szemét - az ikertesóm megütött, valahogy most nekem kell vezekelnem - teszi hozzá, mire belőlem kiszakad egy kacaj, de a hang el is fullad, amikor Faith finoman megérinti az arcom. - De amúgy is elmennék rá a kedvedért, tudom, hogy mennyire fontos neked a hoki, én pedig majd ezerrel szurkolok. Még ha nem is ismerem a szabályokat. Viszont van egy feltételem.
A szavaitól a forróság folyamatosan fokozódik bennem. Még soha, egyetlen lány sem bánt így velem. Voltak, akik megpróbáltak jó pasit faragni belőlem, de valójában közben egyikük sem figyelt rám és arra, hogy miket szeretek, hogy milyen is vagyok igazán. Ez is egy olyan dolog, amit Faith mellett tapasztalok először. És amitől a szívem most egyre hevesebben ver.
- Mi lenne az? - fogom meg a kezét az arcomon.
- Megvédesz a rajongóiddal szemben, különben kénytelen leszek az apától tanult önvédelmi cuccokat bevetni ellenük, amikor meg akarnak tépni mattad - vigyorodik el, amitől én megint felnevetek.
- Akkor bizony jaj nekik - hajolok közelebb hozzá kuncogva. - De ne aggódj, erre nem lesz szükség, megvédelek - ígérem és finoman megcsókolom őt, mire valakik ezerrel tapsolni és fütyülni kezdenek kint.
A hirtelen hangoktól szétrebbenünk.
Csak akkor esik le, hogy a barátaink végignézték ezt az egészet, amikor felnézek és látom, hogy mind a kocsi előtt állnak és hangosan ujjonganak nekünk. Nyilván az én idióta haverjaim a leghangosabbak, de Brendon, sőt, még Riven is tapsolnak, miközben Adrian teli szájjal vigyorog, Shelley pedig nevetve rázza a fejét.
- Azt hiszem, jobb, ha megyünk, mielőtt még több okot adunk nekik a vérszívásra - néz vissza rám Faith a ránk várókról és látom, hogy nehezére esik visszafojtania a nevetést.
- Oh, szerintem így is eléggé szívni fogják a vérünket - jegyzem meg, de azért elkezdek kiszállni a kocsiból, viszont kint még elkapom Faith kezét és a füléhez hajolok. - De remélem tudod, hogy a jelenlétük miatt nem fogok kevesebbszer hozzád érni, mint ahogy azt amúgy is tenném.
Faith kihívó tekintettel fordul felém és felvonja a szemöldökét.
- Ezt vegyem fenyegetésnek? - kérdezi, s a szemében pimasz fény csillan.
- Nem, cukorfalat, ezt vedd úgy, hogy képtelen vagyok ellenállni neked és én ezt büszkén vállalom fel - csenek egy gyors csókot tőle, majd bezárom a kocsit és az ujjaim az övére fonva, csatlakozunk a barátainkhoz.

Faith:
- Nem hiszem el, hogy Shawn tényleg megütött - ingatja a fejét a legjobb barátnőm, miután végighallgatta, hogy Nathan eljött hozzánk bejelenteni a szándékait és beszélni a testvéreimmel.
Hogy őszinte legyek, én sem hiszem el. Csak a különbség Shelley és köztem, hogy ő nagyon jól szórakozik ezen, én viszont nem örülök ennek a ténynek. Tudom, hogy Nathan azt mondta, hogy nincs baja és ő is ezt tette volna, ha a húgairól lenne szó, de ettől még nem érzem magam kevésbé rosszul, amiért az ikertestvérem behúzott neki egyet. Bűntudatom van, még ha nem is én követtem el a dolgot.
Nathan eljött hozzánk, hogy megköszönje a szüleimnek a segítségüket, elvigyen engem buliba és beszéljen a családommal, annak ellenére, hogy hangsúlyoztam neki, hogy csak vicceltem, amikor utalást tettem erre. Ezek után pedig a három bátyám úgy dönt, hogy behajtják rajta a tesókódex azon pontját, hogy barát exe és húga tabu.
