Egy szép szeptember elsején kezdődik a történetünk, mely egy ifjú pár találkozását, örömeit s szomorúságát mutatja be.
Hol is kezdjem nektek a mesélést? Inkább kezdjük az iskolánál, a kapú előtt. Egy fiatal alacsony srác sétál az ismeretlen iskola kapui felé. Lépteit idegessen teszi, hisz egy Elit iskolába került meleg létére. Sem a szülei, sem peddig senki más nem tud titkáról. Magában őrzi, s ha nem találja meg élete szerelmét, ezt a titkot a sírjába viszi.
Amint beért a tanterembe, szemei megakadtak egy magas srácon kit körbe rajongtak a lányok. Tekintetük egy percre találkozott, és onnantól meg volt a Ding. Lassan közeledtek egymáshoz, s szépen bemutatkoztak. Nagyon élvezték egymás társaságát, és napról napra egyre többet éreztek egymás íránt. Lassan beköszöntött a tél és az osztály egy karácsonyi bulit szervezett. Volt minden mi szem, szájnak ingere lehetett és két ifjúnk talán túl sokat ivott. Azt sem tudták mi a neműk, és még abban sem voltak biztosak, hogy mit csináltak. Mivel a részegségtől felfütőtt tini testek, mindent kéjjel kértek a mi szoknya pecérünk egy lánnyal vívott heves csók csatát. Talán nem volt a másik fiú részéről ész szerű döntés kikiabálni mit is érez a másik iránt, hisz nem mindenki ivott annyit mint ők ketten. Egy hatalmas csattanással váltak el útjaik. Sem szó. Sem egy könnyed érintés sem volt ezek után. A buli végén még mindig gondolkodva a mi szoknya pecérünk arra jutott, hogy holnap beszél barátjával erről az egészről. De a holnap nem hozta az ifjúnak azt amit szeretett volna. Barátja nem jött iskolába. Ez így ment egy hétig, egy hónapig és a fiú rájött, hogy barátja sem volt közömbös számára. Szerelmes lett egy fiúba. Lassan agresszív lett mindenkivel, és tanulmányi eredményei romlottak. Mindenkit eltaszított magától. Úgy volt magával, hogy most már megkérdezi a tanárt, hogy még is miért nem jön szerelme iskolába. A tanár viszont nem mondott semmit. Már az idő lassan a nyár kezdete felé vette az írányt, s az év végi dolgozatokat is neki álltak megírni. Minden diák elfeledkezett a csendes, aranyos, alacsony srácról akit a karácsonyi buli óta senki sem látott.
A tanévzárón azonban az igazgató titetette a fekete zászlót. Sok diák aggódalmasan fáradtak be a hatalmas terembe ahol egy kép volt a csendes srácról. Körülötte koszorúk és gyertyák égtek. A fiú tudta, hogy ez nem jelent semmi jót, és ez arra engedte következtetni, hogy szerelme meghalt. Hirtelen sírás kapta el. Az egész iskola őt nézte, hisz nem értették mi lelte szegény párát. A földra rogyott és ütlegelte azt. A halott fiú szülei, tudták, mit érez, hisz elvesztette legjobb barátját, de bár csak tudták volna, hogy nem egy egyszerű barát volt, hanem egy gyönyörű szerelem.
Eltemették a fiút és onnantól a mi ifjúnk magába fordult. A temetés után bizony kapott egy levelet halott szerelme szüleitől mi szerint ezt hagyta hátra neki. Egy évig porosodott az egyik polc mélyén mikor úgy érezte talán rendbe jött. Leéretségizett és már munkát is talált. Szerelmi és testi viszonyt nem volt hajlandó létesíteni senkivel sem. Csak halott szerelmére tudott gondolni és arra, ahogy utolsó találkozásukon is nagyon részeg volt és kapott egy vallomást, egy hatalmas pofont és élete értelne elveszítését.
Lassan nyitotta fel a borítékot a fiú, mostanra már férfi.

"Kedves Adam!

Tudom mikor e sorokat olvasod én már nem leszek melletted és nem ölelhetlek meg igazából. Én ilyenkor már fennt leszek boldogan a mennyben és onnan figyellek téged.
S most elmondok neked két titkot.
Az első, hogy azért nem lehetek már veled mert rákos voltam. Tudtam, hogy a 18. születésnapom sem élem meg. Hiányozni fogsz!
A másik, hogy én mindig várni fogok rád. Ha meghalsz és a mennybe kerülsz de nincs kid akkor gyere hozzám. Én mindig szeretni foglak akár mit is teszel.
Tudom nem szabadott volna úgy kiakadnom a bulin de rohadt szerul esett. Én azt hittem tudod, hogy érzek és csak kihasználtál.
Féltem az elutasításodtól.
Féltem magamtól.
A szüleim is most már tudják, hogy miért nem hoztam haza soha sem egy lányt, s hogy miért álmodoztam rólad állandóan.
Tudd én melletted leszek addig és ölellek álmodban amíg tudom, hogy szükséged van rám.
Tudd a húgom szerelmes beléd.
Szeretem a húgom és téged is, ezért sem haragudnék ha összejönnétek.
Ha tudom, hogy nincs rám többé szükséged eltűnök. A mennyben találkozhatunk majd.