Az a hülye tesókódex... nem hiszem el, hogy képesek tényleg ennyire komolyan venni. Elvégre Nathan nem tett semmi olyat, amivel bántott volna fizikálisan és könnyet sem ejtettem miatta. Persze a csók utáni hülye viselkedése kicsinált idegileg, de erről ők nem tudnak - még - és ezért amúgy sem érdemelt volna Nathan egy jó kis gyomorszájon vágást. Elintéztem én magam ezt az ügyet. Lehet, hogy az öltözőbe rontással nem a legmegfelelőbb módon, de megoldottam, nem volt szükség erre.
- Pedig elhiheted, hogy megtapasztaltam, hogy Shawnnal jobb nem fasírtban lenni - vigyorog Nathan, miközben a barátnőmre kacsint. - Nem lennék az ellenfelei helyében - vallja be, mire Brendon felnevet.
- Ja, mert te annyira finom vagy a jégen - jegyzi meg, átkarolva Shelley vállát. - Megérdemelted, amit kaptál. Rámozdultál Faith-re, anélkül, hogy engedélyt kértél volna. Hármat kellett volna kapnod - húzza tovább Nathan agyát, de ő csak bemutat neki, szavakkal nem reagál rá, mert valószínűleg észreveszi rajtam, hogy még mindig rosszul érzem magam a konyhában történtek miatt.
Óvatosan közelebb hajol hozzám, hogy az ajkai a fülemhez érnek és halkan belesúg abba:
- Jól vagyok, Faith, nincsen semmi bajom, a meccseken nagyobbakat kapok - duruzsolja és finom csókot nyom a halántékomra, de aztán látom, hogy elvigyorodik. - Viszont, ha ennyire rosszul érzed magad ettől, akkor egészen nyugodtan ápolgathatsz egy kicsit. Tudod, csak hogy enyhíts a bűntudatodon.
A megjegyzésétől akaratlanul is felfelé görbülnek az ajkaim, aztán egy kacaj is kiszakad belőlem.
- Aha, csakis azért - bólogatok tettetett komolysággal, amit ő is elkezd.
- Természetesen. Beáldozom magam a lelkiismereted érdekében - teszi hozzá, de mielőtt én reagálni tudnék erre, Eddie vigyorogva megszólal.
- Te tényleg az ujjad köré csavartad Nathant - figyel minket - a többiek az ütésen csodálkoznak, én meg azon, hogy a srácunk képes volt elmenni a családodhoz bejelenteni a szándékait. Mondd csak - szűkülnek össze a szemei, miközben elkezdi az arcomat fürkészni - nem vagy te véletlenül szirén? Vagy valami más a titkod, amivel elcsavartad a fejét? - biccenti oldalra az ő fejét huncut mosollyal, de a szavai hallatán Adrian felhorkan.
- Rárontott egy csapatnyi hokisra minden habozás nélkül az öltözőben, hogy lekiabálja a haverotok fejét. Ha csak ezt az egy tettét nézzünk, Faith akkor is sokkal különlegesebbnek tekinthető, mint a legtöbb lány. Szerinted mégis mennyi kellett neki, hogy elcsavarja Nathan fejét?
Érzem, hogy égni kezd az arcom. Egyrészt, mert a bókja - amit azért határozottan erősnek érzek - zavarba hoz, másrészt pedig az öltözős tettem említésétől. Lehet, hogy akkor a dühtől nem gondolkoztam és nem is haboztam, de most, tiszta fejjel, határozottan hülye lépésnek gondolom. Főleg, hogy Nathan edzője is látott. Elképzelni nem tudom, hogy mit gondolhat rólam azok után, ahogy kiabáltam Nathannel az öltözőben. Sőt, a zuhany alatt. Előre félek, hogy a hétvégi meccs után vajon összefutok-e valahogy vele, mert az biztos, hogy ha igen, képtelen leszek a szemébe nézni.
- Mondjuk úgy annyi, hogy rápillantson - szólal meg Riven a szemembe nézve.
Egy pillanatra elönt a bűntudat, amiért vele így alakultak a dolgaink. Persze, sosem ígértem neki semmit és az az egy buli sem volt kinevezve konkrétan randinak, de azért egy kicsit rosszul érzem magam. Még úgy is, hogy tudom, hogy nem törtem össze a srác szívét. Sőt, az az áruló abszolút átállt Nathan oldalára.
- Ha már az öltözőben történteknél tartunk - szólalok meg Nathan két barátjára nézve. - A ti seggeteket is szét akartam rúgni - vallom be, amivel látványosan ledöbbentem őket.
- Mégis milyen oknál fogva? - kérdezi udvariasan Louis, de látom a szemében a huncut fényt.
- Biztos voltam benne, hogy ti is tudjátok, hogy Nathan mit tett, így abban az állapotomban rátok is mérges voltam.
- A mindenit, kis gólya! - kiált fel felháborodottan Eddie, de látom a szemében, hogy csak a véremet szívja. - Fáj ez a bizalmatlanság az irányunkba - teszi hozzá, Louis pedig tettetett komolysággal bólogat.
Shelley-ből viszont kiszakad egy kacaj ettől.
- Ja, mintha nem lenne tök jogos - szól be a fiúknak és most én vagyok az, aki álkomolysággal bólint.
Nathan egyszer mesélte, hogy Eddie és Louis azóta a barátai közé tartoznak, mióta csak az eszét tudja. Együtt nőttek fel és együtt is voltak benne minden hülyeségben, még ha Louis próbálta is észhez téríteni őket ilyen esetekben. Még részleteiben nem ment bele abba, hogy ezek a hülyeségek pontosan mit is takarnak, de azt tudom, hogy Nathan számára tényleg fontos a két fiú. Bármit megtenne értük, ez már abból is látszik, ahogy néha a puszta tekintetükkel kommunikálnak. És ezt éreztem már akkor is, amikor egyszer a két srác átjöttek Nathanhöz, amikor vigyáztam a tesóira. Ezek után pedig szerintem tök logikus az, hogy azt feltételeztem, hogy Louis és Eddie is tudtak Nathan kis magánakciójáról Rivennel. Őszintén, az sem lepett volna meg, ha még jót is röhögnek utána ezen. Na nem azért, mert bárkinek is rosszat akarnak, hanem pontosan azért, amiért Eddie úgy méreget, mint egy csodalényt. Úgy, mintha valóban szirén lennék. Azért, mert nem - vagy csak alig - hiszi el, hogy Nathan - aki nem mellesleg nekem is szinte úgy mutatkozott be, hogy nem visz lányt a saját szobájába, mert onnan nem tud lelépni szex után - megküzd egy másik pasival egy csaj kegyeiért.
- A tesóim néhány órája bizonyították, hogy mennyire komolyan veszitek ti pasik a tesókódexet. Ne mondjátok, hogy nem volt jogos a feltételezésem.
- Ha elismerem, hogy az volt - kezdi Eddie és a szemében csillanó fény miatt már előre félek, hogy mit fog kihozni ebből - és azt is mondom, hogy tudtunk az egészről, akkor nekem is úgy kell vezekelnem, mint Nathannek? Én is megcsókolhatlak, bocsánat kérésem jeléül? - vigyorodik el és ordít róla, hogy nem gondolja komolyan, amit mond, de Brendon így is tarkón vágja.
- Hűtsd le magad, haver, ha csak nem akarod, hogy a legjobb barátod átvetődjön az asztalon és jól elverjen - figyelmezteti a fiú barátom a srácot, aki ettől csak felnevet, én viszont Nathanre nézek.
Egyrészt azért, hogy lássam a reakcióját, másrészt meg azért, hogy leplezzem a zavarom. Van egy olyan érzésem, hogy Eddie szeret zavarba hozni az ilyen jellegű megjegyzéseivel. Jobb lesz, ha felvértezem magam, arra az esetre, ha Nathannel jól alakulnának a dolgaink - amit nagyon remélek - mert a szőke fiú nem fog kímélni. Márpedig, ha Nathan és én valóban elmélyítjük a kapcsolatunkat, akkor valószínűleg sok időt fogok az ő barátaival is tölteni. Ezzel alapvetően nincs is bajom, mert Louist és Eddie-t is bírom az eddigi találkozásaink alapján - és a jelek szerint szerencsére az én barátaimmal is jól kijönnek -, de azt hiszem, hogy szükségem lesz arra az énemre, aki nem fél visszaszólni neki sem.