Szeretettel: Nathan."

Férfink szíve színte meghasadt. Elő vett 5 db. lapot. Tudta mit csinált és at is tudta, hogy ő még peddig együtt lesz szerelmével és ő is sírjába viszi a titkát. A papíron csak úgy sercegett a toll hegye. Szép borítékba csomagolta az üzeneteket és megadta, hogy melyiket kinek, kiknek szánja. Lassan a konyhába sétált. Letette a konyha asztalra a leveleket, majd elővett egy konyhakést. Mélyeket lélegzett és megpróbált ellazulni. Maga elé képzelte szerelmét angyal szárnyakkal és azt ahogy széttárja karjait. Tett egy szurást a szívébe. Elterült a földön és onnan soha többet nem mozdult teste.
Szülei hazaérve riasztották a rendőrők akik megtalálták a leveleket és eljutatták a kívánt személyekhez. Mimdegyik levélen ott díszelgett a felítlrat:
Csak is a temetésem után olvasshatjátok el!
Ez volt mindegyiken. Majd nem mindegyiken. Az egyiken úgyan is egy: Kéréseim, cím szerepelt.
Mikor szülei elolvasták a halitt fiúk levelét azonnal szóltakhalott fiúk kedvesének a szüleihez, hogy fiúk ezt kérte és, hogy megengedik-e. A szülők igent mondtak és egy héttel később az elkészült sírkövet, koporsót és mumifikált testeket már be is rakták a koporsóba. A két fiú testét össze illesztették mintha csak egy kirakos darabkáit illesztették volna össze. Lassan eltemették a két fiút, és sírkövükre ezt vésték:
"Titokban és szomorúságban meghalni kegyetlen. De meghalni egy olyanért akit szeretsz maga a menny."

A két halott fiú szülei össze ültek elolvasni a levelet.
Az igazgató is össze hívta az iskolát, és ő is elolvasta a levelet amit Adam hagyott hátra.;

"Kedves diákok! Kedves tanárok! Kedves igazgató!

Tudom, sokan csak a foci csapat kapitánya ként ismertek. De én azt akkarom, hogy azért emlékezzetek rám, mert én a szerelem gyötrő még is gyönyörű lángjaiban haltam meg.
Biztos voltatok már igazán szerelmesek.
Ha még nem, akkor szeretném ha én és Nathan jutnánk az eszetekbe! Legyünk mi az élő-halott példa arra, hogy igen is van igaz szerelem!
Tanulj meg bátornak lennu, válald fel azt aki vagy, és azt, hogy elmond másoknak amit érzel.
Vald be magadnak az érzéseid. Légy önmagad!
Légy kedves és megértő.
És most. Elmesélem nektek a történetem!

Mimdig is egy boldog család voltunk. Mindig mindenünk meg volt. Semmire sem panaszkodhattam. Szerelmes sosem voltam egyészen a 17. születésnapomig. Akkir jött képbe Nathan. Kedves volt és figyelmes. Mindig feltudott dobni. Ám a karácsonyi bulin túl sokat ittunk és egy lány megcsókolt. Nathan akkor mondta el, hogy szeret és akkor kaptam meg tőle életem első és utolsó pofonját. Gondoltam, hogy majd holnap megbeszélek vele mindent de nem így lett. Nem jött be. Napról napra hiányzott. Hétről hétre, hónapról hónapra. Egy évre és rájöttem, hogy mes lettem belé. Ám évzáron megkaptam a szörnyű hírt mi szerint meghalt. Egy világ tört össze bennem amit az a kis csekély esély épített a szerelmemből. Aztán megkaptam a levelet amit nekem írt. Elrejtettem, hogy még csak ne is lássam és most, a halálom elött olvastam el. Ha a mennyben vár, akkor utánna megyek!
Így is tettem.
De nem csalódtam.

Ne azon agyalj, hogy miként habaríthatod magadba a szerelmed, hanem tegyél meg érte mindent!"

Az igazgató, a diákok, tanárok és szülök szava is elállt. Sosem hitték volna, hogy egy ilyen történettel találkozhatnak majd. Együtt dicsérték a halott szerelmes párt.

És ez uttal én is remélem hogy történetem meghozta hatását, és sikerült egy kis önbizalmat adnom. Vedd észre a szeretett legapróbb jeleit is!
Adj egy esélyt mindenkinek.
Adj egy esélyt a szerelmednek!

U.I.: Remélem tényleg eljutott hozzátok a kis történetem mondandója!
Mielőtt megkérdezitek miért ez lett a címe, azért mert a sírjukba vitték a titkot, de még us elmondták mert tudták, hogy együtt egy jobb helyen minden lehetséges.