Nathan farkasszemet néz az egyik legjobb barátjával, de aztán a szája sarka magabiztos mosolyra húzódik.
- Esélyed sem lenne, haver - közli vele és a keze, ami eddig lazán átkarolta a vállam, most finoman cirógatni kezdi azt. - Faith elevenen felfalna - teszi hozzá teljes meggyőződéssel és pillanatokon belül azon kapom magam, hogy elmosolyodom.
Valahogy jól esik, hogy nem megint azzal jött, hogy ellene senkinek nincs esélye nálam, hanem engem hozott ki valahol pozitívan ebből a dologból. Ettől a ténytől forróság önti el a testem és mielőtt felfognám, mit teszek, odahajolok Nathanhöz és finom csókot lehelek a szája sarkába.
Mindig furcsa, hogy mennyire természetesen jönnek vele ezek az apró kis gesztusok is, de ezt egy kicsit sem bánom. És ahogy csillogó szemekkel rám pillant, arra merek következtetni, hogy ő sem bánja.
- Basszus! - mordul fel Riven a söréből kortyolva. - Tényleg jól mutattok egymás mellett. És még csak utálni sem bírlak - mutat az üveg fejével Nathanre - mert látom, hogy Faith hogy kivirul melletted.
- Kösz - kacsint a velünk szemben ülő fiúra, aztán komolyra vált - de szerintem ő boldogabbá tesz engem, mint én őt - feleli és nekem a hirtelen vallomásától itt mindenki előtt, hatalmasat dobban a szívem.
Mind a ketten tudjuk, hogy még rengeteget kell tanulnunk egymásról. Bőven van még olyan dolog, ami ismeretlen számunkra a másikkal kapcsolatban. Nathan például még nem tudja életem legrosszabb estéjének a teljes történetét és még én sem hallottam minden sztorit róla a múltjával kapcsolatban. Arról nem is beszélve, hogy az ágyban szintén ismeretlenek vagyunk egymás számára. De ennek ellenére, kár lenne tagadni, hogy tényleg milyen jól érzem magam vele. Nathan úgy két hónapja van az életemben és bár szerelemről még nem beszélhetünk, az tagadhatatlan, hogy lényegesen mélyebb érzéseket vált ki belőlem, mint hosszú ideje bárki. Szikrázik köztünk a levegő és jól érezzük magunkat egymás társaságában, így alig várom, hogy megtudjam, mit rejteget még Nathan önmagában. De a még sok tanulnivaló mellett is, kár lenne tagadni, hogy az ilyen megjegyzéseitől megremeg a bensőm.
- Na jó, ki vagy te és mit tettél a mi legjobb barátunkkal? - bukik ki Eddie-ből, majd ismét összeszűkített szemekkel, rám néz. - Már biztos, hogy nem evilági vagy. Nathant utoljára gimis korunkban hallottam így beszélni.
- Ne vedd magadra Eddie hitetlenkedését - szólal meg Louis kuncogva. - Szegény nehezen viseli, ha valaki a csapatból kapcsolatba kerül.
- Ez igaz - helyesel Brendon, kortyolva egyet a söréből - Shelley-vel már azért jó ideje együtt vagyunk és Eddie még mindig nem hiszi el a dolgot.
Mielőtt bármit is reagálhatnék vagy meghallhatnám, hogy a legjobb barátnőm, aki a mellkasához kapott, mit reagál, a hangfalakból megszólal Ed Sheeran Perfect című száma és Nathan megint a fülemhez hajol.
- Kaphatok megint egy táncot erre a számra?
Eszembe jut, hogy a szülei estjén hogyan tartott a karjaiban, miközben erre a számra táncoltunk és már a puszta emléktől is melegség kezd el felkúszni a gerincem mentén. Hülye lennék visszautasítani ezt a lehetőséget újra.
- Az attól függ - vonom fel a szemöldököm - most sem fogsz megtaposni?
- Szerintem ettől eddig sem kellett tartanod - áll fel és megfogva a kezem finoman felhúz. - Mindjárt visszajövünk, csak elrabolom Faith-et egy táncra.
- Oda mi is csatlakozunk - áll fel Brendon is, felsegítve Shelley-t, amitől a barátnőm szeme szerelmesen megcsillan.
Imádom nézni, ahogy ők ketten egymásra néznek. Olyan őszinte szeretet sugárzik a tekintetükből, mint amit a legidősebb bátyámon látok, amikor a barátnőjére néz, vagy a szüleimen, amikor találkozik a tekintetük. Anno én is így néztem Leonra és ő is rám. És talán egy nap Nathannel is hasonlóan pillantunk majd egymásra.
- Na jó, áruld el nekem őszintén - szólalok meg, amikor Nathan beforgat maga elé a tánctérnek kijelölt részen és egyik kezét a derekamra teszi, a másikkal pedig rabul ejti az enyémet - mi ez az Ed Sheeran fétised?
- Erre a számra vesztettem el a szüzességem - feleli komoly képpel - azóta muszáj rá táncolnom, hogy ne induljak be - teszi hozzá, nekem pedig akaratlanul is elkerekedik a szemem.
Nem tudom, hogy mire számítottam, de erre biztosan nem. Csak pislogok, miközben próbálok nem megbotlani a döbbenettől.
De aztán Nathan olyan hangosan nevet fel, hogy egy pillanatra csak azt a rekedtes hangot hallom és ettől a testem ösztönösen megborzong.
- Jesszusom, cukorfalat, csak szívatlak - pörget meg még mindig nevetve, majd közel húz magához. - Szimplán csak táncolni akartam veled. Gondoltam kimentelek, mielőtt az arcod tovább pirosodik Eddie megjegyzései miatt - érinti finoman az ajkait a halántékomnak, de most az ő szavai az oka annak, hogy égni kezd az arcom. - Plusz szeretem ezt a számot. Rose és Christina első apa-lánya bálján is ez szólt. Apa nem tudott ott lenni természetesen, valami konferenciája volt Rose bálja alatt, Christinánál pedig éppen választási megbeszélés vagy mi - rázza meg finoman a fejét, hogy ne fejeljen meg, mert továbbra is közel tart magához. - Nathaniellel mi ugrottunk be apa helyett. Sosem felejtem el, ahogy a lányok szeme megcsillant, amikor meglátták, hogy nem maradnak teljesen hoppon. Végül egy szomorú és dühítő este egészen szép befejezést kapott. Emiatt a dal is közelebb áll a szívemhez. És az estélyen kapott még egy szép jelentést - pillant le rám, mire én felhorkantok.
- Ez nagyon nyálas volt, szépfiú - szólok be neki, de természetesen egy pillanatra sem rengetem meg vele az ő önbizalmát.
- De bejött - vágja rá vigyorogva. - Bírod, amikor ilyeneket mondok. Főleg, hogy komolyan gondolom.
- Szóval nem csak vicceltél az estélyen, tényleg szereted Ed Sheeran Perfect című számát - hajolok el annyira, hogy a szemébe tudjak nézni, elterelve a témát, mielőtt az arca akkorára nő, hogy szétfeszíti a bár falait.
- Azt hiszem, hogy igen - feleli és megint megpörget, mielőtt újra közel húzna magához. - Na meg így végre rendesen is megérinthetlek - cirógatja meg a derekam, amitől annyira megborzongok, hogy belőle kiszakad egy halk kacaj.
A keze perzseli a bőröm a ruhámon keresztül is és ahogy az ujjai a derekamba vájnak, már nem csak a testem bizsereg. A forró érzés elkezd lekúszni a hasamon át, egészen a lábam közé. Olyan vágy kerít a hatalmába, ami a közelében egyre gyakrabban és egyre erősebben tör rám, és amit rég éreztem Nathan előtt utoljára.
- Viselkedj! - figyelmeztetem a homlokom a mellkasának döntve, amitől újra felkacag, majd a fülemhez hajol.
- Nem tehetek róla, hogy szeretlek megérinteni. Na meg, hogy szeretem, ahogy reagálsz érintésemre - teszi hozzá, mire megcirógatom a tarkóját, amitől most ő az, aki megborzong és még egy kis morgást is hallat. - De igyekszem uralkodni magamon - ad finom csókot a halántékomra - csak hadd tartsalak még egy kicsit a karomban - teszi hozzá és ez ellen határozottan nincs semmi kifogásom.